Weblabor

Lehet, hogy szerencsésebb lett volna a cikket fordítva felépíteni, mert a végén írja le, mitől alakulnak ki az Architektúra Űrhajósai.

A szoftverfejlesztés is egy ipar, ahol az eladók a technológiát szolgáltató cégek (Sun, Microsoft, Google), a vevők pedig mi vagyunk, programozók. Ne zavarjon meg, hogy ma már minden programozási nyelv és a hozzá tartozó dokumentáció ingyenes, az árat ugyanúgy meg kell fizetnünk, csak nem közvetlenül.

A szolgáltató cégeknek valamilyen módon rá kell venniök minket, hogy tőlük vásároljunk, ezért különböző featúrákat tesznek a nyelvekbe és a termékekbe, bár ez nem is olyan fontos, a lényeg a csomagolás, az érzés, amit megveszel. Kiváló példa erre a cikkben is idézett .Net-es szlogen:Az írás tizenhárom éve keletkezett, azóta fordult egyet-kettőt a világ, a .Net már nem menő, a Windows 8-ban ugye bejött a Windows RT technológia, a 10-esben meg megint valami új. A .Net tehát nem váltotta be az igéretét, mert ha tényleg annyira jó lett volna, nem kellett volna lecserélni.

A technológiai iparág nagy és összetett, talán nincs is olyan, aki átlátja. Az eladók különböző manipulációs fogásokkal újracsomagolják a régit (a cikk idején az XML volt a menő, most a JSON), a gyanútlan vevők (mi) pedig gondolkodás nélkül elfogadjuk. Amit én hiányolok mindenhonnan, az a kérdések feltétele. Azok közül, akik a weblabor fórumába írnak, rajtam kívül egyedül inf3rnonál láttam, hogy megkérdőjelez dolgokat és kísérletezik. Ez nagyon kevés, így teljesen ki van mindenki más szolgáltatva.

A befolyásolás ellen nehéz védekezni. Eszméletlen mennyiségű információ ér minket nap mint nap (eleve az internettel dolgozunk), és ez egyszerűen kikapcsolja az agyunkat. Elolvasok egy cikket a smashingmagazine-ban, és azt hiszem, hogy az animációk jók, mindenkinek oldalújratöltés nélküli tartalomcserére van szüksége. Tipikus fórumkérdés itt, a weblaboron is, hogy hogyan kell AJAX-szal dolgozni, de az illető még a JS alapjait sem érti. Az előbb említett technológiai cikkek is csak érintőlegesen foglalkoznak az adott témával, terjedelmi okok miatt, az esetleges hátrányokról kevesen tesznek említést.

A hierarchia csúcsán vannak az Architektúra Űrhajósai, akik a Végső Döntést hozzák a cégeknél. Ennek az eredménye az a számtalan vacakul megírt oldal, amikkel nap mint nap találkozom, melyek semmivel sem nyújtanak többet, mint a tíz évvel ezelőttiek (ráadásul a dizájn is a minimál felé ment el), de erőmű kell a megjelenítésükhöz, meg a legújabb böngésző és sokmegabites sávszélesség.

Nagyon kevés írást olvastam eddig arról, hogy a látogatóknak mire van valójában szüksége. Ehelyett az új eszközök kényelmére koncentrálnak, a produktivitásra, ami a fejlesztő (ön)kielégítésére nyilvánvalóan jó, csak arról felejtkezik el mindenki, hogy egy webes szolgáltatás használata közben senkit sem érdekel, hogy annak programozója mennyire érezte jól magát a fejlesztés közben.

A látszattal ellentétben egy új technológia nem feltétlenül jobb, mint a régi, ráadásul az absztrakciók számának növekedésével növekszik a komplexitás, az üzemeltetési költségek és az erőforrásigény, lásd a Skype-ot, ami pár óra használat után többszáz megabájt memóriát eszik, pedig csak arra használtam, hogy chat-eljek.

A cikk mondanivalója tehát szerintem az, hogy a felhasználók szükségleteire kell figyelnünk, nem pedig a tech emberekre.