Weblabor

Régi játékosok előnyben: kinek mond valamit a színkeringetés (color cycling)? A 8-bites érában a videójátékok 256 elemű, előre válogatott színpalettával dolgoztak – azonban a palettát menet közben is lehetett cserélni. A színkeringetés néven elterjedt technikával a megjelenített színek száma sokszorosára emelhetővé vált, miközben egészen elképesztő vizuális hatásokat lehetett elérni, szinte a teljesítményre gyakorolt hatás nélkül.

Ezen időket elevenítette fel Joe Huckaby, aki Mark Ferrari klasszikus képeibe lehelt életet ezúttal HTML5 alapon.

David Flanagan, az O’Reilly szerzője nemrég tette közzé a meglehetősen nehézkes Canvas 2D API-t kiváltó könyvtárát, a Canto.js-t.

A List Aparton megjelent Better JavaScript Minification című cikke folytatásában Nicholas C. Zakas újabb módszereket mutat be JavaScript kódunk tömöríthetőségének javítására.

Egyke (singleton) ősosztály írása PHP-ben nem is olyan egyszerű, mint elsőre gondolná az ember. Több buktatója is van az ilyen osztály létrehozásának, ezért gondoltam, hogy írok róla pár sort.

Elég sűrűn használom az egyke mintát a most leírt örökléssel. Jobb szeretem így, mint gyár (factory) mintával kombinálva, persze ízlések és pofonok. Az örökléses megoldásnak annyi a hátulütője, hogy nem lehet szabadon megválasztani az ősosztályt, mindig az egyke (vagy annak leszármazottja) kell, hogy legyen.

Sokat agyaltam azon, hogy milyen rendszerrel lehet megoldani a CSRF védekezést hatékonyan: most megszületett a megoldás.

Ami nyilvánvaló, hogy pusztán a HTTP referrer nem elég, mert nem támogatja az összes böngésző, emiatt ki kell küldeni egy olyan azonosítót, amit POST-ban visszaküld a felhasználó az űrlappal, és ezzel érvényesíti a kérését.

Jövő hét hétfőn, tárgy hó 26-án, este hétkor esedékes a budapesti JavaScript fejlesztők júliusi találkozója. Benne: Lay András bemutatja jQuery alapú űrlap kezelő keretrendszerét (az előadás András múlt héten publikált cikkére építkezik), valamint Joó Ádám JavaScript++ címmel osztja meg gondolatait a CoffeeScriptről. A meetup végén kulturált eszmecserét folytat a közösség JavaScript kódok egységtesztelése témakörében. Legvégül sörözik.

Május végén jelent meg a Django 1.2-es kiadása. Az alábbiakban szemrevételezem az 1.2 jellegzetésségeit a teljességre törekvés nélkül. Még a kiadás fejlesztése idején a keretrendszer újdonságainak külön webhelyet nyitottak, ahol a stabil verzió megjelentééig húsz cikk keretében értekeztek a közelgő szolgáltatásokról a téma szakemberei. Forrásanyagul Jacob Kaplan-Moss negyven perces videobemutatója és ahhoz kapcsolódó fóliái szolgáltak még.

Dani fordult hozzám azzal a panasszal, hogy már órák óta kerget egy hibát mind hiába. Minden böngészőben a hozzáfűzőtt reményeknek megfelelően jelent meg a CSS, de az egyik böngésző mintha csak egy félbeharapott stíluslapot kapna meg. Hosszas kutakodás után végül a Firefox beépített hibakonzolában derült rá fény, hogy egy url() jelölésben megadott útvonal végéről hiányzott a záró idézőjel. Nem értettem, hogy egy ennyire triviális hibát hogy nem szúrt ki a Dani, hiszen már az editorban is látszódna a színkiemelés miatt. Igen, az én editoromban látszódik, Daniéban viszont nem.