Weblabor

Egy jó könyvajánló nem a könyv kivonatát nyújtja, hanem megpróbálja a könyvvel szemben támasztott elvárások szerint annak formai és tartalmi minőségét az olvasó felé prezentálni. Az ajánló írója szögezze le a könyv célját, célközönségét, világítson rá az írás előnyeire és hátrányaira, szükség esetén a szerző bemutatásával hangsúlyozza az anyagban foglaltak hitelességét.

A JavaScript: The Good Parts szerzője Douglas Crockford. Crockford jelenleg a Yahoo! mérnöke, és hogy messzire ne menjünk, nevéhez kötődik a JSON és a JSLint, valamint egy csokor kiváló minőségű JavaScript videoelőadás („The JavaScript Programming Language” 1–4., „Advanced JavaScript” 1–3. ésatöbbi). Douglas Crockford hiteles JavaScript szaktekintély.

A JavaScript: The Good Parts-nak nem célja a böngésző oldali programozás ismertetése. A könyv arról a felnőtt JavaScriptről szól, amely egy hihetetlenül szép és hatékony programozási nyelv, amely – ahogy Crockford fogalmaz – Lisp C köntösben. A JavaScript történelme úgy hozta, hogy felhasználási területe szervesen összefonódott a böngészővel, így sokszor olyan vádat is a nyakába varrnak, amelyről nem tehet. Az viszont igaz, hogy van egy szelete a nyelvnek, amelyért jogosan éri a kritika. Ezek valóban rossz részek (bad parts). A könyvben a szerző a JavaScriptnek azt a területét mutatja be rendkívüli alapossággal, amelyekkel a nyelv igazi erősségét tudjuk kihasználni – hátulütők nélkül. A JavaScripttel mélyebben most ismerkedőknek előny: nem kell elfelejteniük azokat a módszereket, amelyek veszélyforrások; a JavaScriptet már régóta alkalmazóknak pedig itt a lehetőségük tudásukból kidobni mindazt, amire nincs szükségük.

Azt írom, hogy JavaScripttel most ismerkedőknek, noha a könyv mégsem elsősorban nekik szól. A 170 oldalas kiadvány azt a látszatot kelti, hogy egy könnyed olvasmányról van szó. A JavaScript: The Good Parts viszont nagyon tömör tananyag, JavaScript kód-olvasás készségszintű képességét feltételezi. Az egyes fejezeteket sokszor célszerű újra és újra átolvasni, megrágni, megemészteni. Mindenféleképpen kell a könyv befogadására időt szánni. A téma feszességét a példakódok mellett tucatnyi diagram lazítja, egyúttal segítve a leírtak megértését.


Zakas a Learning Ext JS ajánlójában említi, hogy sokszor azon kapta magát, hogy az egymásra épülő forráskódok olvasása közben egyre vissza- és visszalapozott a könyvben, hogy megértse azokat. Ez teljes mértékben áll a The Good Parts-ra is. Azonban én ezt hátránynak nem rónám fel, inkább éreztem zavarónak a példakódok bőbeszédőségét az Everything you know about CSS is wrong! esetében, ahol egy-egy fejezet végén már fejből tudtam a használt HTML markupot.

A könyvben Crockford bemutatja a JavaScript nyelvtanát, objektum rendszerét, függvényeinek széles körű felhasználási lehetőségeit, objektum örökítési módszereit, de szót ejt a tömbökről és a reguláris kifejezésekről is. Noha a könyv kimondott célja a jó részek megismertetése az olvasóval, a függelékben két fejezetet (Bad Parts, Awful Parts) a veszélyforrások feltárásának szentel Crockford.

Még év elején faggattam arról Bártházi Andrást, hogy az újévre milyen tanácsot adna a JavaScript fejlesztőknek. András válasza a könyv mottója is lehetne:


Douglas Crockford minden a The Good Parts-ban foglalt szava arany. Kötelező kiadvány minden JavaScripttel foglalkozó fejlesztő számára. (És még arról nem is szóltam, hogy a kiadó az O’Reilly – remek tipográfia.)