Az első OpenAcademy
A BalaBit IT Security és a BME AAIT tanszékének közös kezdeményezése volt a csütörtökön rendezett első OpenAcademy. A konferencia egy koncepció köré épült: menjen vissza mindenki az iskolába egy kicsit – vagy adott esetben maradjon, ahol van, a sikeres vizsga után mintegy felüdülésként, az egyetemen: a helyszínt a BME Q épülete adta.
Úgy tűnik, hogy sokan szeretnek iskolába járni, mert azon túl, hogy rengetegen regisztráltak, több mint háromszázötven ember meg is jelent a helyszínen. Ennyi tanulni vágyót nem gyakran láthat a terem.
Az egyetemista életérzéshez hozzátartozott az is, hogy a megérkezőket a regisztrációs pultnál két HR-es hölgyön kívül nem várta semmi. Szenvicseket a büféből, jegyzetpapírt pedig a saját termésből lehetett szerezni. Az embert próbáló körülmények ellenére a hallgatóság nagy része végig ott maradt, sőt voltak, akik az utolsó, scrumos előadásra futottak csak be – a csütörtök délutáni kezdés lehet, hogy nem volt mindenkinek ideális.
Bár a szervezők egyetemet próbáltak csinálni az egyetemből egy délutánra, az egyetlen BME-s előadó Bányász Gábor volt, aki a manapság divatos okostelefonos fejlesztésről tartott előadást. Az elmélettel induló előadást úgy fejezte be, hogy Maemo, Symbian és Android rendszereken demózott egy egyszerű QT-s C++ alkalmazást anélkül, hogy módosított volna a kódon.
Sokat demóztak a balabites srácok is. Illés Márton optimalizációs, és Györkő Péter és Magyar Attila közös HTML5 előadása is főleg úgy épült fel, hogy ne csak beszéd legyen, hanem valamit élőben is mutassanak a közönségnek. Azt, hogy az előadók mennyire felkészültek voltak, jól jellemzi, hogy a demó-effektus csak egy alkalommal jott elő, amit felfoghatatlan gépelés és terminál váltogatás követett, majd nagyjából tizenöt másodperc múlva Márton helyreállította a világot. Az előadás alatt még a Git is előkerült, mert a kód optimalizálásának fázisai fel voltak taggelve. Érdekes téma, és jó előadás volt.
A HTML5 előadásról Twitteren azt írták, hogy nem mondott újat a HTML5 konferencia óta, de hát az egy egész konferencia volt, ez pedig 40 perc! Mindenesetre belenézhettünk a HTML5 világába: láttunk CSS 3-at, SVG-t,
tükröződős BalaBit logót JavaScripttel, szintetizátort, és képnézegetőt is. Hogy a csizma hogy kerül az asztalra, azt viszont még mindig nem tudom.
Kicsit elméletibb síkon mozgott a többi előadás: Bakonyi András nem demózta a Scrumot, mert annak nincs is értelme, de azt sajnálom, hogy Gyöngyösi Péter sem demózta a Git használatát. Maga az előadás a Gitről viszont
korrekt volt: mindent elmondott, amit tudni érdemes, és voltak csodálatos animált diák is, amik ábrázolták a branch-olást és a merge-elést. Még arra is mondott egy branchmarkot, hogy milyen gyors a Git a BalaBitnél használat közben. Ha most hallanék először erről, biztos, hogy elérte volna a célját a bemutató.
Buherátor hozta a hagyományos színvonalat: egy pörgős, de jól követhető, es tartalmas előadást láttunk PHP sebezhetőségekről, majd megnyugtatott, hogy egy átlagos Java vagy ASP.NET oldalt sem sokkal bonyolultabb rommátörni. Rengeteg mindenről volt szó: egy kis injection, egy kis XSS, és előkerült a CSRF is, valamint az input validáció fontossága, meg a veszélyes PHP függvények. Nem maradt ki a védekezés sem, így sok PHP programozónak ez egy hasznos összefoglaló lesz.
Bakonyi András Scrumos előadása is kerek volt, bár kicsit száraz. Örülök, hogy a Scrum alapelveinek részletes elemzése és szerepeinek taglalása helyett az előadás főleg arról szólt, hogy a BalaBit mit nyert a Scrumra váltással, hogy miben és hogyan javult a helyzet az előző módszerhez képest. BalaBitesként is érdekes volt.
A konferenciák legizgalmasabb része viszont mindig az előadásokon kívül van. Akit további részletek érdekelnek a konferenciáról, az a slide-ok és videók megérkezéséig olvassa el Tyrael összefoglalóját.
A szünetekben kötetlenül lehetett beszélgetni az előadókkal, és nagyon sokan ki is használták ezt a lehetőséget. Sorok voltak, ha az valaki kérdezni akart, de azért sikerült, ha nagyon küzdött az ember. Kevésbé szociális alkatúaknak jó lehetőséget nyújtott a Facebook oldal a kérdésfeltevésre. A szervezők jól használták a közösségi oldalt, még mindig van rajta aktivitás. A Foursquare felhasználók is kiélhették magukat, volt ugyanis ilyen esemény vagy helyszín a Q épületnél - én ehhez nem értek. Twitteren is követték páran a konferenciát, és még mindig él a #openacademy hashtag, fog is talán.
Az este a Zöld Pardonban ért véget, ahol mindenki a kék cég vendége volt egy sörre. Itt igazi celebekké váltak az előadók, még úgy is, hogy az egyre növekvő számú italok mellett a hangos zene is korlátozta a hatékony kommunikációt. Ettől függetlenül a kérdések nem álltak meg, a diskurzus folytatódott, és mindenki joggal lehetett büszke a sikerre – az előadók és a szervezők is.
■ Úgy tűnik, hogy sokan szeretnek iskolába járni, mert azon túl, hogy rengetegen regisztráltak, több mint háromszázötven ember meg is jelent a helyszínen. Ennyi tanulni vágyót nem gyakran láthat a terem.
Az egyetemista életérzéshez hozzátartozott az is, hogy a megérkezőket a regisztrációs pultnál két HR-es hölgyön kívül nem várta semmi. Szenvicseket a büféből, jegyzetpapírt pedig a saját termésből lehetett szerezni. Az embert próbáló körülmények ellenére a hallgatóság nagy része végig ott maradt, sőt voltak, akik az utolsó, scrumos előadásra futottak csak be – a csütörtök délutáni kezdés lehet, hogy nem volt mindenkinek ideális.
Bár a szervezők egyetemet próbáltak csinálni az egyetemből egy délutánra, az egyetlen BME-s előadó Bányász Gábor volt, aki a manapság divatos okostelefonos fejlesztésről tartott előadást. Az elmélettel induló előadást úgy fejezte be, hogy Maemo, Symbian és Android rendszereken demózott egy egyszerű QT-s C++ alkalmazást anélkül, hogy módosított volna a kódon.
Sokat demóztak a balabites srácok is. Illés Márton optimalizációs, és Györkő Péter és Magyar Attila közös HTML5 előadása is főleg úgy épült fel, hogy ne csak beszéd legyen, hanem valamit élőben is mutassanak a közönségnek. Azt, hogy az előadók mennyire felkészültek voltak, jól jellemzi, hogy a demó-effektus csak egy alkalommal jott elő, amit felfoghatatlan gépelés és terminál váltogatás követett, majd nagyjából tizenöt másodperc múlva Márton helyreállította a világot. Az előadás alatt még a Git is előkerült, mert a kód optimalizálásának fázisai fel voltak taggelve. Érdekes téma, és jó előadás volt.
A HTML5 előadásról Twitteren azt írták, hogy nem mondott újat a HTML5 konferencia óta, de hát az egy egész konferencia volt, ez pedig 40 perc! Mindenesetre belenézhettünk a HTML5 világába: láttunk CSS 3-at, SVG-t,
tükröződős BalaBit logót JavaScripttel, szintetizátort, és képnézegetőt is. Hogy a csizma hogy kerül az asztalra, azt viszont még mindig nem tudom.
Kicsit elméletibb síkon mozgott a többi előadás: Bakonyi András nem demózta a Scrumot, mert annak nincs is értelme, de azt sajnálom, hogy Gyöngyösi Péter sem demózta a Git használatát. Maga az előadás a Gitről viszont
korrekt volt: mindent elmondott, amit tudni érdemes, és voltak csodálatos animált diák is, amik ábrázolták a branch-olást és a merge-elést. Még arra is mondott egy branchmarkot, hogy milyen gyors a Git a BalaBitnél használat közben. Ha most hallanék először erről, biztos, hogy elérte volna a célját a bemutató.
Buherátor hozta a hagyományos színvonalat: egy pörgős, de jól követhető, es tartalmas előadást láttunk PHP sebezhetőségekről, majd megnyugtatott, hogy egy átlagos Java vagy ASP.NET oldalt sem sokkal bonyolultabb rommátörni. Rengeteg mindenről volt szó: egy kis injection, egy kis XSS, és előkerült a CSRF is, valamint az input validáció fontossága, meg a veszélyes PHP függvények. Nem maradt ki a védekezés sem, így sok PHP programozónak ez egy hasznos összefoglaló lesz.
Bakonyi András Scrumos előadása is kerek volt, bár kicsit száraz. Örülök, hogy a Scrum alapelveinek részletes elemzése és szerepeinek taglalása helyett az előadás főleg arról szólt, hogy a BalaBit mit nyert a Scrumra váltással, hogy miben és hogyan javult a helyzet az előző módszerhez képest. BalaBitesként is érdekes volt.
A konferenciák legizgalmasabb része viszont mindig az előadásokon kívül van. Akit további részletek érdekelnek a konferenciáról, az a slide-ok és videók megérkezéséig olvassa el Tyrael összefoglalóját.
A szünetekben kötetlenül lehetett beszélgetni az előadókkal, és nagyon sokan ki is használták ezt a lehetőséget. Sorok voltak, ha az valaki kérdezni akart, de azért sikerült, ha nagyon küzdött az ember. Kevésbé szociális alkatúaknak jó lehetőséget nyújtott a Facebook oldal a kérdésfeltevésre. A szervezők jól használták a közösségi oldalt, még mindig van rajta aktivitás. A Foursquare felhasználók is kiélhették magukat, volt ugyanis ilyen esemény vagy helyszín a Q épületnél - én ehhez nem értek. Twitteren is követték páran a konferenciát, és még mindig él a #openacademy hashtag, fog is talán.
Az este a Zöld Pardonban ért véget, ahol mindenki a kék cég vendége volt egy sörre. Itt igazi celebekké váltak az előadók, még úgy is, hogy az egyre növekvő számú italok mellett a hangos zene is korlátozta a hatékony kommunikációt. Ettől függetlenül a kérdések nem álltak meg, a diskurzus folytatódott, és mindenki joggal lehetett büszke a sikerre – az előadók és a szervezők is.
