Weblabor

A Kereső, Gmail, Google Drive, Analytics, Chromium, Android és társaik – aki internetet használ, közvetve vagy közvetlenül biztosan kapcsolatba kerül a Google valamelyik szolgáltatásával, így a világon ennek a cégnek van a legnagyobb befolyása az emberekre.

Először is érdemes tisztázni, hogy a Google egy hirdetési cég, amelyik technológiai szolgáltatásokat használ a reklámok célbajuttatásához. Ezek alapból ingyenesek (bár létezik előfizetéses változat is, főleg vállalatoknak), a felhasználók pedig az adataikkal fizetnek az igénybevételükért. A Google ezeket az adatokat összegyűjti, rendszerezi, és különböző algoritmusokkal megpróbálja kitalálni, hogy az illetőnek mire lehet szüksége, és a leginkább megfelelő reklámot fogja megmutatni neki.

Ezzel az üzleti modellel több probléma van, a legnagyobb az, hogy az egyén privát adatainak (mire keresett rá, mikor és hol járt stb.) az értéke nincs meghatározva (ha veszek egy amerikai dollárt, azért jelenleg kétszázhatvanvalahány forintot kell fizetnem, de mennyit ér az az információ, hogy valaki mikor nincs otthon?), így nem tudni, valójában ki mennyit "fizet" a Google-nek.
A privát adatok, ha kiadom őket bárkinek, már nem az enyémek, hanem az ő tulajdonába kerülnek, és törvényi szabályozástól függ, hogy rendelkezhetek-e velük. Ezek az adatok az idő elteltével egyre nagyobb értéket képviselnek, mert egyre pontosabb képet lehet alkotni a személyiségünkről.



Jelenleg úgy vannak a felhasználók a Google-lel, mint Kolumbusz az indiánokkal, akiktől pár üveggyöngyért és tüzesvízért cserébe egész országokat vettek meg. El lehet gondolkodni, hol vannak manapság az indiánok?

Mit tudnak rólunk?

Az információk egy részét a kereséseink jelentik, ez egészen nyilvánvaló, de az igazi finomságok ez után következnek, hisz nem csak keresünk, hanem oldalakról ugrálunk oldalakra. Ezekről a Google Analytics, a világ egyik legnépszerűbb analitikai szolgáltatása gyűjt fáradhatatlanul. Mivel valóban nagyon jó statisztikákat gyűjthetnek a website-ok tulajdonosai látogatóikról, ezért szinte mindenhol megtalálható ez az ingyenes eszköz, ami láthatatlanul dolgozik, senki sem tudja, hogy ott van a háttérben. Mint az 2006-ban kiderült, amikor a Yahoo közzétett kutatási célból húszmillió keresőszót, hogy a felhasználó igen gyakran azonosíthatóvá vált, hiába voltak anonimizálva az adatok.

A cég ellen még folyamatban van egy per, miszerint a Gmail-ben beleolvasnak a felhasználók privát levelezésébe, és analizálják azt. Ez akkor igazán problémás, amikor azoknak a levelezését is kiértékelik, akik nem használnak Gmail-t (de Gmail-es címre küldenek emailt), így a keresések és az analitikai adatok alapján azonosíthatóvá válnak ők is.

Ez alapján tehát egyértelmű, hogy a Google mindenkiről tud (szinte) mindent.

Botrányok

A Google felemelkedésének útja személyiségi jogi botrányokkal van kikövezve, korábban már én is foglalkoztam velük, az azóta eltelt hat évben pedig csak súlyosbodtak. 2017-ben egy nagyon súlyos, de nem túl nagy port felkavaró esetben kiderült, hogy betörtek a Google egyik rendszerébe, és hozzáfértek minden adathoz. Ezek után kérdés, hogy hány más Google rendszerbe törtek eddig be, és mit vittek el? Ott van náluk minden személyes adatunk, bűnözőknek valóságos aranybánya. Hiába dolgoznak ott a szakemberek legjobbjai, hiába van ott a világ összes pénze, képtelenek a Google-nél megvédeni magukat – és minket.

Egy hasonlóan súlyos, de itt már szándékos megtévesztés, amire 2017 novemberében derült fény, hogy év eleje óta a felhasználók tudta nélkül az Androidos készülékek lokációs adatokat gyűjtöttek és küldtek be a cégnek, még akkor is, ha kikapcsolták ezeket a funkciókat. A Google elismerte ezt, és állítólag ki is kapcsolta a funkciót, de lehet-e ezek után nekik bármit is hinni?

A harmadik botrányt nem a Google okozta, de közvetve felelős a károkért: 2017 októberében kiderült, hogy a WPA2 Wifi protokollban lévő hiba miatt feltörhető szinte minden Wifi kapcsolat, hiába van titkosítva. A problémát ebben az esetben a Google operációs rendszere, az Android jelenti, ami ez év májusában kétmilliárd eszközön (mobiltelefonok, médialejátszók stb.) volt aktiválva – az eddigi gyakorlat szerint a biztonsági frissítésekért a gyártók a felelősek, ami az eddig tapasztaltak alapján azt jelenti, hogy csak a nagy gyártók fogják a hibát javítani, de a készülékek túlnyomó többsége foltozatlan marad. Emiatt annak, aki nem biztos, hogy ez a javítás megtörtént, nem célszerű Wifit használnia, vagy ha igen, csak titkosított oldalakat/szolgáltatásokat érdemes megnyitnia.

Technológiai deficit

Sokan szeretnek a Google mellett a nyílt forráskódú projektjeivel érvelni, bár azt nem szokták hozzátenni, hogy az igazán értékes kódok zártak. Jó példa erre a szemantikus web, azaz az, hogy a kereső értse is, mit csinál: az Origo 2012-ben cikkezett arról, hogy a Google belső adatbázisa akkor egy 500 millió elemből álló gráf, és viszonyok tízezreit kötik össze. Ehhez képest a disznóknak csak pár gyöngyöt vetnek, a schema.org adatbázisában 597 típus van jelenleg.

Abban az évben én is megírtam, hogy paradox módon a modern böngészők miatt nem fejlődik az internet, a fejlesztők racionálisan* a HTML tag-ek számának bővítését választották a szemantikus web helyett. A helyzet azóta sem jobb, viszont a mesterséges intelligencia bevetésével a Google elhúz mindenki mellett, és enélkül sem a webfejlesztői közösségnek, sem pedig egy tapasztalt versenytársnak sem lesz esélye, hogy alternatívát nyújtson a keresésekhez. Így pedig ki vagyunk szolgáltatva a Google kényének-kedvének, és úgy vagyunk kénytelenek táncolni, ahogy ők fütyülnek. Az egész vesztesei természetesen az internetezők, mert a találatokat így a cég aktuális politikai elképzelései fogják meghatározni, és erre másnak hatása nincsen.

Kérdések

• Nyilvános-e, lehet-e teljesen nyilvános, hogy kiről mit gyűjt egy cég?
• Van-e/lehet-e bármilyen szabályozó szervnek hozzáférése ezekhez az adatokhoz?
• Készíthet-e a Google titkos profilokat az internetezők tevékenységéről?
• Összeköti-e az egyes szolgáltatásokban az ugyanarról a személyről gyűjtött adatokat?

Verdikt

Aki ma Google szolgáltatást használ, az egyszerűen racionális, és saját magának árt.

Persze gyorsan ítélkezni könnyű, de vajon lehet-e jól dönteni? Kifejtés az alábbi fejezetekben.

Fel kell fogni, hogy nincs ingyenleves, és azt, hogy a kényelem és a biztonság egymással fordított arányosságban van. A Google-höz is betörnek, elviszik az adatokat, amivel aztán visszaélhetnek. Kinek jó az, ha minden fontos információ egy kézben van?

A felhasználók felelőssége

Ez a legnehezebb, mert a felhasználók 99,99%-ának fogalma sincs semmiről, nem számítástechnikával foglalkoznak, nem olvasnak ilyen jellegű híreket. Emellett naponta annyi adat és inger ér minket, hogy képtelenség mindennek utánajárni és objektíven dönteni.

Egy példa: az írás időpontjában Kínából 50 dollárért (nagyjából tizenháromezer forintért) lehet rendelni egy 4 gigabájt DDR4 memóriával rendelkező médialejátszót. Ha ennyi RAM-ot boltban szeretnénk megvenni, akkor nagyjából nettó 11-12 000 forintért kapjuk meg. De a médialejátszóban van még 32GB belső tárhely és egyéb alkatrészek. Hogyan lehet az ilyen olcsó? Hisz benne van a kereskedő és a gyártó haszna, a postázási költség stb. Úgy, hogy a gyártó például hibás, visszaküldött és újrahasznosított (refurbished) memóriákat használ, hogy minél lejjebb vágja. Ezt például egy szakmai fórum egyik eldugott hozzászólásából derítettem ki, de van-e esélye egy átlagos felhasználónak ennek utánajárni? És ez csak egy példa az egymillió közül, amiben döntést hozunk nap mint nap.

Fontos megemlíteni a politikusokat is, akik különösen dilettánsnak mutatkoznak a témában. Elképzelésük sincs, mi hogyan működik, de az is kérdés, hogy lehet-e egyáltalán szabályozni az adatgyűjtést? Egy hozzá nem értő elől egy magáncég azt rejt el, amit akar, így bármiféle vizsgálatnak nem sok értelme van, hogy ki fog tudni deríteni értékes információkat a cég valódi adatkezelési elveiről. Ráadásul a politikai válasz lassú, addig a nagy cégek részéről folyik az információs szabadrablás.

Lehet-e a tudatos nethasználatot oktatni? A webezők viszonylag kis része diák, azaz olyasvalaki, aki könnyen tanul, és akinek szervezett keretek között át lehet adni ezt a tudást. A nagy többség öntudatlan zombiként simogatja a mobiltelefonjának a képernyőjét, és se ideje, se alaptudása nincs meg ahhoz, hogy megértse a problémát.

A fejlesztők felelőssége

A technológiában jártasaknak nagyobb rálátásuk lehet a témára, és, ami fontos, hogy amikor egy weboldalt vagy szolgáltatást készítenek, tudnak alternatívák mellett dönteni. Mindenre lehet találni másik megoldást: analitika, levelezés, kereső, térkép stb. Ezek megtanulása és beépítése plusz erőfeszítést igényel, de nagyon fontos, hogy ezt rászánjuk, mert az most már nagyon jól látszik, hogy a monopolisztikus helyzetével visszaélő Google mennyi kárt okoz a világnak. Mindannyiunk érdeke, hogy egészséges verseny alakuljon ki az összes szolgáltatásnál, ahol a felhasználók pontosan tudják, mennyit fizetnek és mit kapnak a pénzükért.

*A szövegben eredetileg a "racionális" szó helyett ostoba volt, de sértő volta miatt inkább erre a szinonimára cseréltem.