Weblabor

Csak a könyvespolcomra kellett volna pillantanom. Barta Zoltán: Alkalmazásfejlesztés Perlben. Nagyon sok jó példa van benne, csakhát a Perlről azt gondoltam, nehezebb lesz megemészteni, mint a PHP-t, ezért hanyagoltam ezt a könyvet. A könyvből az mindenesetre kiderül, mindegy, hogy webalkalmazásról van szó, vagy másról, a módszer a tervezésben ugyanaz. Szóval a kérdés ott hibádzott, hogy a tervezés szerepét a webes fejlesztésekre szűkítette (annyiban viszont nem hülyeség, hogy valóban használják-e a tervezési módszereket a webfejlesztők). Viszont, ha a webnél maradunk, akkor visszakérdeznék arra, amit a keretrendszerekről írtál:

Ezt kifejthetnéd bővebben? Én valami olyasmit értek ki belőle, hogy a keretrendszer határozza meg a tervet és nem fordítva és szerinted ez rossz. Ha a CakePHP-t nézzük, mint keretrendszert, akkor ugye abban az MVC minta érvényesül, amiről néha azt érzem, hogy teher, illetve túlzottan megköt. Persze az a valószínű, hogy egyszerűen nem ismerem eléggé a CakePHP-t. És el is jutottunk a másik kérdéshez. Feltételezve egy Igazán Profi Fejlesztőcsapat-ot (továbbiakban IProFecs), az ideális módszer az, hogy az IProFecs megismerve a feladatspecifikációt kiválasztja az ideális keretrendszert és programozási nyelvet, összegyűjti a megoldáshoz az elérhető kódkönyvtárakat, előkapja a szerszámosládából a megfelelő tervezési mintákat és "percek alatt" összeüti a kész alkalmazást, majd az egészet leönti az egyedi kinézet mázával. Mindehhez persze az szükséges, hogy az IProFecs folyamatosan képben legyen az elérhető eszközökkel kapcsolatban az adatbázisszerverektől a programozási és jelölő nyelveken keresztül a grafikán át a keretrendszerekig. Talán nem csak nekem tűnik úgy, hogy ez szinte lehetetlen. Marad tehát az, hogy az IProFecs kiválaszt magának EGY keretrendszert, EGY-KÉT adatbázisszervert stb., vagy bizonyos típusú feladatokra specializálódik, amihez esetleg saját keretrendszert készít. Egy-két emberes cégek számára az utóbbi tűnik járhatónak. Szóval érdemes egyáltalán keretrendszert használni? Vagy a feladattól függően újakat kell mindig megtanulni? Vagy ismerni kell az összeset? Vagy mindez együtt?

(Üzenetküldést bekapcsoltam (azt hiszem).)

Milyen progival generáljátok az sql-t és a php-t (ha php-t használtok)?
bizi

Nem tudom, hogy módszertant keresek-e. Itt egy riport Scott W. Amblerrel, az Agilis modellezési módszertan alkotójával, aki a cikkben a negyedik kérdésre ("Milyen követelményeket támaszt az agilitás a fejlesztőkkel szemben?") ezt válaszolja:

Ha a módszertan nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan kell szoftvert fejleszteni (mert feltételezi, hogy ez a tudás már megvan), akkor nem módszertant keresek, hanem választ erre a kérdésre, mármint arra, hogy hogyan kell szoftvert fejleszteni. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy előbb-utóbb beleütközünk a tervezés szükségességébe. Valószínű, hogy az átlagos megrendelő nem fog olyan feladatot kitűzni, ami ne lenne megoldható a már meglévő keretrendszerekkel (vagyis a munka nagy része rutinmunkának tűnik), de a karbantarthatóság és fejleszthetőség miatt mégis szükséges lehet átlátni a dolgokat. Hogyan zajlik ez a gyakorlatban? Egy csapat egy keretrendszert használ (akár a sajátját), vagy folyton újakat tanul (ha igen, akkor ezt az adott feladat függvényében teszi, vagy a konkrét feladatoktól függetlenül igyekszik minden vonalon naprakész lenni)?

Az UML sokkal sokkal többre képest mint egy adatmodell készítés. Egy adatmodellt végszükség esetén akár kézzel is meg lehet alkotni, sokkal bonyolultabb az osztályok egymástól függése, stb.

A keretrendszer egy olyan dolog... én világéletemben a magam útját jártam és nem bántam meg.

Tévedsz. Webes keretrendszerekről van szó ugyebár, azért ezt ne feledjük. A webnek meg van egy bizonyos kontextusa, egy többé-kevésbé kötött feladatrepertoárja, ergó egy platform. A webes keretrendszerek, mint a Cake, az ezzel a platformmal való ismétlődő munkáidat egyszerűsíti le (DRY), illetve emeli olyan absztrakt szintre, ahol ez minimalizálódik. Tehát azt a területet fedi le, amit le kell neki, valószínűleg jobban, mint ahogy te tennéd (a kollektív tudás miatt). Azaz nem a tervezés terhét veszi le; hanem annak egy bizonyos részét.

Az az érvelés, hogy egy webes keretrendszer túl korlátozó, éppen ezért általában nem helytálló, mert az rejlik mögötte, hogy az illető nem méri fel rendesen a szerepét és a mozgásterét egy ilyen keretrendszerrel való együttműködésben.

A keretrendszerben való gondolkodás egyébként azért is egészséges, mert ez a két aspektus – általános és specifikus, vagy másképp: platformspecifikus és projektspecifikus feladatok – elválasztódik a tervezésben és megvalósításban is.