Weblabor

Azt nem értem, miért akar mindenki különböző felbontásokra/készülékekre ugyanolyan HTML kódot kiszolgálni. Más média, másra használják a telefont, a táblagépet és a PC-t, más adatokat kell máshogyan megjeleníteni. Ez szükségszerűen túlbonyolított HTML kódot fog eredményezni.

A <picture> elemnél meg lehet adni egy szélességet és magasságot, de azt nem értem, hogy miért, hisz abszolút számokat is beírhatunk oda. A <source> elemeknek nem lehet dimenziót megadni, így a böngésző letöltés előtt nem fogja tudni a méreteket, azaz egyrészt a tartalom ugrálni fog, másrészt pedig az akkumulátort fogyasztjuk a folyamatos újrarajzolgatással.

Szép dolog az SVG, csak nem éppen az akkumulátorok barátja. A linkedinnél is felhívják a figyelmet a négyes pontban, hogy kerüljük a skálázást és az árnyékok használatát mobil eszközökön, azaz azokat, ahol a processzornak számolnia kell.

Miért (csak) rajzolási időben lehet megállapítani a grafikai paramétereket? Miért nem küldik el a böngészők az első kérésnél a felbontást és a különböző szolgáltatások állapotát?

Én is beleütköztem, hogy nem Pixelméretet (vagy mégrosszabb: hazudott pixelméretet) kéne tudni a megfelelő layouthoz, hanem a kijelző való élet beli kiterjedését (pl. 4.5 inch).

Egy másik ötlet: régen létezett olyan, hogy progresszív JPEG. Az eszköz maga határozhatná meg, hogy mennyi képi információt töltsön le. Ha csak a kép első 20k-ját tölti le (mondjuk egy EDGE hálózaton) akkor is ugyanazt az élményt kapja, csak a képen az élek kicsit elmosódottak lesznek. Egy desktop 120 dpi-s kijelzővel, szélessávon letöltheti az első 100k-t, egy "retina" kijelzős tablet pedig wifin a teljes 300k-t. Ehhez még szerveroldali támogatás sem kellene. Mondjuk lehet hogy a progrsszív JPEG nem erre van optimalizálva de könnyen gyártható lenne egy ilyen formátum.