Weblabor

Valóban. Ám amire én gondolok, abban az értelemben az emberek átalusszák az egész életükat anélkül, hogy ennek tudatában lennének. (Mátrix trilógia kezdetnek jó, ha valakit érdekel, hogy az élet valójában hogyan is működik...)

Örülök, hogy érdekelnek a mögöttes dolgok. Szívesen beszélek erről. Érdekes, hogy a hitrendszer szót használod, mert ez nagyon fontos, de erről majd később.

Hogy miről is van szó? Egy egészen másfajta világnézetről, mint amit a ma élő legtöbb ember magáénak tud. Az ő világnézetük nem rosszabb, mint az enyém, csak más és még „fejletlenebb” (és igen, van az enyémnél is fejlettebb). Én úgy látom és egyre inkább megélem, hogy az ember nem az, aminek a legtöbben hiszik; és a világunk is egészen más valójában, mint amilyennek látszik.

Az én nézetem abból indul ki, hogy én (és mindenki, aki itt van a Földön) egy szellemi síkon élő, örök enegetikai lény és saját döntéséből leszületik a Föld nevű játszótérre, ahol aztán feladatokat old meg (hogy egyre tisztábbá váljon, megszabaduljon sok-sok gáttól; pl. ítélkezés). A feladatok megoldásához kap különböző képességeket és számos dolog meghatározza, hogy milyen irányba kell/lehet mennie.

Amit vállalunk születésünk előtt, azt teljesítenünk kell, de persze van szabad akarat is. (Az azonban érdekes kérdés, hogy mennyi és mi határozza meg ennek mértékét. Pl. a tudatalattink úgy 99%-ban meghatároz minket.) A születésünk napja komolyan meghatározza, hogy milyenek vagyunk, mi az egyik fő feladatunk (ehhez itt egy kis segítség), de ezen kívül még számos dolog meghatározza a fő fonalakat.

Amíg az ember nem ismeri elég jól valódi önmagát, azaz azt a szellemi lényt, aki egy-egy életre emberi testbe költözik, az nagyon sokáig bolyong és nem találja a helyét (hivatását, társát, stb, stb.). Én úgy érzem, hogy szerencsés helyzetben vagyok, mert önmagamtól is elég sok mindent felismertem, de talán nem is a szerencse a legjobb szó. Vannak komoly jelek arra vonatkozóan, hogy már elég sok élet van mögöttem – ha mondjuk eddig éltem 100 életet, átlag 50 évvel, az 5000 év... – , így hát többet láttam, mint sokan mások, így ez az ösztönös felismerés nálam erősebb (lásd a Mátrix hasonlatot, Neo-t megtalálja Morhpeus, mert felkészült már, a legtöbben azonban még alszanak).

Már elég komoly szintre jutottam el, de még sok megválaszolatlan kérdés van és sok dolgot nem látok még...

Említettem, hogy én inkább ötletgazda vagyok, mintsem jómunkásember. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy büdös a kétkezi munka nekem, akár offline, akár online dologról van szó, sokkal inkább azt, hogy én többre vagyok hivatott (jelen életemben). Azaz nekem most (már) komolyabb feladatom van.

Ez az egész az előbbiek fényében egy olyan játék, ahol mindenki átéli ugyanazt, mindenki eljut a végcélhoz, de van aki előbbre jár. Nem kell sietni, hogy beérjük a másikat, mert ez a történet nem erről szól. Azonban ha már elég felkészültek vagyunk, akkor sok esetben lehet rövidíteni az utat; amit egyébként saját magunk hosszabbítunk meg a hitrendszereink és a saját függőségeink okán.

Szóval több jel utal arra, hogy komoly feladatom van és ehhez képességeket is kaptam. Két lehetőség van előttem: vagy járom az utam, ami nekem van kijelölve és beteljesítem feladatom, vagy nem és akkor meghosszabítok előttem álló utakat és megnehezítem a saját dolgomat.

Azonban nem olyan egyszerű a saját utunk felé menni, mert vannak olyan hitrendszerek (kapott, akaratlanul szerzett család, társadalom, saját magunk, stb. által), melyek megkötik a kezünket. Én éppen 2 hónapja tettem le egy komoly nehezéket (kineziológus segítségével), mely éppen 25 éven keresztül szabotálta azokat az élethelyzeteket, melyekben előbbre tudtam volna jutni (és ha megteszem, amit az élet jelzései sugalltak nekem, akkor lassan 2 éve már letehettem volna...).

Úgy érzem, hogy mostanra jutottam el egy olyan állapotra, amikor már elég könnyed vagyok és érdemi eredményeket tudok elérni a saját utam járásával kapcsolatban (ennek egyik eredménye pl. egy tanácsadói szolgáltatás).

Nehéz erről egyébként röviden beszélni, mert sokféle nézőpontból kell megvilágítani a dolgokat, hogy összeálljon egy váz, amire aztán fel lehet építeni a nagyobb képet.

Ami személy szerint engem illet, jól láthatóan nyitott vagyok, több értelemben is, ennek következtében milliónyi ötlet, terv születik meg a fejemben. Ahhoz, hogy ezeket meg tudjam valósítani, kaptam képességeket, készségeket és sejtésem szerint a megélt sok-sok élet bölcsessége is ad hozzá a történethez. Elég hamar felismerem a mintákat és most már elég gyorsan tudok a mintákhoz mögöttes tartalmat csatolni. Ebből következően látom, hogy mi van és azt, hogy mi lehetne és csak azért vagyok hajlandó dolgozni, hogy megvalósuljon, ami lehetséges, ami jobb, mint most van, vagy volt halaha.

Nagyon is összeillünk, csak nem úgy, ahogyan a klasszikus értelemben vett programozók esetében. Nehéz ezt a dolgot átadni másoknak. Az igazság az, hogy a programozás/informatika pl. alapvetően az 1-0, igen-nem dolgon alapszik, ami ugye két szélsőség. Én pl. így működőm, az az alapvető működési mechanizmusom, hogy nincsen szürkezóna. Sok ismerősöm, aki azért jobban ismer, mondja, hogy nekem a dolgok feketék és fehérek. És igen, valóban. De tudom, hogy ez vagyok én, és ezt a dolgot meg kell tanulnom az előnyömre fordítani. Nem is kevés helyzet van, amikor én ezzel a gondolkodással előbbre jutok, mint más a szürkezónás gondolkodással.

Meg aztán pl. az OOP megismerése, a vele való játszadozás is egy jóság volt, mert tökéletesen látom, hogy milliónyi programozási elmélet átültethető a mindennapi életbe. Az OOP alapelvek többek közöt a cégvezetésben, egy cég belső működésének felépítésében tesznek jó szolgáltot. És még kismillió dolog van.

Amit nekem nem szabad, hogy a programozás legyen a fő irány, a pénzkereset, a hobbi, stb, stb. egyben. Bennem ennél sokkal több. Ez majd úgy 5-10 év múlva lesz látványos, amikor már tényleg materializálódik az a sok-sok dolog, ami most még leginkább fejben van meg nekem.

Örömmel vesszük, ha küldesz cikket bármelyik témában.