Weblabor

Én néhányszor gyakorlás gyanánt próbáltam, hogy valóban először a teszt írás és utána a kód, és meg kell mondanom felemelő érzés. :)

Bár ehhez az is kell, hogy amikor olvassa az ember a Tiszta kódot, akkor "érezze a katarzis"-t, mint ahogy egy másik fórumtémában írtad, hogy ez elmaradt... :)

A probléma az, hogy ha nincs rutin, akkor ez sokkal lassabb, mintha kihagynánk, vagy csak utólag írnánk teszteket. Ami nálam probléma, hogy a TDD-nél sokkal előrébb kell gondolkodni. A tervezés során nem tudom megtippelni, hogy egy osztály átlépi-e a 100 sort vagy sem? Nem látom, hogy ebből majd fél óra múlva két osztály lesz stb.

De a lényeg a lényeg, a nagykönyv szerint a teszt írás az első, a kód írás a második. Ám nem nagyon kell szégyenkezned, ha nem ebben a sorrendben csinálod, a legtöbben egyáltalán nem használnak teszteket, akik igen, azoknak is a legtöbbje utólag ír tesztet, és Bob bácsi és néhány haverja meg elsőre írja a tesztet. :)

A lépéseidet azért mégis annyiban módosítanám, hogy az utolsó lépésben nem addig javítom, amíg valamennyi teszt jó nem lesz, hanem addig alakítom a kódot, amíg a lényeges pontok tesztelhetővé vállnak. (bár ez is csak lehet, hogy nálam igaz, és szintén a rutintalanság miatt, hogy az elkészült osztályszerkezet nehézkesen tesztelhető, és itt jön elő, hogy egy osztály csak egy dolgot csináljon)

Ez nem így megy szerintem. Én úgy állnék neki TDD-vel, hogy nagyjából elgondolom, hogy mit várok el, aztán létrehozok az elvárásaimmal összehangban egy vagy több interface-t, ami nagyjából lefedi az alkalmazást. Utána kiválasztom a legegyszerűbb metódust valamelyik interface-en, és írok hozzá egy tesztet, utána pedig megpróbálom megvalósítani egy osztályban. Ilyenkor jön általában az, hogy kiderül, hogy az a metódus mégsem annyira egyszerű, mint elsőre tűnt, és elkezdesz új interface-eket, teszteket és osztályokat gyártani, hogy szétosszad a feladatait, és megteremtsd az előkövetelményeket neki. Aztán néhány ilyen ciklus után már tényleg elég aprók lesznek az osztályok ahhoz, hogy meg tudd valósítani őket, és akkor ahogy elkezd épülni a kód szép lassan egyre feljebb halad ezen a kiépült osztály hálón, míg végül megint felérsz az eredetileg kiválasztott "legegyszerűbb" metódusodhoz. Utána fogod a következőt, azzal viszont már könnyebb dolgod lesz, mert az első metódushoz tartozó segéd osztályokat és interface-eket újrahasznosíthatod hozzá. Így minél későbbi fázisában vagy a kódolásnak, annál könnyebben megy minden, mert a segédosztályok egyre nagyobb hányada lesz már elve készen. Ha egy meglevő keretrendszert használsz, és ismered is a lehetőségeit, akkor meg még könnyebb dolgod van, mert abban már a segéd osztályaid nagy többsége már kész van. (Ettől függetlenül érdemes azokhoz is teszteket írnod, ha a keretrendszer készítői nem tették volna meg.)