Nem igazán látom egyelőre az előnyét a mikroformátumoknak a mikroadatokkal szemben, ráadásul most két eszközünk van ugyanannak a problémának a megoldására. Ehhez két külön parsert kell írni, kétszer annyi munka, kétszer annyi tévedési lehetőség. A mikroformátumok száma emellett kb. százada a sémákénak.
Ha XML alapú lenne a web, ezeket az adatokat eleve strukturáltan lehetne megosztani a kliensekkel, nem kéne feltétlenül teleszemetelni velük a HTML-t, nem kéne külön parsert írni hozzájuk.
Valszeg nekem maradt ki egy óra XML tanulás közben, de ezt a sort nem tudom értelmezni, miért nincs semmi az itemscope után?
A microformats-ra azt írják, hogy a best practice-ekből merítenek inkább, minthogy kitalálnának valami nagyon elméleti rendszert, aztán azt próbálnák rákényszeríteni a fejlesztőkre.
Nekem mondjuk egyik megközelítéssel sincs bajom, a resource oriented architecture pl teljesen elméleti alapon lett levezetve, és tök logikus, és működik. A tervezési minták gyakorlati szempontok alapján születtek, és azok is ugyanolyan jól működnek.
Van egyébként egy csomó olyan eszköz, amivel gépileg feldolgozható HTML-t lehet csinálni: RDF, RDFa, WAI-ARIA, microdata, microformats, stb... Nem ástam bele magam jobban, nekem az XML-es adjunk meg mindent valami nagyon hosszú url-el megközelítés nem tetszik annyira. Bár a linkeknél és az űrlapoknál is url-t adunk meg, de ott valahogy úgy érzem, hogy van létjogosultsága, itt meg úgy, hogy nincsen. Ez valószínűleg ízlés kérdése lehet. Nekem a SOAP sem szimpatikus pont emiatt. Szeretek mindent a lehető legegyszerűbbre hagyni, és jelenleg nekem a microformats tűnik a legegyszerűbbnek ezek közül.
Monománia
Ha XML alapú lenne a web, ezeket az adatokat eleve strukturáltan lehetne megosztani a kliensekkel, nem kéne feltétlenül teleszemetelni velük a HTML-t, nem kéne külön parsert írni hozzájuk.
Nekem sokkal nehézkesebbnek
A microformats-ra azt írják, hogy a best practice-ekből merítenek inkább, minthogy kitalálnának valami nagyon elméleti rendszert, aztán azt próbálnák rákényszeríteni a fejlesztőkre.
Nekem mondjuk egyik megközelítéssel sincs bajom, a resource oriented architecture pl teljesen elméleti alapon lett levezetve, és tök logikus, és működik. A tervezési minták gyakorlati szempontok alapján születtek, és azok is ugyanolyan jól működnek.
Van egyébként egy csomó olyan eszköz, amivel gépileg feldolgozható HTML-t lehet csinálni: RDF, RDFa, WAI-ARIA, microdata, microformats, stb... Nem ástam bele magam jobban, nekem az XML-es adjunk meg mindent valami nagyon hosszú url-el megközelítés nem tetszik annyira. Bár a linkeknél és az űrlapoknál is url-t adunk meg, de ott valahogy úgy érzem, hogy van létjogosultsága, itt meg úgy, hogy nincsen. Ez valószínűleg ízlés kérdése lehet. Nekem a SOAP sem szimpatikus pont emiatt. Szeretek mindent a lehető legegyszerűbbre hagyni, és jelenleg nekem a microformats tűnik a legegyszerűbbnek ezek közül.
Valszeg nekem maradt ki egy
Mert ez nem XML, hanem HTML: http://www.w3.org/TR/html5/infrastructure.html#boolean-attributes
Ohh így már világos.