Weblabor

Itt egy rövid leírás, hogy mire jók ezek a technológiák: http://burakkanber.com/blog/docker-and-kubernetes-in-short/. Még ez volt a legkönnyebben érthető az összes közül, amit eddig olvastam.

Egyébként nekem most nincs olyan nagy szükségem rá, de ezt már talán írtam. Viszont ahhoz, hogy tudjam, hogy most haszontalan nekem jó tájékozódni a témában. Talán olyan szempontból, ahogy Pepita írja, hogy megkönnyíti a fejlesztést, deploy-t, mert egyforma a környezet mindenhol.

Nekem úgy jött le, hogy az LXD-nél csak egy kész rendszert kapsz a container-edbe, és arra kell manuálisan vagy valamilyen tetszőleges shell scripttel telepíteni egy vagy több appot. A docker-nél ezzel szemben egy app megy egy container-be, és valami saját dockerfile script formátumuk van, ami gyakorlatilag ugyanazt csinálja, mint a fent említett, illetve valami olyasmi rémlik még, hogy memóriaképet is ment, tehát ha összeomlik a container, akkor pillanatok alatt vissza tudja állítani. Az LXD-nél azt írják, hogy eleve hardened, és nem nagyon tud egy támadó a host OS-ig eljutni, a docker-nél meg elvileg jóval egyszerűbb dolga van, de arra viszont van egy 200 oldalas doksi, hogy hogyan kell hardenelni: link. Nagyjából jelenleg ennyit tudok a témában.

Igazából pont a tapasztalat szerzés a cél, egyébként annyira nagy szükségem nincs rá. Szempont egyelőre annyi volt, hogy ne legyenek környezeti eltérések, legyen valamennyi sandboxing a futó kódnak, és stabilabb legyen az egész rendszer futása. Az utóbbit ki lehet lőni azt hiszem, mert menet közben kiderült, hogy csak a VM nyújt extra összeomlás védelmet a host OS-nek, pl ha kernel hibára fut valamelyik program. A container-nél a host OS kernelét használja minden. Úgyhogy marad a két másik szempont. Az elsőt teljesíti mindkettő, a másodiknál inkább az LXD felé hajlok, de nem nagyon találok róla biztonsági elemzéseket, csak annyit, hogy a készítők azt állítják róla, hogy biztonságos. Azért szimpatikusabb most az LXD, mert nem akarok több példányt futtatni semmiből, és így nem látom értelmét az 1 app - 1 container párosításnak, ami a Docker-nél a divat. Inkább azt csinálnám, hogy témakörönként csinálnék container-t, amiben a webservice-ek és a hozzájuk kapcsolódó adatbázisok futnak. Így egyszerre menne ezek indítása és leállítása, és a lazábban összefüggő appok mégis el lennének egymástól választva. Persze nem értek hozzá, de nekem ez a megközelítés most jobban tetszik. :-)

Köszi! Így már sokkal világosabb, hogy hogyan működik az egész technológia. Jó cikkek. (Azt hiszem az egyikben van egy elütés cgroups helyett chroops vagy ilyesmi.)

Kicsit jobban utánajárok konkrét példáknak az LXD-vel kapcsolatban, mert még mindig nem világos, hogy mi a lényegi különbség. Miben tud többet a dockerfile, mintha betennék egy shell scriptet egy LXD container-be, ami automatikusan lefut, amikor felállt a guest rendszer? Gondolom sebességbeli különbség lesz, mert a docker mindent cache-el, de ezen kívül van más is?