Weblabor

Nem csak Magyarországon, hanem világszinten (és itt most a magát technológiailag fejlettnek gondoló világról beszélek, a többiekről [pl. Pápua Új-Guinea, Afrika] nem tudok) az oktatásnak a legnagyobb problémája, hogy csak a memóriát fejleszti, csak tudást ad át és nem alkalmazott tudást (bölcsességet), és nem tanít meg önállóan és kritikusan gondolkodni. A felsőoktatásban itthon jellemzően hallgatóknak hívják a tanulókat, ami mindent elárul a problémáról.

Amit az iskolában megtanulunk, az az, hogy mit gondoljunk, azaz mit kell tudnunk ahhoz, hogy értelmezni tudjuk, amit a szánkba rágnak. Ha bölcsességet szeretnénk átadni gyermekeinknek, akkor nem azt kéne megtanítani nekik, mit tudjanak, hanem azt, hogyan jussanak el a saját igazságukhoz.

Ideális esetben az oktatásban a tanítók az egyes dolgokat különböző nézőpontok szerint mutatnák be, majd pedig megkérnék a diákokat, hogy járják körül a témát, és vonják le maguknak a következtetéseket. Ha nem így tanulnak, akkor ők pont ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni, mint az őseik, és a világ nem tud egyről a kettőre lépni (például nemzetek közti konfliktusok megoldásának évezredes hagyománya a háború).



Ezt a gondolkodni meg nem tanult tömeget aztán mindenki úgy manipulálja, ahogy akarja (a helyzeten csak nehezít a minket érő információdömping).

Hogy miért hozom ezt fel? A blogmark 2015-ös szövegében található a következő idézet:

Aki ezt írta, az tudatlan, a Microsoft ugyanis tizenhat éve az Internet Explorer 5.5-ben mutatta be a ViewLink technológiát. Csak mivel ez nem "szabványos", ráadásul Microsoft termék, emiatt az ördögtől való, és így természetesen el is felejtkezett róla a fejlesztői társadalom, már ha hallott róla egyáltalán.

A fejlesztők úgy gondolják, a szabványosság rendkívül fontos; tény, hogy vannak előnyei, de ez sokszor nem egyértelmű, egy szabvány lehet rossz is, hisz emberek készítették. A szabványosság sokszor politikai eszköz, mint esetünkben is, a böngészőháborúk keretében a Mozilla szabványossági hadjáratot indított a Microsoft ellen. Az egyik húzásuk az volt, hogy az addigi alapértelmezett dobozmodell helyett (amiben egy elem szélességébe beletartozott a tartalom + padding + keret szélessége) bevezették a saját elképzelésüket, amiben egy elem szélességébe csak a tartalom szélességét számolták. Ez rengeteg problémát vet fel, a hibát a CSS 3-ban korrigálták, ahol (újra) bevezették a box-sizing: border-box; értéket, ami ugyanaz, mint amit a Microsoft eredetileg használt.



Sokkal előrébb tartanánk, ha a fejlesztők anno mérlegeltek volna: itt van ez a technológia, amely, bár nem szabványos, de azzá lehet tenni, lásd XMLHttpRequest. Ehelyett elvesztegettünk az életünkből tizenhat évet. Ez a mi felelősségünk, mert mi döntöttünk így, gondolkodás helyett az egyszerűbb utat választottuk. És nem ez az egy elfelejtett technológia..