Weblabor

Távirati stílusban: a könyv jó. A könyv jó ahhoz képest, hogy fenntartással fogadtam. A könyv aktuális, népszerű témát boncol. A könyv szerzője Aarron Walter. Egyetemi tanárként webes szabványokról tart előadásokat, emellett a Web Standards Project tagja. Walternek ez az első könyve. Ez némiképp meg is látszik rajta. Aarron Walter Building Findable Websites: Web Standards, SEO, and Beyond művének magyar fordítása a Kiskapu kiadó gondozásában jelent meg Keresők és webhelyek: Webes szabványok és keresőoptimalizálás a gyakorlatban címmel. A recenzióhoz a könyvet a Kiskapu kiadó bocsátotta a Weblabor rendelkezésére.

Walter rögvest az elején tisztázza: számos olyan témát érint, amely nem konkrét fejlesztői terület, mégis könyvének célközönsége a webfejlesztők, mert végső soron ők fogják implementálni azt, amit felül kitaláltak, ők lesznek szorosan kapcsolatban a megvalósítás és megvalósíthatóság aspektusaival. Célja átfogó képet adni a megtalálható (findable) honlapok építésének helyes módszertanáról. Az első fejezetben vázolja elképzelését a findability fogalmáról, majd az ennek alárendelt részterületeket veszi sorra a könyv további szakaszaiban.

A könyv készhez vételekor erős fenntartásaim voltak annak témáját és relevanciáját illetően: a keresőoptimalizálás hívószava általában a PC-tuningolás 2000 olvasmányélményemet idézi pepitában. Ehhez képest egy jól felépített, gazdag tudásanyaggal megtömött, valóban fontos technológiákat és megközelítéseket összegyűjtött írás Walter könyve.



Elsőként a markupot érintő témákról ír – szintaktikai érvényesség, szemantikai helyesség, mikroformátumok –, majd rátér a kiszolgáló oldalt érintő problémákra, mint felhasználóbarát 404-es hibalapok, leköszönt URL-ek kezelése vagy statikus tartalmak gyorstárazási lehetőségei. A negyedik fejezetben a fejlesztői vonaltól némiképp elrugaszkodva a forgalmat vonzó tartalommal, a copywriting alapelveivel és a témakör fogalmaival – UCG, kulcsszókutatás, kulcsszósűrűség stb. – ismerteti az olvasót Walter. A tartalomírásnál maradva a következő részben a blogírás, majd ahhoz kapcsolódva a nyílt forrású WordPress blogmotor kerül terítékre; ez utóbbi ismét visszakacsint a szakirány felé, bemutatkozik számos fogás és bővítmény, amellyel a WordPresst tupírozhatjuk a webhelyünk jobb megtalálhatósága érdekében.

Az oldalon belüli kereső külön fejezetet kapott, ahol az OpenSearch bemutatásán és tucatnyi weboldalba építhető szolgáltatáson túl a szerzővel egy saját motort is osszedobhat a vállalkozó kedvű (NB: erről nemsokára bővebben). Az akadálymentességet (a11y) noha külön szakirodalmak taglalják, mégis a könyvben szerénynek éreztem az azzal foglakozó fejezetet; jószerivel kimerült a „kerüljük a javascriptes menüt, mert azt a Google nem látja” praktikában. A könyvet záró és egyben illedelmesen summázó fejezetet ismét egy nem technikai téma előzi, amelyből megtudható, hogyan csábítsuk vissza a honlapra látogatóinkat levelezőlista segítségével. (Némiképp megütköztem a levelezőlista kifejezésen, valójában nem erről van szó, vagy ez nem derül ki egyértelműen. Jobb lett volna a hírlevél kifejezés használata, hiszen direkt marketing felhasználás a cél.)

Aarron Walter szakembere a témának, ez nem vitatott. Mindazonáltal könyvírásban, -szerkesztésben még kevés a tapasztalata vagy annak nem mestere. Ha ezt diplomamunkának adta volna be, a konzulens jó eséllyel visszadobja olyan széljegyzetekkel, mint: ne térj el a tárgytól; nincs feltüntetve forrás; ezt lábjegyzetként említsd inkább; sít. Kellett volna még gyúrni a könyvön.

Nem érzem szükségét a tartalomírásnál széljegyzetként megemlíteni az objektumorientált programozás módszerét, de szintén ugyanitt az ad hoc lekódolt RSS feldolgozó is kilóg a sorból. (Némi programozási háttérrel ennek programozása két munkaóra, ráadásul a kívánt funkcionalitást elérendő számtalan függvénytár érhető el.) Némiképp furcsálltam a merészségét az olyan kijelentéseknek is, mint: mindegy, hogy a domén végződése .com vagy .hu; markup írásakor az „egy oldal, egy h1” iskolát kövessük, mert az az igazi; és a hyphen versus underscore vitában is magabiztosan állást foglal – mindezeket bárminemű forrás megjelölés nélkül.

Azokat pedig kifejezetten pofátlannak tartottam, amikor azt állítja Walter, hogy: bizonyos keresőrobotok nem veszik figyelembe indexeléskor a GET paramétereket (kérészéltű szolgáltatás volna, öregem); a vizuálisan szükségtelen szöveget bátran rejtsük el a text-indent CSS tulajdonsággal.

A beszúrt kódpéldák többnyire feleslegesek. Értem, hogy ez egy szaki könyv és a szaki könyvben juszt is legyen kód, de jó volna az ocsút a búzától. Ez alapvetően egy elméleti okoskodás, ahol ajánlások, útmutatók olvashatók, ahol a szerző rálátást, helyes gondolkodásmódot kölcsönöz az olvasónak. Itt (kivételes esetektől eltekintve) nem szükséges kód, sőt nem szabad kódot írni, az egy másik műfaj. (Pláne nem olyan kódokat, amelyek többségét bármelyik középiskolás házi feladatként megoldja.)

A könyv tehát jó, de még jobb lett volna a felesleges részek mellőzése után, a 250 oldalt úgy 180-ra karcsúsítva egy vékony, de tömör kiadványt kaptunk volna. A könyv kötése amúgy tartós, bátran forgassuk, az ügyesen tagolt fejezetek nem követelik meg a lineáris olvasásmódot. Ha pedig a témákat már kívülről fújjuk, látogassunk el a könyv honlapjára, ahol további öt bónusz fejezet található. A könyvet annak hátrányai mellett érdemes elolvasni minden webépítőnek.

Köszönjük a Kiskapu kiadónak, hogy a Weblabor számára biztosította a könyv egy példányát.