Weblabor

Eclipse és jEdit, ezt a két szerkesztőt szokás emlegetni, ha komoly, nagytudású editorokról beszél az ember. Kódszínezés, SVN támogatás, kódkiegészítés, UTF-8 támogatás, és még egyéb funkciók, amiket fel szoktunk sorolni, mikor a komolyabb igényeinkről beszélünk. Az a vicc, hogy ezekben nincs semmi innovatív sem, pedig még mindig lenne mit fejleszteni mindennapi fejlesztőeszközünkön. (Egy kis csúsztatással) erre tesz kísérletet a fenti két editor.

Természetesen jellemzően mindegyik editorról elmondható, hogy kisebb-nagyobb érdekes, innovatív elemekkel rendelkezik, de valahogy ezek már nem tudják összehozni nálam a "wow" szó kiejtését. Nem úgy, mint a következőkben megemlítendő editorok.

A csúsztatást azért emlegetem, mert a fenti két szerkesztő nem más, mint a Mac OS X egyik legjobb szerkesztőjének, a TextMate-nek a klónja, főként Windows alapokon. A TextMate-ről pedig ódákat lehet zengeni, ha az innováció számít. A szimplán csak "E" néven emlegetett editor áll talán egy kicsit jobban a funkciókat illetően, az Intype nemrég kezdte pályafutását, de egyik editor sem szeretne csak klón lenni, mindegyik felmutat pár saját érdekességet.

Induláshoz érdemes a TextMate lehetőségeit áttekinteni, vannak róla kellemesen hosszú videók. Két fő érdekessége a TextMate-nek a kódszínezésben és a makrózási lehetőségeiben rejlik, és ezek rugalmassága révén meglehetősen sokat is ki lehet hozni az editorból.

A kódszínezés érdekessége, hogy egy végletesen egyszerű leíró nyelvvel területeket lehet definiálni a kódban, melyekhez értelemszerűen különböző színeket rendelhetünk. A területeket utólag is könnyű definiálni, így saját függvényeinket is igen könnyű megtaníttatni az editorral. Ami még érdekesebb azonban, hogy a makrókat ezekhez a területekhez is rendelhetjük, azaz fél perc alatt definiálhatunk olyan billentyűkombinációt, mely csak egy területen belül érvényes. Például idézőjelek között az ENTER-hez rendelve egy makrót az lezárhatja az idézőjelet, kitehet egy plusz jelet és sortörést, majd megnyithatja a következő idézőjel blokkot. De a lehetőségeknek csak a fantáziánk szab határt.

A makrókat illetően gyakorlatilag bármilyen nyelven fejleszthetjük azokat, melyeknek van parancssori változata. Akár bash, de PHP, Perl, Ruby, vagy bármi más szóba jöhet, egyszerűen a miniprogram bemenetére az éppen aktuális kijelölés, szó, stb. lesz átadva, míg a kimenetét valamilyen módon feldolgozza az editor, például megjeleníti egy "súgó" ablakban, nyit neki egy teljes "popup"-ot (pl. a php.net doksi oldalát az adott szóra), lecseréli az aktuális kijelölést, vagy az éppen aktuális kontextust/területet, hogy az előző bekezdésben írottakhoz visszaugorjak.

Persze ez a technológia sem teljesen új (elég gyenge lábakon álló ismereteim szerint a vi is hasonlókat tud), azonban valahogy eddig nem volt igazán elterjedt, reméljük előbb-utóbb ennek is eljön az ideje.

De nem csak ezek az újdonságok. Az "E" például támogatja az egyszerre több terület kijelölését, és egyidejű, párhuzamos átírását (pl. a programban 10 különböző helyre beírhatunk egy prefixet), érdemes megnézni a screencast-jét. De ugyanez az editor rendelkezik egy "branchelhető" undo rendszerrel, ami szintén érdekesen hangzik.

Egyik editor sem ingyenes, nyílt forrású, de az áruk a lehetőségekhez képest elég barátságos. Az "E" és az Intype egyelőre díjmentesen kipróbálhatóak.

Ha valakinek van közelebbi tapasztalata ezekről az editorokról, szívesen venném, ha megosztaná azt, egyelőre mélyebb ismerkedésen még egyikkel sem estem túl. A screencastokat pedig érdemes nézegetni...