Weblabor

We want to serve you and not track you.

Akár ez is lehetne a mottója a gondolatmenetemnek, ami már hosszú ideje érlelődik bennem. Mivel az évek során egyáltalán nem láttam, hogy bárki is, akárcsak javaslat szinten érdemben foglalkozott volna a témával (ennek ellenére simán elkerülhette a figyelmemet), gondoltam, én most itt szűk körben kifejtem, mi a problémám a jelenlegi helyzettel, és hogy kiindulásképp miben látnám a megoldást. Aztán ebből hátha kikerekedik egy olyan konstruktív vita, amit majd akár nemzetközi szinten is érdemes lesz folytatni. Vagy nem.

Nem kizárt, hogy az írásom hagy majd kívánnivalókat maga után szakmailag (is). Ezért kérem, hogy ha az inger-mérőtök eléri az „irritáló” jelzést, akkor úgy olvassátok, mint egy hirtelen felindulásból elkövetett értetlenkedést, és legyintsetek reá. Köszi.

Az alapprobléma

Szerintem itt mindenki tisztában van vele, hogy mi is az a User-Agent sztring, mire hivatott, és hogy mire nem alkalmas. De azért röviden felvázolom az én meglátásaimat.

Íme egy példa a valós életből:

Mozilla/5.0 (iPhone; U; CPU iPhone OS 5_1_1 like Mac OS X; en) AppleWebKit/534.46.0 (KHTML, like Gecko) CriOS/19.0.1084.60 Mobile/9B206 Safari/7534.48.3

Mit is látunk itt? Egy iPhone-on futó, Webkit alapú böngészőt. Tapasztaltabbak azt is tudják, hogy Google Chrome az illetékes. Plusz látunk egy tonna felesleges adatot:

1. Mozilla/5.0 – ezt komolyan használja még bármi is bármire? Mire jó? Ezt annó a Netscape vezette be, és az IE lemásolta, mert azt látta, hogy sokkal több oldal működik, ha ez ott van, mert már akkor is divat volt a szelektálás. A 90-es évekről beszélek…
2. Jön egy katyvaszos, zárójeles rész, ami az eszközt és az operációs rendszert hivatott azonosítani, több-kevesebb sikerrel. Androidoknál vannak aztán az igazán cifra dolgok.
3. Ezt követi a megjelenítő motor név és verzió,
4. és a miheztartás végett zárójelben megmagyarázza a dolgot, hogy legyen mihez viszonyítani. Elvégre „a Trabant is olyan, mint a Porsche”… Csudijó. Ez se jó semmire.
5. Jön a böngésző verziója, de bárcsak szabványos lenne mindenhol… Persze nem az. És nem is egyértelmű. A példánál maradva a CriOS-ről talán a legutolsó utáni helyen gondolnám azt, hogy a Google Chrome-ról van szó.
6. Végül megint egy csomó adat, ami leginkább csak arra jó, hogy a böngésző detektáló reguláris kifejezésünkbe egy újabb kitételt tegyünk, mert ez nem Safari.

Mi ezzel a probléma?

Az, hogy csak arra nem jó, amire kellene, hogy legyen: eszköz–rendszer–böngésző egyértelmű megállapítására, nyomonkövetésre és felhasználó azonosítására alkalmatlan módon. Bár ez utóbbi többnyire most is teljesül, előbbire sokszor csak komoly megalkuvás árán alkalmas.

Kliens oldalon ugyanúgy lehet csak detektálni a böngészőt, mint a szerver oldalon: a User-Agent sztring reguláris kifejezéssel történő mintaillesztésével. Persze kliens oldalon jobb esetben oda van rakva a navigator tulajdonság, ami azonban annyit ér, mint puskagolyónak az integetés.

Miért van szükség a változtatásra?

Manapság nem hagyhatjuk figyelmen kívül az újnak éppenséggel nem mondható alternatív böngészési megoldásokat, melyeket az egyre-másra felvonultatott készülékek hoztak be a mindennapokba.

Saját tapasztalatból tudom, hogy a reszponzív megközelítés nem minden esetben követhető, és egy-egy megjelenítési forma bizony megköveteli, hogy külön sablonokat, sőt, egyes esetekben külön alkalmazást is kapjon.

Nekem (és akkori kollégáimnak) az alkalmazást többek közt az eszköz, annak felbontása és a futtatott böngésző figyelembevételére is fel kellett készítenünk.

Nem volt mindegy, hogy mobil, tablet vagy tévés eszközről van-e szó. Sőt, még a játékkonzolokra is figyeltünk egy időben. Ezt a mai napig sem lehet egyértelműen meghatározni. A felbontást és a képpontsűrűségi szorzót pedig még ha sikerül is pontosan visszakapni, akkor sem biztos, hogy mit kell megjeleníteni, ha az eszközt nem sikerült beazonosítani. Hány esetben fordul elő még a mai napig is, hogy a telefonnak sokkal nagyobb a felbontása, mint mondjuk egy tévére köthető médiabox böngészőjének? Nem beszélve az okostévék elég gyenge processzorral megtámogatott beépített csodáiról.

Az sem volt mindegy, hogy milyen böngésző. Mert bár túlnyomó többségben Webkit-alapú böngészők uralkodnak, de ezen belül lehet Safarival, Chrome-mal, Dolphinnal vagy egyéb szakadár böngészővel vagy csak simán az Android alapértelmezett böngészőjével is dolgunk. A CSS és JS támogatottsági problémák csak a kezdetet jelentették. De amikor a websocketnek a Safari és a Chrome különböző verzióját támogatta, és emiatt kétféle módon is kellett szerver oldalon (bitenként) feldolgozni a csomag-fejléceket, na az fincsi volt.

A sort még lehetne folytatni, a lényeg, hogy számos olyan szolgáltatás van, ami napi szinten szenved egy apróság miatt, amit még csak igazából különösebb erőfeszítésbe sem kerülne mindenki által elfogatott formára hozni és szabványosítani.

Mire lenne szükség?

Szerintem égető szükség van a User-Agent sztring teljes megreformálására a JavaScript navigator interfészével egyetemben. Az elképzelésem szerint az új azonosító minden egyes blokkja egyértelműen megfeleltethető lenne a navigator interfész új tulajdonságainak. Ezt követően pedig nem lenne semmi akadálya, hogy a szerver oldali nyelvekben is megjelenjen egy erre épülő modul. Én mindezt a következők szerint képzelem el:

navigator.device.type

A készülék típusa (például: desktop, mobile, tablet, TV, game console)

navigator.device.manufacturer

A készülék gyártója (Dell, Lenovo, Apple, Samsung)

navigator.device.model

A modell (populáris) elnevezése (ThinkPad, iPhone, Galaxy S3)

navigator.device.number

A modell száma, ha van (I8190, iPhone 6, XS15)

navigator.os.name

Az operációs rendszer (Apple iOS, Google Android, Microsoft Windows)

navigator.os.version

A verzió (6.0, 4.4.2, NT 6.0)

navigator.os.language

A nyelv (en)

navigator.browser.name

A böngésző neve (Safari, Chromium, Opera, Internet Explorer, Dolphin)

navigator.browser.version

A böngésző verziója

navigator.browser.language

A böngésző nyelve (mert eltérhet az operációs rendszerétől)

navigator.browser.engine

A megjelenítő motor (Trident 6, Webkit 534.46.0)

A lista persze nem feltétlenül teljes, szinte a végtelenségig lehetne finomítani avagy bonyolítani, én csak azt az érzésem szerint szükséges minimumot vázoltam fel, amivel egyértelműen meg lehet mondani egy a webszerverre beérkező kérésről, hogy kiféle-miféle forrásból származik.

Ezek alapján a fenti példa a következőképpen nézne ki (akár):

Mobile, Apple iPhone 5, Apple iOS 5.1.1 en, Chromium 19.0.1084.60 en, WebKit 534.46.0

Így szerintem a teljes formájában is sokkal informatívabb. És ha így lenne, akkor nem kellene brutális méretű adatbázisokat fenntartani, és nem kellene erőforrászabáló reguláris kifejezés osztályt írni sem. Nem kéne saját magunk útjába akadályokat görgetni.

Nektek mi a véleményetek?