Weblabor

Előre szólok nagyon off leszek, de olvasva ezt a hozzászólást rám tört a közlési kényszer.

Már pár héttel korábban is kifejtetted a véleményed "haldokló" világról. Már akkor megfogalmazódott bennem, amit csak most írok le. Ezek a gondolatok valószínűleg nem fognak változtatni a véleményeden, de akkor is szeretnék rávilágítani néhány dologra.

Amiről te beszélsz, arról már hallottam középiskolában. Akkor úgy hívtuk hogy utópisztikus szocializmus. Ez egy gyönyörű elképzelés. Tényleg remek lenne egy olyan világban élni, ahol mindenki egyenlő, minden problémára van tökéletes megoldás, ami mindenkinek megfelel, és senki nem akar rajta változtatni. Mindenkinek egyenlő és elegendő mértékben áll rendelkezésére mindenféle erőforrás.

Ez az elképzelés csak épp az élőlények természetének egyik alapkövét, az irigységet felejti ki az elméletből. Fakadhat ez az irigység abból, hogy ha nekem rossz akkor neki se legyen jó, vagy abból, hogy most én szeretnék játszani a dömperrel a homokozóban, vagy abból hogy ha egy fa nem nő magasabbra, akkor a mellette álló lesz nagyobb, árnyékot vetve erre.

Az ember irigy. Mindig is az lesz. Ez egy olyan örökség, amit mindig ki fog váltani valami. Persze most mondhatod, hogy te már észleled magadon, mikor ébredezik benned az irigység, és a tudatoddal felülkerekedsz rajta, és a gyerekedet is megtanítod rá, hogy ne akarjon valamit, más kárára. (Ha jobban megvizsgálod magad, akkor észre fogod venni, hogy ez az Apple - Magyar Telekom párhuzam is szimpla irigység.)

Mindössze annyi baj van ezzel a gyönyörű céllal, hogy jelen állapottól nem létezik oda vezető út. Minden egyes döntéseddel akarva akaratlanul olyan helyzetet idézel elő, ami valakinek kedvez, mást pedig hátráltat. Már eleve a kitűzött cél sérti az érdekeit azoknak, akik bármilyen tulajdonnal rendelkeznek. És ezen az érdek ellentéten az sem tompít, ha azt mondod, hogy ne a mi életünkben, hanem az unokáink, vagy ük-ükunokáink életére valósuljon meg a tökéletes egyenlőség.

Ne érts félre, nem akarom letörni a lelkesedésed. Szerintem is túl nagy és igazságtalan különbségek vannak a világban, de minden különbséget a maga helyén kell vizsgálni. Nem hasonlíthatod össze a monacói herceget és egy dél-amerikai őserdei indiánt. Mások az igényeik. Van aki szerint nem élet az élet csapból folyó meleg víz és kád nélkül, de az-az indián valószínűleg bután fog rád nézni, amikor falat akarsz húzni az erdő közepén, és arra egy csapot szerelni. És valld be, hogy a te igazság érzeted is bántja, ha egyenlőséget tesznek egy keményen dolgozó nagycsaládos iparos ember és az állandó pultot támasztó, nagy, vörös orrú, bagószagú kocsmatöltelék között.

Szerintem is javítani kell a világon, de azt én rossz módszernek érzem, hogy szemellenzősen csak a célt nézzük, és nem foglalkozunk azzal, hogy elérése közben mennyit ártunk. Egy szóval, első az ember.