Weblabor

Figyelemreméltó, hogyan lehet a környezetvédelemből is bulvárt csinálni.

„A cicás videók megölik a fákat!”

Új szálban, hogy azok érzelmi töltése ne vessen árnyékot az érvelésre, összefoglaló jelleggel a Kapa és magam által kifejtettek szellemében.

A környezetszennyezés valóban egy súlyos probléma, amit kezelni kell. Itt érdemes megállni, és tudatosítani, hogy a probléma a környezetszennyezés, nem pedig a túlzott energiafelhasználás. A szoftvereket zöld és fekete energia ugyanúgy hajtja, tehát tény, hogy ezek per se nem környezetszennyezőek.

Lehet persze a környezetszennyezést a fogyasztás csökkentésével mérsékelni, de olyan esetekben, ahol a fogyasztás inherensen nem környezetszennyező (mint a szoftver esetében, amit zöld energiával is lehet hajtani), ez a rossz megközelítés. Ugye senki sem él abban a hitben, hogy globálisan, a jövő távlatában az emberiség energiafelhasználása csökkenthető? A szórakozás, kommunikáció, a közlekedés, a megnövekvő életkor, a gyógyászat, az élelmezés egyre több és több energiát fog igényelni. Ez jó. Azt jelzi, hogy fejlődik a civilizációnk.

A szoftverek hatékonyságával érdemes foglalkozni, és egy jó programozó mindig is foglalkozott, de ezt ne a környezetvédelem színeiben tegyük, mert csak árt az ügynek. Ha egy szoftver ugyanannyi költséggel (időráfordítás, kódkomplexitás) megírható gyorsabban vagy kevesebb erőforrás felhasználásával, akkor természetes, hogy ezt a megoldást kell választani. Aki nem azt választja, az hibázott, vagy rossz fejlesztő. Ne felejtsük azonban, hogy premature optimization is the root of all evil. Amint ez a megoldás költségesebb, már egy trade-off-ról beszélünk, ami egy gazdasági döntést igényel: költség–sebesség–erőforráshasználat, válassz legfeljebb kettőt, fizess a harmadikból sokat.

Az, hogy egy fenti döntés a piac (a felhasználó) által megköveteltnél nagyobb költségráfordítást eredményezzen, általánosságban nem elvárható egy piaci szereplőtől, mert ezzel kiírja magát a versenyből. Egyúttal látjuk azt is, hogy a piaci elvárások azok, amik végső soron, objektíven megrajzolják azt a vonalat – ha úgy tetszik, az arany középutat –, ami alatt nem lehet, ami fölött nem szabad optimalizálni.

Mi tehát a megoldás a környezetszennyezésre? A környezetszennyezés megszüntetése. Semmi más. Törvényi szinten kell tiltani a szennyezőanyagok (gyártási melléktermékek, szén-dioxid) és a hulladék környezetbe bocsájtását. Ezek mind externáliák, amik következményei az ára annak, hogy ma olcsóbban vehetünk és használhatunk termékeket és energiát. Amennyiben ezek az externáliák törvényi szabályozás eredményeképpen megszűnnek, és az ipar rákényszerül a termeléskor kezelni a melléktermékeket, a fogyasztók pedig gondoskodni a hulladék újrafeldolgoztatásáról, ez az ár közvetlenül a termék és szolgáltatás árában fog megjelenni, ami minden bizonnyal gazdaságosabb felhasználásra is fogja ösztönözni a fogyasztókat, de ez a környezet védelme szempontjából már irreleváns, hisz aki meg tudja fizetni, az nyugodtan pazarolhat, már nem árt vele.

Hogyan tehet ezért az, aki szeretne? Mindenekelőtt a téma szakértőivel, független ipari és ökológiai szakemberekkel egyeztetve ki kell dolgozni egy ajánlást. Ezt minél többen el kell juttassák az országgyűlési és európai parlamenti képviselőikhez, kérve őket, hogy nyújtsanak be javaslatot az ajánlás törvénybe emeléséről. Amennyiben fél éven belül nem történik előrelépés, úgy megfelelő kampány mellett országos ügydöntő népszavazás kiírását lehet kezdeményezni. Ezt 200 ezer támogató aláírás megléte esetén az országgyűlés 15 napon belül köteles elfogadni, az államfő pedig újabb 15 napon belül, 90 napon belüli időpontra kiírni. A népszavazás eredményességéhez szükséges az érvényes szavazatot leadók legalább felének egyetértése, illetve a szavazásra jogosult polgárok negyedének részvétele.