A vállalkozói létről
Németh András vagyok, és 2007-ben alapítottam a Központi Bitfeldolgozó Kft-t három barátommal (azóta négyről kettőre csökkent a létszám). Alapvetően webes szolgáltatásokat és honlapokat fejlesztünk. Előbbiek főleg saját ötletek, a mostani legnagyobb projektünk például egy online stratégiai játék (Zandagort), utóbbiak pedig megrendelés alapján történnek.
A bürokratikus akadályok nem olyan vészesek, mint gondolná az ember. Persze, aki érez hozzá affinitást, az a cégtörvénytől az adójogszabályokig végigolvashat mindent, hátha talál valami hasznosat, de szerintem egyszerűbb, ha rábízza magát egy ügyvédre (aki igazából csak az alapításhoz kell; meg a módosításokhoz: résztvevők, tevékenységi kör, de ez drága, úgyhogy jobb elkerülni, ha lehet), és egy könyvelőre (ő csinálja a folyamatos papírmunka nagy részét). Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy alapvetően a szakmámmal szeretnék foglalkozni, és nem az adózási kérdésekkel.
Viszont itt jön be, ami nagy különbség az alkalmazotti és a vállalkozói lét között. Hogy sajnos (vagy nem sajnos) nem lehet 100%-ig csak a szakmával foglalkozni. Az ügyfeleket fel kell valahonnan hajtani, meg kell őket győzni, meg kell velük állapodni. Általában legalább annyi hülyeségük van, mint egy főnöknek (sok), és pont ugyanannyira lehet nekik nemet mondani, mint egy főnöknek (semennyire). Szóval akit az vonz a vállalkozásban, hogy a maga ura lehet, az csalódni fog.
Persze van a másik lehetőség is, ami nekünk eddig az idő nagyobb részét vitte el: a saját fejlesztések. Amikkel viszont az a baromi nehéz, hogy valahogy pénzt kell belőle csinálni. És akkor csinálhatsz piackutatást, üzleti tervet, marketing- és sales tevékenységet, hr-t, supportot. És utána is vagy bejön, vagy nem. Tehát jóval nagyobb a kockázat, és jóval többféle dolgot kell csinálni, mint egy alkalmazottnak. Ettől persze izgalmasabb is.
Ami nagyon fontos és szomorú jellemzője a (magyar) webes világnak, az a kontárok rémuralma. Ennek az lehet az oka, hogy
Értékelés: megéri-e vállalkozni? Aki azért szeretne, hogy megússza a hülye főnököt, az ne feledje, hogy kap cserébe hülye ügyfelet. Aki pedig önmegvalósítani szeretne (mint én), az nézze meg ezt a videót:
http://37signals.com/svn/posts/981-the-secret-to-making-money-online, illetve a South Park, Alsónadrág-gnómok epizódját: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alsónadrág gnómok.
Továbbra is várjuk mások beszámolóit, tanácsait is szerkesztőségünkbe. Bővebben lásd bejegyzésünket.
■ A bürokratikus akadályok nem olyan vészesek, mint gondolná az ember. Persze, aki érez hozzá affinitást, az a cégtörvénytől az adójogszabályokig végigolvashat mindent, hátha talál valami hasznosat, de szerintem egyszerűbb, ha rábízza magát egy ügyvédre (aki igazából csak az alapításhoz kell; meg a módosításokhoz: résztvevők, tevékenységi kör, de ez drága, úgyhogy jobb elkerülni, ha lehet), és egy könyvelőre (ő csinálja a folyamatos papírmunka nagy részét). Legalábbis én úgy vagyok vele, hogy alapvetően a szakmámmal szeretnék foglalkozni, és nem az adózási kérdésekkel.
Viszont itt jön be, ami nagy különbség az alkalmazotti és a vállalkozói lét között. Hogy sajnos (vagy nem sajnos) nem lehet 100%-ig csak a szakmával foglalkozni. Az ügyfeleket fel kell valahonnan hajtani, meg kell őket győzni, meg kell velük állapodni. Általában legalább annyi hülyeségük van, mint egy főnöknek (sok), és pont ugyanannyira lehet nekik nemet mondani, mint egy főnöknek (semennyire). Szóval akit az vonz a vállalkozásban, hogy a maga ura lehet, az csalódni fog.
Persze van a másik lehetőség is, ami nekünk eddig az idő nagyobb részét vitte el: a saját fejlesztések. Amikkel viszont az a baromi nehéz, hogy valahogy pénzt kell belőle csinálni. És akkor csinálhatsz piackutatást, üzleti tervet, marketing- és sales tevékenységet, hr-t, supportot. És utána is vagy bejön, vagy nem. Tehát jóval nagyobb a kockázat, és jóval többféle dolgot kell csinálni, mint egy alkalmazottnak. Ettől persze izgalmasabb is.
Ami nagyon fontos és szomorú jellemzője a (magyar) webes világnak, az a kontárok rémuralma. Ennek az lehet az oka, hogy
- túlképzés van (túl sok "kvázi" informatikus jön ki az egyetemekről, főiskolákról),
- alulképzés van (amennyiben az oktatás még mindig nagyon elméleti [1999-2004-ig jártam a BME-re]),
- az ügyfelek pedig nagyon nem értenek a témához, mert bonyolult, és még nem alakult ki igazán a kultúrája (elég ha csak a továbbküldött „küldd tovább” levelek számát nézzük).
- nem létezik olyan, hogy piaci ár: ugyanarra a weboldalra nullától végtelenig tetszőleges árat lehet találni
- az ügyfelek jobb híján árérzékenyek, vagyis ha azt látják, hogy valaki 20 fillérért is elvállalná a munkát, nehéz meggyőzni, hogy ez több lesz
- sokszor nehéz meggyőzni egy ügyfelet, hogy ne akarjon animgif-eket (ez most egy szélsőséges példa) a honlapjára, mert nem ért hozzá, viszont lát egy csomó példát, amiről persze nem tudja, hogy az valójában ellenpélda
- ha valaki más munkáját kell átvenned, néha nehezebb dolgod van, mint nulláról újraírni (van olyan ügyfelünk, akinek előttünk 5 különböző cég is dolgozott a honlapján, de egyik rosszabb volt, mint a másik, így végül mi kaptuk)
Értékelés: megéri-e vállalkozni? Aki azért szeretne, hogy megússza a hülye főnököt, az ne feledje, hogy kap cserébe hülye ügyfelet. Aki pedig önmegvalósítani szeretne (mint én), az nézze meg ezt a videót:
http://37signals.com/svn/posts/981-the-secret-to-making-money-online, illetve a South Park, Alsónadrág-gnómok epizódját: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alsónadrág gnómok.
Továbbra is várjuk mások beszámolóit, tanácsait is szerkesztőségünkbe. Bővebben lásd bejegyzésünket.
Kontrárokról és egyéb észrevételek
Nagyon jó barátunknak adtunk egy nagyon baráti, 700 ezer forintos árajánlatot egy webshop-ra. Anélkül, hogy a részletekbe belemennék:
- a webshop az "üzleti terv szerint" havi 1-2 milliót fog hozni - tisztán - az elkészülte után fél évvel.
- az általunk "megálmodott webáruház"-ra másnak 2-3 milliós árat mondtunk volna.
- fejlesztési időre azt mondtuk, hogy 6 hónap
Na, erre tátott szájjal nézet, hogy "izé, van egy egyetemista ismerősöm, aki azt mondta, hogy megcsinálja az egészet 1 hónap alatt 80 ezerért". LOL :D Aha, ja. Ez 10 hónapja volt, mi már 4 hónapja átadtuk volna. De ő inkább megbízta az egyetemistát, aki úgy gondolta, hogy majd Joomla alapon alkot vmit. Se a design, se a kezelőfelület, se az egész még csak halvány képmása se annak, amire mi adtunk árajánlatot, arról nem is beszélve, hogy MÉG MINDIG NINCS KÉSZ! Ha velünk csináltatja, már valószínűleg nullán van, és innentől profitot termelne.
Relatív, hogy mi drága.
Egy aktív projektünknél pedig azt mondta az előző cég a tulajoknak, hogy 3 hónap, 1 millió Ft. Na, 16 hónap fejlesztés után kerestek meg minket. A 16 hónap alatt közel 1.5 milliót fizettek már ki a CÉGNEK, és azok annyira pocsék munkát végeztek, hogy ami elkészült - az tényleg nem volt sok -, abból még csak egy bitet se tudtunk felhasználni, inkább kidobtuk az egészet, és kezdtük elölről. Így is 3 hónap alatt messze tovább jutottunk, mint ők 16 hónap alatt.
Amivel nem értek egyet
Hogy mennyire lehet nemet mondani az ügyfélnek?
Meg persze ha már húsz éve nyomod az ipart, könnyebben hajtod el a problémás ügyfelet, hiszen könnyen találsz magadnak mást, és könnyebben szólsz vissza a főnöknek, hiszen kevésbé valószínű, hogy kirúg, de ha mégis, könnyebben találsz magadnak új helyet.
Szóval több hasonlóság is van az ügyfél és a főnök között, erre próbáltam célozni.
Megint mondtál vmi fontosat, amit kihagytam :)
normális helyen normális
másrészt viszont jó lenne megérteni, hogy a megrendelő a megrendelő, ha animgifet akar és 10éves technológiát, akkor azt kell kapnia... hibás az a nézet, hogy vállalkozóként, a magad uraként ez változik, változhat. legfeljebb egy idő után, már válogathatsz a munkák között.