Weblabor

A nyáron megjelent a Weblaboron egy blogmark Old Browsers Are Holding Back The Web címen. Ebben a bejegyzésben az ott leírtakra szeretnék reagálni.

Röviden arról szól az írás, hogy ha felhagynánk a régi böngészők (Internet Explorerek) támogatásával, mennyi új lehetőséget tudnánk használni a fejlesztés során. Nicholas C. Zakas is válaszolt a felvetésekre, igaza is van: el kell fogadni a felhasználók döntését, ha ők nem tudnak vagy nem akarnak váltani, akkor foglalkozni kell velük (rengetegen használnak még Windows XP-t, amire legfeljebb 8-as Internet Explorert lehet feltelepíteni).

Ráadásul lehet, hogy az elején, amikor webfejlesztéssel kezdünk el foglalkozni, valóban több munkával járhat az ezekre a böngészőkre való sitebuild, de meggyőződésem és tapasztalatom, hogy mivel a CSS és a JavaScript egy-egy problémára általában több alternatívát is kínál, egy idő után eleve úgy oldjuk meg a feladatot, hogy a bugok ne jöhessenek elő. Ennek eredménye, hogy egy komolyabb projektnél is legfeljebb pár stílust kell átírnunk, hogy akár IE7-en is jól jelenjen meg az oldal (az IE6-ot meg sem merem említeni; ott is).

A cikk szerzője negyvenöt új lehetőséget sorol fel, amikkel nem élhetünk, ha nem a legújabb szoftvereket használjuk. Ahhoz, hogy magam is átlássam ezeket az elérhető / fejlesztés alatt lévő technológiákat, a blogmarkban lévő felsorolás minden elemének utánaolvastam, átgondoltam, hogy miként lehet ezeket alternatív módszerekkel helyettesíteni.

Újdonságok?

A végeredmény az lett, hogy a lista kétharmada (29 elem) különösebb erőfeszítés nélkül megvalósítható CSS 2-vel, JavaScripttel vagy Flash segítségével régi böngészőkben is, kicsit több, mint egynegyede (12 elem) csak korlátozottan, míg kevesebb, mint egytizede (4 elem) egyáltalán nem. Ez azt jelenti, hogy az eredeti cikk állítása – miszerint a régi böngészők visszafogják a web fejlődését – nem igaz. A fennmaradó egyharmadban lévő technológiák hasznosságát döntse el mindenki maga, persze, jó ha vannak, de meg lehet nélkülük lenni (árnyékok, SVG, aszinkron szkriptbetöltés, Cross­origin Resource Sharing stb.).

Ha alaposan szemügyre vesszük, a lista legtöbb eleme valamilyen módon a látvánnyal van kapcsolatban (CSS transzformációk, <canvas>, border-radius és társaik), az ilyen-olyan effektusok létrehozását könnyítik meg. Node egy új website létrehozásának tárgyalásán mi az ügyfél első mondata, miután előadtuk, hogy mi vagyunk a legjobbak? „Persze-persze, nézzen ki jól, de az oldalam legyen a kereső első tíz találata között, lehetőleg az első ötben.” A negyvenöt technológiából hány olyan van, amelyik ebben segíti a munkánkat? Egy sincs. Ha átnézzük az egész HTML 5 szabványt, az <a rel="tag">-en kívül nem nagyon találunk ilyet, ráadásul arról sincs semmi ajánlás, hogyan használjuk, a keresők hogyan értelmezik, bármi.

Mire való az internet? - szoktam feltenni a kérdést. Erre sokan elkezdenek gondolkozni, pedig nyilvánvaló: információátadásra. A HTML mint adattároló nyelv viszont erre a jelenlegi formájában rendkívül korlátozottan alkalmas, hiszen csak karaktersorokra tudunk benne keresni. Hiába van fenn Magyarország nagyjából összes eladó ingatlana a neten, de ha beírom a keresőbe, hogy „50-60 négyzetméter alapterületű, kétszobás ház Pest megyében, 12 és 16 millió forint közötti áron”, kapok egy rakás weboldalt, és ezeket nekem kell egyesével végignyálaznom, hogy megtaláljam a megfelelőt, ráadásul a találatok nagy része irreleváns. Pedig a site-okon ott van minden, csak a keresők részben nem kezelik az összefüggéseket, részben pedig mivel a HTML-ben nem muszáj strukturáltan tárolni adatainkat.

Valószínűleg sokan hallottak már a szemantikus webről, ami röviden arról szól, hogy a megjelenített információt metaadatokkal látjuk el, így segítve a gépi feldolgozást. Erre szükség is van, mert ha beírom a keresőbe, hogy „bács-kiskun megyei pékség”, akkor az első oldal tíz találatából három foglalkozik pékségekkel, a többi állásajánlat. Ha én a munkámat harminc százalékosan végzem el, megköszönik a részvételt, és másnap kereshetek új állást. Akkor miért foglalkozik addig bárki is a Server Sent Events-ekkel, a WOFF fontokkal vagy a Multiple Columns stb. problémájával, amíg nem tudjuk maradéktalanul teljesíteni az ügyfél kérését? Hisz legfeljebb egy-két főnévből álló szavakra tudjuk optimalizálni az oldalát, de az azok közti összefüggést persze nem lehet megadni.

Fejlődés?

Mi a közös az altamirai barlangrajzokban, az egyiptomi sírfeliratokban, az újságokban és a HTML-ben? Az, hogy egyikből sem tudunk több információt kinyerni, mint amit odaírtak vagy odarajzoltak, az adattárolás technológiája nem fejlődött az elmúlt negyvenezer évben, csak a médium változott! Az emberiség eljutott odáig, hogy egy-két évtizeden belül humán expedíciót indít a Marsra, a számítógépek műveltségi vetélkedőn Amerika legjobbjaival vetekszenek, a Higgs-bozont hamarosan megtaláljuk; de az adatainkat az interneten kőkorszaki technológiával osztjuk meg.

Miért alakult ez így? 1999-ben Tim Berners-Lee és a W3C elérkezettnek látta az időt a HTML fejlesztésének a lezárására, és elkezdtek dolgozni az XML alapú szemantikus weben, ahol az adatokat kiegészítő (meta)információkkal lehet ellátni; ennek első fázisa a HTML-ről való áttérés volt XHTML-re.

Ezt torpedózta meg a WHATWG a HTML 5-tel; lássuk, kikből áll a csoport: az Apple, a Mozilla és az Opera, két böngésző- és egy szoftverfejlesztő társaság. Egy browsert csak látványos dolgokkal lehet eladni, a szemantikus web viszont az elején egyáltalán nem az. A böngészőgyártás pedig nagy üzlet, a Mozilla 2010-ben bő százmillió dolláros bevételének 98%-át keresőcégektől kapta. Node, tisztelt kollegák, miért akarja mindenki a fenti cégek szekerét tolni?

A webfejlesztők elé dobtak a HTML 5-tel és CSS 3-mal egy marék bizsut, amivel csillogóvá változtathatják oldalaikat, de legalábbis kényelmes lesz tőlük a fejlesztés. A lelkes fiatal blogírók hosszú oldalakon keresztül elemzik a <nav> elem titkait, a CSS színátmenetektől a grafikuslányok fehérneműje lesz nedves (most érkezett a hír: a fiúké is), a szakfórumok rendszeresen visszatérő témája az „újdonságokat” nem ismerő böngészők és fejlesztőcégeik becsmérlése. Évek, évtizedek mennek el, amíg az emberek megtanulják használni az új eszközöket, ráadásul, ha a ballasztot kivesszük a HTML5-ből, kiderül, hogy az újítások nem nagyon elegek még egy HTML 4.02-s verziószámhoz sem.

Éppen ezért paradox módon a modernnek nevezett böngészők miatt nem fejlődik a web, mert miattuk a sitebuilderek nem a lényeges dolgokra koncentrálnak, hisz amíg mi a lekerekített sarkokkal és a <header>-ekkel bohóckodunk, addig ügyfeleink honlapján megosztott adatokat, tartalmat ugyanúgy nem találják meg az érdeklődők. Ezért mi, webfejlesztők vagyunk felelősek, mert kritika nélkül elfogadjuk, amit elénk tesznek, nem tartva szem előtt megrendelőink érdekeit (és a sajátunkat sem, mert mi sem kapunk ugyanúgy normális találatokat).

A múlt nem váltaztatható meg, de a jövő igen. Ez csak és kizárólag rajtunk múlik.