A könyvek jelene és jövője
Az utóbbi években elég sok könyvet vettem. Élve az internetes kereskedelem által nyújtott előnyőkkel, valamelyik nagyobb könyvkereskedés webáruházából rendeltem. Tettem ezt egyrészt azért, mert jellemzően 15-25% kedvezménnyel juthattam így a kiszemelt könyvekhez, másrészt azért, mert kényelmes ez a fajta vásárlási mód.
Betettem a kosárba a választott köteteket, majd bankkártyás fizetéssel rendeztem a számlát. Ezt követően jellemzően néhény napon belül megérkezett futárral a csomag. Bizonyos értékhatár felett még a futárköltséget is meg lehet spórolni.
Ez szép és jó, és örülünk is annak, hogy ez így megy manapság. Viszont mehetne ez másképpen is. Következzék tehát néhány gondolat a papír alapú és az e-könyvekről.
Manapság egy-egy sikeres kötet milliók könyvespolcán foglal helyet. Kimondtam a kulcsszót: „foglal helyet”.
A papír alapú könyvek egyrészt nagyobb mennyiségen nem kis helyfoglaló tényezőnek számítanak, az előállításuk nem éppen környezetkímélő, a szállítás és raktározás is megterheli egyrészt a környezetet, másrészt a kereskedelmi lánc egyes szereplőinek pénztárcáját. Ezen negatívnak tekinthető tényezőkkel szemben áll viszont számos pozitívum is.
Ezek között lehet említeni például azt, hogy egy-egy könyvnek már a puszta megjelenése is örömmel tölti el az embert, nemhogy az az érzés, amikor a kezébe veszi és kinyitva megérzi az illatát. Annak is érdekes feelingje van, amikor egy meglehetősen régi kötet kerül elő valahonnan, annak története, múltja van. Ezek a dolgok az ember érzelmeire hatnak.
De ha félretesszük az érzelmeinket, akkor láthatjuk, hogy a könyvek előállítása költséges, azok szállítása környezetszennyező, tárolása egy kisebb házikönyvtár esetén már problémás lehet. Ami pedig az idő múlását illeti, előbb vagy utóbb a papírra vésett írott gondolatok megsemmisülnek.
Vegyük most szemügyre a másik oldalt. Ma lassan nincsen olyan ember a fejlett társadalmakban, aki ne jutna ilyen-olyan módon számítógéphez, vagy valamilyen hasonló, elektronikus tartalomfogyasztásra alkalmas készülékhez. Ennek okán kialakult az e-könyv mozgalom, mely eredményeképpen a papír alapú írott anyagok számítógépen is fogyaszthatóvá váltak.
Ennek több előnye is van. Egyrészt az előállítás jelentősen kevesebbe kerül, mint a hagyományos papír alapú kiadványoknál, kevésbé terheljük ezen folymat során a környezetet. Másrészt az értékesítési mechanizmus jóval egyszerűbb. Van egy olyan előnye is az e-könyvnek, melyet a papír alapú társa nem, vagy csak érdekes módon tudna hozni.
Egyik ilyen előny a kereshetőség, másik az interaktivitás. A kereshetőséget azt hiszem nem nagyon kell magyaráznom. Interaktivitás alatt pedig például olyan megoldásokra gondolok, hogy jegyzetekkel lehet ellátni a könyvet, melyet jól felépített megoldások esetén a többi olvasóval is megoszthatunk.
Tehát az e-könyv előállítása olcsóbb, tárolása egyszerűbb, értékesítése akár az író által saját kezűleg is megoldható. Van viszont egy faktor, amit a papír alapú kiadvánnyal szemben nem fog hozni, talán sohasem. Azt a feelinget, amit a materiális produktum, a nyomtatott könyv az illatával, a megjelenésével elénk tár.
Azt gondolom, hogy az írott gondolatok esetében a tartalom és nem a forma a fontos. Ma, amikor olyan készülékek vannak a piacon, mint például az iPad, akkor azt hiszem érdemes elgondolkodni azon, hogy a könyv, mint olyan újra legyen értelmezve. Nem hiszem, hogy egyhamar a papír alapú könyvek el fognak tűnni, de száz éven belül jelentősen visszaszorulnak az e-könyvekkel szemben, ebben egészen biztos vagyok.
Jelenleg egyre több dolgot költöztetünk a felhőbe, ennek pedig a könyvek esetében az lehet a hozadéka (idővel persze), hogy a köteteket nem fogjuk helyben (számítógépen, e-olvasón stb.) tárolni, nem magát a produktumot fogjuk megvásárolni, hanem csak a hozzáférés jogát. Persze ennek feltétele az online jelenlét, de amikor már a mobilinternet sem számít luxusszolgáltatásnak, akkor azt hiszem, hogy minden adott ahhoz, hogy a vázolt újfajta írott irodalom fogyasztás ne a távoli jövőnek tűnjön.
A távoli jövőbe tekintve pedig egy-egy e-könyvnek könnyen elképzelhető olyan fogyasztási módja, hogy egy felolvasó személy holografikus kivetülése által válik számunkra élvezetessé a korábban csak írás formájában elérhető mű.
■
Felhő
A szerző, a szerkesztő, a tipográfus munkáját mindig lesz, aki megfizeti, de ez egy teljesen új modellben fog megvalósulni, nem a példányonkénti kereskedelemben.
No DRM
Egyébként én azt gondolom, hogy igen át kellene gondolni mindenféle szellemi termék anyagi vonzatát. Mert ugye ebben nem olyan szintű business-t kellene látni, mint amit ma látnak a "sikerkönyvek" -- ez alatt értem a botránykönyveket -- szerzői.
Az anyagi vonzatnak azt a munkát kellene fedezni, amit az alkotó beletett, valamint az értékesítési modell, egyéb járulékos költségek és esetlegesen egy korrekt, reális mértékű profit összegét. Így pedig egy szakmai könyv kerülhetne töredékébe -- mert ne mondja nekem senki, hogy 15e HUF-ba kell kerülnie egy jó szakmai könyvnek.
Letöltés
A fizetek a hozzáférésért és aztán azt kezdek vele, amit akarok, egy érdekes elképzelés, lehet, hogy működik, lehet, hogy nem.
Egy másik lehetőség a már bejáratott adományozás: ha tetszett, támogass.
A harmadik, és számomra érthetetlen módon máig nem túl elterjedt a „túsz” modell: a szerző bejelenti, hogy elkészült a művével, és közzéteszi, amint adott összeg beérkezik.
Üzleti modell
A támogatásos módszert én nagyon favorizálom, néhány project-em esetén bizonyos mértékű bevételre majd így számítok.
A "túsz" modellről még nem hallottam, de ötletes. Egyetlen hátránya, hogy igen komoly marketinget kell csapni a kiadványnak, hogy az egyrészt eljusson azokhoz, akiknek íródott, másrészt, hogy meglegyen a várt ellentételezés.
Talán a "túsz" modell és a támogatói rendszer egy keveréke lehetne egy jó megoldás.
mi a velemenyetek
hagyomanyos terjesztes, illetve tamogatasi lehetoseg, majd a "tusz" modelben kituzott osszeg elerese utan creative commons (mondjuk CC-BY-NC) alatt publikalasra kerul, es onnantol kezdve mar csak a tamogatas meg a konyveladas hoz penzt.
Tyrael
Elképzelés
Mix
A nyomtatott kiadás előállítása és értékesítési lánca esetén pedig a jelenlegi helyzethez képest ki kell szórni minden olyan szereplőt, aki felesleges és lenyúlja a nagy hasznot.
A haszon nem bűnös dolog, de amikor a kiadók zsebelnek be minden pénzt -- nem csak itt, a zene, stb. esetén is -- addig jogosan nem akarnak az emberek fizetni, mert sajnos nem oda jut a pénz, ahova kellene, szánja a vásárló.
Ezért lehet jó egy olyan adományozó rendszer, ahol közvetlenül a szerzőhöz kerülnek a befizetések. Akinek pedig igénye van rá, az vegye meg a papír alapú kiadványt, de egy korrekt értékesítési láncon keresztül.
en azert nem hagytam ki az
tehat tegyuk fel, hogy en irok egy konyvet, ami tok jo, csak senki sem ismeri a nevemet, hiaba kezdenem el hirdetni a sajat website-omon, hogy irtam egy konyvet xy temarol, ha befizettek 2 millio forintot, akkor publikalom.
nem fog senki fizetni erte. sot, ha azt mondjuk, hogy persze, elobb adjak ki ingyen konyveket, aztan majd ha hires leszek, akkor csinalhatom ezzel a szisztemaval, az sem biztos, hogy mukodik.
mivel nem tudom megszolitani a potencialis vasarloimat, nincs penzem marketingre.
viszont ha beviszem a kiadohoz a konyvet, ott elolvassa valaki, es megallapitjak, hogy mind stilisztikailag, mind tartalmilag/szakmailag rendben van, akkor ok merlegre teszik, hogy megfelelo befektetessel ebbol hany peldanyt lehet eladni, es ajanlanak valami szamukra is elonyos szerzodest.
es ha mar kijott a konyvem papir formaban, akkor eleve eljut egy csomo helyre, akik szamomra potencialis tamogatokat (szimpla adomany, vagy "túsz" penz).
Persze manapsag azert sokkal konyebb direktben megszolitani a potencialis vasarloi csoportot, mint nehany evvel ezelott, de en meg mindig latok a kiadoknak helyet, a forgalmazasi lancban, ahogy fentebb is irtam, kockazati befektetokent.
Tyrael
Kockázati befektető?
Slussz
Kereskedő != kiadó
Ne akarjunk megszabadulni a kiadótól, mert siralmas következményei lesznek.
Az e-könyv sohasem fogja
Praktikusabb
Nem hinném, hogy 100 év múlva, amikor valósághű emberi hangszintetizátorok fognak mindennapi dologként jelen lenni az életünkben, akkor is papír alapon fogunk írott anyagokat fogyasztani.
Mint írtam, szép hagyomány a könyvnyomtatás, jó a feeling, de az idő előre haladtával egyre inkább kényelmet az egész és nem beszélve arról, hogy környezetszennyező az előállítástól a felhasználóig terjedő életszakasz.
Meg míg egy iPhone-on vagy a felhőből gyakorlatilag korlátlan mennyiségű könyvhöz lehetne hozzáférni, addig egy utazás során igencsak korlátozott a magaddal vihető könyvek mennyisége.
sarcasm
Ha nem is
Jövő
Én hiszek abban, hogy 20-30 év múlva már lesznek olyan megjelenítők, melyek lehetővé teszik a hosszabb ideig tartó olvasást. Így pedig igencsak adja magát a felhő alapú megoldás.
Nem beszélve pl. olyan előnyökről az e-könyv esetében, hogy akinek rossz a szeme (főként idősebbek) megnövelhetik a betűméretet, akár betűtípust válthatnak. Ezt nem tudod megtenni egy hagyomáos könyvnél.
Tehát én hiszek az e-könyv koncepciójában. Hogy ennek milyen technológiai menifesztációja lesz az más kérdés. Az elvre, a számomra logikus fejlődési irányra szerettem volna felhívni a figyelmet.
Nem feltétlen
Azt nem látom, hogy miért ne lehetne a jövőben a könyveket is jobb technológiával előállítani; miért ne lehetne őket környezetkímélőbb módon előállítani; miért ne lehetne jól szerkeszteni őket. Nyilván, egy nyomtatott könyv előállítása mindig költségesebb lesz, hisz anyagi produktum.
Ezzel együtt valóban, vannak olyan lehetőségei a villanykönyveknek, amikkel egy hagyományos nehezen versenyzik: keresés, hivatkozások stb.
Ja, egyébként a sok forgatástól a mobileszköz is amortizálódik – ami azt illeti, a könyvespolcomon található bármelyik könyv tovább fog használatban maradni, mint bármelyik villamos készülékem ;)
Amortizáció
Számomra sokszor kényelmesebb
You can't grep dead trees
:)
Tyrael
Like
hát...
Arról nem is beszélve, hogy ezek a kütyük sem tartanak örökké, tehát valószínűleg 2-3-4 évente még cserélgetni is kéne, ha másért nem, hát azért mert a haverénak nagyobb felbontású a kijelzője. Szóval, hogy olcsóbb lenne az véleményem szerint finoman szólva is kétséges.
Kétségtelen, hogy tök jó dolog ez az interaktivitás meg mobilitás, de én egyelőre még nagyobb biztonságban érzem a könyveimet a polcomon, mint egy felhőben.
Ez persze csak személyes vélemény, de szerintem sosem lesz olyan kijelző, amit olyan érzés lesz olvasni, mint egy kézbe fogott könyv lapjait. Ráadásul én nem akarom félretenni az érzelmeimet, ha könyvről van szó.
50 év
Ami pedig a 2-4 évenkénti készülékcserét illeti: ez csak a gyártók miatt van így, ha nem folyamatos fogyasztásra optimalizálnának (mesterséges fogyasztásra ösztönzés), akkor nem kellene akár 5 évig sem cserélni egy-egy terméket. De ez már inkább a jelenlegi gazdasági környezetre vezethető vissza -- hosszú lenne ez itt kitárgyalni és amíg globális gondolkodásváltás nincsen, addig csak felesleges szájtépés az egész; sajnos -- de én hiszek abban, hogy apró lépésekkel lehet kezdeni valamit a dologgal.
Nem csak üzletpolitika
Mindezzel együtt én magam is örülnék neki, ha inkább a szervizeléssel és a bővítéssel keresnének a gyártók, és ha veszek egy eszközt, az legalább egy évtizedig kiszolgálna. Ez azonban már olyasmi, amit csak a fogyasztók tudnának kikényszeríteni, minden bizonnyal csak erős törvényi szabályozással (sokkal hosszabb garanciális időszak, a bővíthetőség megkövetelése, a saját hulladék kezelésének kikényszerítése stb.).
Proclub írta, hogy papír
Az internetes szövegek fogalmazása, tördelése, meg úgy általában a prezentálása, a gyors befogadásra van kihegyezve. Azt a szöveget, ami nem fér bele max 2 képernyőbe sokan nem is kezdik el elolvasni mert már ránézésre hosszú.
Más az olvasási technika is. Monitorról olvasvas az ember gyorsan végig pásztázza a szöveget, tudat alatt az őt érdeklő szavakat keresi. Ha talál, akkor végig futja a bekezdés első mondatát. (Na nézd már, én is két-három mondatos bekezdéseket írok).
Ezzel szemben a hagyományos könyvet az ember a kezébe fogja, van egy "fizikai visszacsatolás" arról hogy hol jár az egész könyvben, van egy teljes átfogó képe az oldalról, ezért nyugodtabban olvas, minden szót elolvas, és nem pásztázik.
Ezek a dolgokat tapasztaltam magamon, és a környezetemen is, nincs kimutatásom, tanulmányom, kisérletekkel nem tudom bizonyítani. Biztos lesz olyan, aki majd jól elmondja, hogy nála pont fordítva van.
A költség vonzatokkal kapcsolatban pedig meg van a kiadókról/könyvkeresekedőkről véleményem. Egy nyomtatott könyv (szépirodalom, ponyva irodalom, nem szakkönyv), viszonylag jó kivitelben kerül 4000 forintba. Ezt leírva nem csodálkozik az ember, mert végig gondolod, hogy van rajta egy kis jogdíj, van előállítási, szállítási költség, meg még a kereskedő is tesz rá egy kis hasznot. De amikor ugyanennek a könyvnek az elektronikus változatáért is ugyanennyit kérnek, csak széttárom a kezem, és pislogok, hogy ezen mi kerül ennyibe? Az én logikám szerint annak az összegnek (alsóhangon) a felének ugrani kellene, mivel nincs anyag, raktározási és szállítási költség (De ugyanez igaz szerintem a zene, film kereskedelemre is). Szóval meggyőződésem, hogy amíg ezek az árképzésben jelentkező dolgok nem tisztázódnak eleve esélytelen az elektronikus könyv a nyomtatottal szemben.
Még egy dolog, ami miatt szerintem a nyomtatott könyv helyzetét biztosítani fogja még hosszú évtizedekre. Az emberek gyűjtenek. Amiért pedig súlyos pénzeket adnak ki, azt szeretik a kezükbe fogni.
Valamelyikőtök írta, hogy sok könyv tárolása nyűg lehet. Van egy határ (nem is olyan magas, 2-300 kötet) amikor az ember már büszkeséggel tekint a könyves polcára, és egy a cél: bővíteni!
A papír változás lassítására meg van egy nagyon jó könyvtáros módszer: nem szabad leporolni a könyveket :)
Re
Olvasási technika: interneten publikált tartalom != elektronikus könyv!
Az árképzésről írtam, hogy úgy általában nevetséges ami ilyen téren folyik, mert nem simán arra megy ki a dolog, hogy ellentételezve legyen az erőfeszítés, az alkotó munka, hanem a vagyonfelhalmozás a cél -- ami végső soron értelmetlen, de ez igen off kérdéskör.
A gyűjtéshez meg csak annyit, hogy az egy beteges emberi dolog. Ragaszkodás a materiális dolgokhoz, mely végső soron értelmetlen -- de ez már igen távoli gondolatszál lenne.
Gyűjtés
A tisztesség megköveteli, hogy megjegyezzem: az élet mint olyan végső soron értelmetlen.
Az életünk olyan, mint egy
Követő
Olvasási szokások
A könyvek árával kapcsolatban azonban nagyon nagyot tévedsz: a kereskedői haszon, amikor utoljára mozogtam mélyebben kiadói körökben – legalább öt éve –, 52% volt! Tehát a könyv árának több mint a fele a kereskedőhöz kerül. Magyarországon a kereskedő az Alexandrát, vagyis Matyi Dezsőt jelenti, ő az, aki monopol helyzetben terjeszti a plázák felé a könyveket. Így teheti meg azt, hogy akkor fizet a kiadóknak, amikor akar, ezért tartozik a hazai könyvkiadásban mindenki mindenkinek, és döglődik az ágazat.
Mindezek tudatában már nem annyira meglepő, hogy az anyagi hordozó kiiktatása ellenére miért nem csökken számottevően a könyv ára.
e-papír
Vettem is már rá pár könyvet (tudom, lógok még pár könyvajánlóval ;), de leginkább ingyenesen elérhető könyveket olvasok rajta, mint például jQuery Fundamentals vagy Eloquent JavaScript, amiket monitoron olvasni nagyon kényelmetlen, mert pl. az utóbbi több mint 800 oldal Epub formátumra konvertálva.
Szóval elektromos papíron olvasni kényelmes, lehet közben jegyzetelni a könyvbe - úgy, hogy az "nem megy tönkre" -, keresni, oda ugrani az X. oldalra, és persze vannak kereszthivatkozások is amik szintén működnek.
Villanytinta
A könyvajánlókat azóta is várom ;)
iPad
Nehéz állást foglalni
"Villanytankönyv"
Egy szót hiányolok a beszélgetésből
Kifejtenéd?
Vegyél, vegyél, vegyél...
Tudom, van olyan könyv, ami jobb, ha megvan otthon a polcon (pl. szakkönyv, de az egyre jobb online referenciák és dokumentációk - pl. MSDN - mellett bizonyos könyvtípusok a jelentőségét egyre kevésbé látom, főleg ott nem, ahol gyorsan kell tudni keresni), de van, ami olyan, hogy egyszer elolvassa az ember, esetleg idővel újra előveszi. Vagy szimplán nem kapható, esetleg csak külföldről. (Erre példa pl. Heinlein - Csillagközi inváziója, sokáig kerestem, végül kivettem az Fővárosi Szabó Ervinből).
Virtuális könyvtár
A könyvtárnak is meg kell venni (persze gondolom jelentős kedvezményt kapnak; vagy nem) és ha csak egy-egy darab van egy könyvből, akkor akár heteket kell várni arra, hogy el tudja olvasni az ember. Ez nem az igazi.
Az e-könyv sok tekinteben szabadságot jelent a papír alapúhoz képest.
Meg egy kisebb városban jellemzően ha van is könyvtár, egy-egy egzotikus könyv szinte 100%, hogy nincsen meg -- pl. én 1.600 HUF-ért vettem meg antikváriumból "A venus-üzlet" című könyvet, mert a helyi könyvtárban még csak nem is hallottak róla (lassan 40 éves könyv).
Meg nem beszélve arról, hogy nekem pl. van lassan 30-40 olyan könyvem, amit szeretnék kéznél tartani (és ez az, hogy nem feltétlen fizikailag), mert vannak bennük olyan gondolatok, amiket egy hirtelen jött ötlettől vezérelve újra akarok olvasni. Ezen esetben az "offline" könyvtár nem, az online felhős módszer viszont igen hatékony megoldás -- pl. a puszta közepén mobilnettel is el tudom érni a könyvet telefonról.
Ez az érdekes
Üzletileg ez átalányra vagy hirdetésre épülhetne.
No AD
Azt gondolom, hogy a hirdetés alapú finanszírozás nem jó irány, nagyon nem jó. A hirdetési helyekért nevetségesen magas pénzeket kérnek, a hirdetések csapnivalóak, a hirdetések végül pedig nem targetáltak, hanem mindent az arcodba tolnak. Ez van minden egyes médium esetében és ettől már hányok -- igénytelen, számomra érdektelen reklámok tömkelege.
Ha nem tudnak valóban targetáltan hirdetni -- TV-ben jelenleg gyakorlatilag lehetetlen --, akkor el kell vetni azt a fajta hirdetés business-t, amiből egyedül a hirdetési helyeket értékesítők profitálnak; nem targetált hirdetés majdhogynem pénzkidobás, de legalábbis jelentős veszteség.
Az egyik project-em esetében ki van már dolgozva egy hirdetési koncepció, majd ha már élő dolog lesz és beindult, lesznek hirdetők, majd beszámolok a megoldásról.
Azt gondolom, hogy a hirdetés
ugye kezdodott a trial/shareware jellegu modellek terjedesevel, ahol vagy a felhasznalas ideje, vagy a funkciokban, esetleg a kenyelemben voltak korlatozva, es ennek a kenyelemben korlatozo tenyezonek az egyik valfajakent tekintek en a hirdetes alapu uzleti modelre.
az esetek nagy reszeben a hirdetesek megjelenitese kenyelmetlenseg a felhasznalonak (nekem volt mar, hogy egy jol targetalt hirdetes hasznos volt), de meg igy is jobban jar mindenki ha jol van kivitelezve a dolog, a felhasznalo ingyen hasznalhatja a termeket/szolgaltatast, a hirdeto jo esetben targetalt felhasznaloknak adhatja a hirdeteseit, a fejleszto pedig penzt kap a munkajaert, es ha jo amit csinal, akkor nem is kell annyit koltenie salesre, mivel konyebb ravenni az embereket arra, hogy kiprobaljak a termeket/szolgaltatast, es nem kell drm-mel, meg egyebbel foglalkoznia.
a politikusok meg lopnak es hazudnak, flashben meg csak csorgozorgo reklamokat fejlesztenek.
konnyu beleesni az altalanositasba, de nem minden hirdetes szar, szerintem, egyebkent is, ha igy van, akkor ez nem is mukodhet, ergo vagy mar csodbe ment az osszes hirdetessel foglalkozo ceg, vagy csodbe fog hamarosan, a piac majd eldonti a modellrol, hogy eletkepes-e.
Kiváncsian várom a világmegváltó ötletet, de kicsit félek tőle, hogy az új ötleteket nehezebb eladni, vagy másképp fogalmazva, nem könnyű úttörőnek lenni a piacon.
Tyrael
Re
Mint írtam fentebb, a finanszírozás kérdésében ott látom a problémát, hogy az árakkal igen el vannak szállva, nagy a haszonkulcs, amire még rájönnek mondjuk a helyi adók és egy-egy szoftver egy átagembernek már nem éri meg az árát (könyveknél dettó, mi kerül 7-10e HUF-ba egy színes mesekönyvben?). Tipikus példám a Windows. Jelenleg a Windows 7 legolcsóbb változatát 25-30.000 HUF körül lehet kiskerben megvenni. Ez szerintem éppen egy tizessel több, mint amennyiért egy átlag számítógépfelhasználónak megérné megvenni. A MS simán adhatná ennyiért, mert monopól helyzetben van _világ_ szinten, így amilyen kicsi a magyar piac, nem veszteség ez neki.
Lehet, hogy nem minden hirdetés sz@r, de pl. a TV-s spotok esetében évente max. 5 olyan reklám van, amire jó szívvel azt mondom, hogy ez teszett, ez kiváló munka. Sok esetben a marketing gázos -- tipikus példa: egymást túllicitálós reklámhadjárat; nevetséges.
Ami a reklámcégeket illeti: éppen megírtam egy marketinges blogján a közelmúltban, hogy pont az látszik a blogbejegyzéseikből, hogy a piac a WEB-es reklámpiacon már nem akar olyan formán tejelni, mint amiből a hirdetési piacot kiszolgálók jól megéltek az elmúlt 5-10 évben. Ez pedig nézetem szerint éppen azt jelenti, hogy a reklámosok a végtelenségig akarják a bevételeiket növelni, a piac pedig ezt már nagyon nem tolerálja -- és most ne jöjjünk azzal, hogy válság van, mert éppen akkor kellene többet költeni a marketingre, amikor csökken az érdeklődés.
Nem világmegváltó reklámmodellt dolgoztam ki. Még csak eladni sem akarom, egy adott helyre célirányosan gondoltam ki. Van egy projekt, egy kitűzött céllal. Ez alapvetően nonprofit dolog. De mivel a fejlesztésbe időmet és energiámat teszem (a későbbiekben pedig lesznek egyéb munkatársak is), kellene valamilyen üzleti modell a project mögé, ami hoz egy kis bevételt.
Tehát nem az üzleti rész az első, az jött utólag. A modell itt működik elméletben, a gyarkolatban majd meglájuk. A modell lényege az, hogy olyan hirdetési rendszert kell kidolgozni, ami: korrekt áron adja a hirdetési felületet, megválogatott hirdetések jelennek meg, a hirdetések pedig targetáltak. Ez utóbbi azért valósulhat meg, mert eleve egy kisebb közösségnek szól az egész projekt.
Kis helyre könnyebb valamit összerakni, mint tágabban. Ezért is nem értem én a "dolgozza a világnak, ne a magyar piacra" jeligét, amit az utóbbi időben nyomtnak itthon. Persze, sok potenciális vevő, nagyobb realizálható haszon, mint egy kis piacon. De a kis piacra letett komoly értékteremtő dolog meg hosszú távon tartja ott az embereket. És ez lenne az igazi cél, a pénz meg az értékteremtés és az ebből következő lojalitás miatt már adott. De nem, mindenkinek azonnal kell sok.
Nem értem, hogy miért nincsen meg ez az értékteremtő szemlélet a gazdaságban. Az őszinte marketingnél jobb nincsen ...
A hirdetés miatt ingyenes
errol szol ez az uzleti model, es ha megvetted, akkor azt bizonyitja, hogy mukodik.
amig el tudjak adni a cegek annyiert, amennyiert, addig nem fogjak csokkenteni az arakat.
alapvetoen nem magyar zsebre vannak meretezve a szoftverek, de ez nem feltetlenul a fejleszto/kiado ceg hibaja, hogy a magyar gazdasag teljesitmenye, es az itteni atlagkereset a beka segge alatt van.
raadasul nem is feltetlen a csoro magyar atlagemberen akar nagy sapot huzni, hanem az ilyen csoro orszagokban, mint mi, reklam helyett inkabb megkenik a politikusokat, es maris megvan egy 25 milliardos microsoft megrendeles.
sajna a kapitalizmus mindig is a profit maximalizalasara fog torekedni, es pl. nem fogjak azert itt fel aron adni a szoftvert, mert mi szegenyebbek vagyunk, muszaj egyseges arkepzest tartani, kulonben vagy regiokorlatozni kellene a license-eket, vagy megindulna a "csempeszes".
szerintem.
1-2 eve voltam reklamzabalok ejszakajan, nagyon sok jo reklam volt, de tuti, hogy ez a kissebbseg, jo reklamot csinalni legalabb olyan nehez, mint jo filmet, draga es kockazatos, ezert is csinalnak mostanaban inkabb szar egykaptafa harsany filmeket, amik azert nyeresegesek, mert nem mernek kockaztatni es vallalni a minosegi termekhez szukseges felar esetleges nem megteruleset.
ezert van minden reklamban cici, meg harsany amde bugyuta mondanivalo, a filmhez kepest 20 decibellel hangosabban orditva.
nagyobb piacon jovedelmezobb lehet 5%os piaci reszesedessel mukodni, mint kis piacon 95%-kot birtokolni.
pedig a beruhazas, meg a fejlesztes koltsege nem fugg a piac meretetol (najo, fugg, de nem linearisan novekszik)
ezert van az, hogy egy amcsi blogger aki le tud irni naponta 2 ertelmes gondolatot, mar kap akkora latogatottsagot, hogy szogre akaszthatja a forrasztopakat, mig mondjuk Mo-n egy napiszar vagy Tóta W. blog nem tud eltartani egy embert.
es a piac meg mindig nem az ertekteremtest tamogatja, hanem a legnagyobb profitot a legkissebb befektetessel.
emiatt is igenytelenedik el minden.
Tyrael
Re
Árképzés. Csempészés most is van, nézd meg, hogy mi megy iPad és egyéb kütyü témában. Nevetséges, hogy nagy cégek milyen szinten el tudják b@szni az egész kereskedelmi tevékenységüket csak azért, mert általánosságban gondolkodnak.
A kapitalizmus sz@r, ezt mondom itt a Weblaboron is mióta. Sehova nem vezet, vagyis éppen oda, ahol most is vagyunk, sz@r a világ, nagy a rés a társadalmi szintek között és nem egyéni döntés, hanem a felsőbb rétegek nemtörődömsége miatt. A kapitalizmus bár rejt magában előnyöket, én nap mint nap csak a negatív vetületét látom; hanyatló társadalom, szenvedő emberek. Érték nulla, a kapzsi gazdaság virágzik, az emberi társadalom meg romokban hever már most. Mi lesz így 100 év múlva ...
Jó reklámhoz nem (feltétlen) kell sok pénz, csak jó ötlet. Mondanék én most szerintem jónak ítélhető reklámra példát, de olyan ritkán találkozom ilyennel, hogy hirtelen egyet sem tudok felidézni.
Az baj, hogy amíg azon gondolkodik valaki, hogy nagyobb piacon nagyobb a zsé kis piaci részesedéssel is, mint azon gondolkodna, hogy kiszolgálok egy kis piacot jól, folyamatosan alkalmazkodom a változó igényekhez, tartom vagy még inkább emelem a minőséget és így évtizedekre megvan a fix vevőköröm a fix és állandó pénzemmel, addig nincsen miről beszélni. Én ezen mentalitás mentén gondolkodom, inkább egy-egy projektből kevesebb pénz, de több projektből ez már összeségében nem rossz pénz.
Az a baj, hogy egy-egy cég túl sokat akar. Egy Tesco-nak pl. nem kéne TV-ket árulnai, azt árulja egy szakosodott elektronikai üzlet (van egyáltalán Mo.-on TV-ben májjer szaküzlet?), ahova ha bemegyek, akkor nem néznek rám hülyén egy közepes nehézségű technikai kérdés hallatán.
A blogos téma meg szerintem fel van fújva. Ott van pl. angelday (alias Sasvári Józsi), most nyomatja a T-Mobile-nak az iPhone 4 blogot. De ez nem igazán olyan szintű értékteremtés, mint amit én gondolnék megvalósítani. Ez szimpla MLM. A T-Mobile jól meglovalolja Józsi közösségi hálóját és az abba tartozó emberek további hálóját (MLM következő szintje). Mert aki nem ismeri angelday-t mondjuk a plastik media révén, annak egyáltalán nem lesz többletérték az iPhone 4 blogja.
Látom és értem. De meg lehet nézni, hogy ezen mentalitás révén hova jutott a világ. Ezzel én nem értek egyet, a magam kis lokális közösségében pedig próbálok nem ilyen módon tevékenykedni. 5 év múlva meglátjuk, hogy lehet-e úgy érvényesülni, alkotni, értéket teremteni, hogy nem állsz be a világot romba döntők sorába -- már most tudom, hogy lehet ...
Az eligénytelenedés pont a Maunika só miatt van. Mert ezt nyomja a TV az arcukba, ergó viszi le az igerküszöböt, kevesebből tudnak előállítani műsort, de a nézettség miatt magasan tudják tartani a reklámidő díját és a végén megint ott tartunk, hogy egyedül a felső szereplő nyer, minden más szereplő meg bukik a dolgon.
De
Azt írod, hogy csak a reklámmegjelenítő profitál a hirdetésekből: ez a hagyományos médiában még igaz is lehet (bár a nyomtatott sajtó évek óta vergődik, pedig ott a lapért magáért is fizetnek), de a weben szerintem mindannyian tapasztaljuk, hogy ez épp fordítva igaz. A kattintás alapú fizetés az egyik legpofátlanabb dolog amit a huszonegyedik századra kitaláltak.
Attól, hogy a tisztelt hirdető termékére a kutya sem vevő, attól, hogy pocsék reklámot készít, a laptulajdonos még megjelenítette azt, azon a helyen, ahol tartalmat vagy más hirdetést is elhelyezhetett volna. A megjelenítésért kutya kötelessége volna fizetni a hirdetőnek. Azért el tudjuk képzelni a szituációt, amikor betelefonálok egy napilap marketingosztályára, hogy szeretnék elhelyezni egy hirdetést, és majd fizetek azok után a vásárlások után, amiknél a vevő jelezte, hogy a lapban olvasott a termékemről? Arról nem is beszélve, hogy mi van akkor, ha két nap múlva jut eszébe a látogatónak, és célirányosan rákeres a termékre?
Ez a fajta kizsákmányolás vezet oda, hogy a megélhetésért tele kell zsúfolni az oldalakat reklámmal. Két alapelvhez kellene tartania magát a fejlesztőknek, szerzőknek: egy oldalra egy hirdetés, illetve megjelenítés alapú elszámolás.
Ameddig azonban enged a piaci nyomásnak, addig ne várja, hogy javul a helyzet.
Az olvasó, néző, felhasználó pedig miért nem bojkottálja a lapot, televíziót, weboldalt, ha annyira zavarja a reklám? Nem kell megvenni, nem kell bekapcsolni, nem kell felmenni rá. Vagy hiába zavar a sok baromság, azért a mónikasó mégis elég érdekes, hogy odaszegezzen?
Index
Aztán ha egy olyan kis cég szeretne hirdetni, aki megtalálná a célközönségét, mondjuk az Index egyik testvérlapján, akkor jó nagyra nyitja a száját egy ilyen mediaajánlat láttán és megkérdi, hogy WTF?
A hirdetési rendszser csak kicsiben, csak célirányosan és nem lehúzósan működhet. Erre teszek én kísérletet az egyik project-em esetén. A project indulását követően egy év múlva meglátjuk, hogy milyen eredménnyel sikerült bevezetni itt ebben a konkrét közegben a modell-t. A hirdetési modell csak kiegészítő és nem fő finanszírozási megoldás lehet. Én legalábbis így gondolom -- erről fog főként szólni a cikkem ...
a pay-per-view tipusu
vettem $1000-ert hirdetest lett ennyivel tobb trafficom, vagy ennyivel tobb vasarlasom, megerte/nem erte meg.
Tyrael
pay per impression
pay per purchase = pay per lead, pay per action
Pontosítás
(Ebben itt ne menjünk mélyebben bele.)
Új szereplő itthon