Nyom nélkül tűnhetnek el kedvenc játékaink
A weboldalakkal egyetemben – a digitálisan tárolt adat nem egy kőszobor
■ H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
---|---|---|---|---|---|---|
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 |
Újabb hatásvadász
A kodekek, futtatókörnyezetek változása megoldhatatlan problémát nem jelent, ha valaki igazán akarja, és nincs alternatíva, akkor újraírja. De volna fantázia egy egyetemes archívumban, ami a különböző formátumokat, protokollokat egységesen dokumentálja.
Egy weblap, ha valakinek fontos, hát lementhető. Persze jó lenne úgy kódolni, hogy ezt a lehető legkönnyebben meg lehessen tenni. Meg hogy az olvasó érdemesnek tartsa rá.
Az origótól nem is szabad
Két gondolat: Minél könnyebb egy információhoz hozzáférni, annál kisebb az értéke. A HTML alapú web nagy része belátható időn belül el fog tűnni, amint hatékonyabb technológiák kiszorítják.
A HTML alapú web nagy része
Pont úgy, mint az x86? :)
The Future of Programming
Az Internet Archive nevű nonprofit szervezet elvileg azon dolgozik, hogy a "minden ami felkerült az internetre az ott is marad" tévhitnek valóságalapot adjon (de legalábbis valami kiindulási alapot a jövő archeológusainak), kis szerencsével azért ott megmaradnak majd a html oldalak is.
Mikor?
Kicsit olyan ez, mint mikor (rádiókabaré, talán '81 szilveszter) Ellopták a Lánchídat.
Derék felügyelő: Aki megtalálja, méltó jutalomban részesül!
Riporter: Szabadna tudnunk: mégis, mennyi az?
Derék felügyelő: Természetesen! 1 méltó = 100 méltányossal!
Kedvenc játékaink egy részét
(origo meg... igaz, őket ritkán olvasom, az index-en több ökörséggel találkozom, főleg IT témában, de... szóval no comment. :( )
Sokan ügyködnek azon, hogy a
Igen, tudom. Csak példaként
Open source
A WoW valóban érdekes eset. 9 évvel kiadása után is aktuális, hatalmas rajongói bázissal. Mint (szinte) minden online játéknak ennek is vannak reprodukált szerver szoftverei. Nagyon népszerű például a játék "vanília" 1.x verziója. A játék szubkultúrája persze egészen más tészta, de azt hiszem, ez már most is nagyon jól dokumentált.
A szubkultúra dokumentálása
És azt sem, hogyan keveredett még ez is bele a cikkbe.
Panda
Priceless... :)
Minden új dolog magában rejt
Jól látható, hogy akár analóg, akár digitális archiválásról, értékmentésről beszélünk, a példányok száma és azok tárolásának mikéntja a kulcs. E tekinteben tehát semmivel sem nehezebb megőrizni a digitális anyagokat, mint az analóg világ értékeit.
Ami pedig azt illeti a cikkben, hogy nincsen valamihez működőképes olvasó, hát... Elég fejlett ahhoz azt hiszem a technológia és elég sok okos koponya van a világban, legyen akár iparági szakember, vagy éppen hobbista, hogy képes legyen újra működőképessé tenni, vagy akár újraalkotni egy régi szerkezetet.
Ami pedig az internetet illeti, valóban, sok minden már elérhetetlen és ennek ezer oka van. Vannak üzleti döntések és sokszor a technológia is közrejátszik. A kérdés az, hogy kell-e, hogy fennmaradjon minden honlap? Szerintem nem.
Ha pedig tényleg meg akarunk őrizni egy honlapot és az idők végezetéig elérhetővé akarjuk tenni, akkor erre ki kell dolgozni egy startégiát ÉS üzemeltetni kell. Az internet olyan, mint a való világ, csak éppen nem atomok, hanem bitek alkotják. Ahogyan egy épület megsemmisül, mert jön egy lezuhanó repülő, úgy a bitek világában is vannak katasztrófák és előre nem látható esetek. De ha van másolat és az máshol van, akkor... Ez a való világban, pl. egy egyszeri alkotással nem megoldható. Egy digitális tartalomból millió másolat készíthető, számtalan formátumú adathordozóra. Így tehát nem, ha nem akarjuk, akkor nem tűnhet el egy digitális tartalom. Az a kérdés, hogy van-e aki meg akarja őrizni, mert ha igen, akkor az erőforrást kíván meg, folyamatosan...
Az értékmentés jó és (talán) fontos dolog, de jó lenne, ha az emberek megtanulnának a pillanatban élni, mert az mindennél fontosabb...
Továbbá úgy gondolom, hogy az értékmentés bizonyos szinten és formában egy szük csoport feladata, nem pedig a kollektíváé.
Esetleg kő?
Talán a maja kultúrából maradt meg nagyon sok, kövekbe vésve, adott magasságból(!) szemlélve. Nem tudom, hányezer éven át.
Viccet félretéve: annyira napról napra növeljük az egységnyi idő alatt létrehozott adatmennyiséget, hogy mindent archiválni az utókor számára azt jelenti: kezdjük el irtani az élőlényeket, stb. a Földön, hogy legyen elég hely a szervereknek... Végül az ember számára sem marad hely.
És elfelejtünk közben mi magunk, a fejünkben-lelkünkben emlékeket őrizni, mert úgyis le van tárolva a vasban, csak meg kell keresni.
Lehet, hogy hasonlóra gondolok, mint te a "pillanatban élni" fontosságával?
És úgy van, ahogy Ádám és te is mondod: történészek, archeológusok dolga - a válogatás is. (Ez a kommentem pl. egész biztosan nagyon fontos lesz 500 év múlva.:))
Viccet félretéve: annyira
Nem biztos, hogy ilyen rosszak a kilátásaink, ha erre adjuk a fejünket: http://rt.com/news/5d-nanostructured-glass-optical-memory-941. 120 ilyen lemezen elfér a teljes internet egyhavi forgalma :)
Na csak ne adjuk
Hangsúlyozom a válogatás szükségességét, azt a rengeteg szemetet, ami most van, minek sokszorozni? (Szerintem a jelenleg elérhető tartalmak max. 10%-a érdemes archiválásra, többi kuka. De ezt inkább az ehhez értők ítéljék meg - én így látom.)
És most 120, októberben már 130, ... Sajnos a szemétgyártással - szerintem - sokkal előrébb vagyunk a tárólógyártás technológiájánál.
Amúgy jó kis cucc, főleg a cím: Superman memory crystal, nagyon tetszik.
Annál is inkább, mert remek Nemere-könyveket juttat eszembe, ő már a '80-as években feltalálta a beszédfelismerős videókomputert, természetesen központi memóriakristályokkal. Ez a Superman-es változat csak annak későbbi, kicsit továbbfejlesztett változata. :)
Az emlékképek azt gondolom és
A múlt már nincsen, a jövő talán lesz. Az egyetlen amivel minden körülmények között rendelkezünk az a jelen pillanat (az itt és most). De ezt meg kell tanulni kiaknázni. Kemény egyéni feladat mindenki számára. Ha már képesek vagyunk a pillanatban élni, akkor a múlt és a jövő jelentéktelen és érdektelen lesz, minden emlékképpel és jövőbeli vággyal együtt...
Ha már képesek vagyunk a
És ha ez sikerült, akkor akár fel is köthetjük magunkat.
Azt megtehetjük akkor is, ha
(valami baj van? Mostanában kissé depressziósnak tűnsz)
És ha ez sikerült, akkor akár
Erre ma még kevesen képesek, de ahhoz, hogy ki tudjad teljesíteni emberi létedet, szükségszerűen el kell érned ezt az állapotot. Ha elérted, képes lesz kiaknázni (az egyébként meglévő, csak akadályoztatott) tudatos teremtő erődet.
Ha tudsz élni a pillanatban, akkor egészen más jelentéssel bír a múlt és a jövő, mint annak előtte.
A jelen nem létezik. Csak
Csak a jelen létezik, a többi
Pont az a baj, hogy az emberek a múlt történései és a jövő lehetőségei mentén akarják definiálni magukat, nem pedig lenni a jelen pillanatban. Itt és most. Vanni a pillanatban annak, akik valójában. (De az emberek tényleg nem tudják, hogy kik ők, ez az egész emberi létezés problematikája. Az ember csak egy ruha...) De ez már nagyon messze vezető téma és ide már erősen bejátszik a világnézetem és annak ismeretanyaga. Nem kell definiálnod magad, legyél itt és most. A többi egyszerűen nem számít...
De persze elfogadom, hogy te másként látod és nem tudsz mit kezdeni a gondolataimmal.
Csak a jelen létezik, a többi
Ami egy pillanattal ezelőtt volt, az már a múlt, ami egy pillanat múlva lesz, az már a jövő. Nincsen jelen. Te tapasztalataid és terveid összessége vagy.
Ez sem számít. Végső soron semmi sem számít. De ha már itt vagy, és csinálod, akkor a múlton építesz jövőt.
Én értem, amit mondasz, de nem vagyok benne biztos, hogy te is tudod, miről beszélsz. Aki ennyit reflektál a tapasztalataira, és ennyi idealisztikus terve van, mint neked, az a lehető legtávolabb van attól, amiről beszélsz: attól, hogy a múltat és a jövőt elengedje.
Egyébként ez utóbbi nem alkotóerőhöz, hanem a teljes kiüresedéshez vezet, elhiheted.
Nem gondoltam volna,
Kérlek folytassátok, nagyon érdekel! Norbert világnézete is igen érdekes, de a tiéd is. Jó kis összehasonlítás kerekedik, majdnem két véglet közt.
Messzire
Hát pont
Ami egy pillanattal ezelőtt
Egy ide vágó jelenet a Békés harcos útja című filmből.
Ezek a dolgok, a tapasztaltaim nekem már nem fontosak, sőt a jövőbeli dolgok sem, de neked másként nem tudom átadni, amit szeretnék, mint hogy hivatkozom ezekre. Ami nekem most már fontos, az túl van a szavak birodalmán.
De megint hivatkozom a saját tapasztalataimra és mondhatom neked, ha képes vagyok eldobmi minden hülye gondolatot, ami vagy a múlt (megbánás) vagy a jövő (félelem) kapcsán fogalmazódik meg, továbbá félreteszek minden aktuális élethelyzettel kapcsolatos agymentést, akkor csodákra vagyok képes. De ez nem csoda, ez az emberi létforma alapvető sajátja, erre mindenki képes (lehet, ha megdolgozik érte). De pont ez az egyik feladat itt a Földön, hogy ezeket a gátló tényezőket levetkőzd.
Nézd meg a filmet és/vagy olvasd el a könyvet, az alapján már jobban fogod érteni, hogy miről is beszélek...
és ennyi idealisztikus terve
Szerintem összekevered a
Nem gondolnám. Mutatok egy
Ezeket a dolgokat befelé kell
Nem feltétlenül értek egyet
Az egész egyébként úgy szokott kezdődni, hogy mondok valamit és visszakérdeznek... De ígérem, hogy többet nem hozok ide ilyen gondolatokat...
múlt-jelen-jövő
Az időről beszélünk.
A témával a tudománynak a világegyetemet felépítő legapróbb építőköveivel foglalkozó ága foglalkozik, a kvantummechanika.
Mivel itt az alapelemeket próbálják magyarázni, olyan fogalmak "fordulnak ki" a kvantummechanika posztulátumaiból, mint a lendület, a sebesség, távolság és idő...
Ha a klasszikus fizikát akarjuk a kvantummechanikához hasonlítani, akkor szerintem jó példa erre, ha azt mondjuk, hogy a klasszikus fizika a statikából indul ki, és ebből építi fel a dinamikát (az idő bevonásával), míg a kvantummechanika épp fordítva. Ez nagyon különleges, hogy miért, mindjárt rátérek (az idővel kapcsolatos).
Az egyik alapköve a dolognak a "kvantumállapot", vagy egyszerűbben "állapot" fogalma.
Nem részletezem, de jelen pillanatban az az elfogadott, hogy az állapot meghatározása _elvileg_ sem lehetséges teljesen pontosan, csak valószínűségi alapon. (De jól behatárolt valószínűségi paraméterekkel korlátozva)
A posztulátumokból eredően (ezt sem részletezem), a következők mondhatók el:
az aktuális (valószínűségi) állapotot a múltbeli állapotok befolyásolják, és így alakul ki a megváltozott állapot (a jövő).
Ez a "szentháromság" egymás nélkül értelmetlen.
Ha csak a jelen lenne (ahogy Norbert fogalmaz), akkor az nem mozdulna meg (az állapot nem változna meg) így a világ "befagyna".
Ha nem lenne "jelen" (ahogy Ádám fogalmaz), akkor az állapot valószínűsége nem korlátozott lenne (vagyis semmi biztos nem maradna a világegyetemben).
Vagyis, amit idő múlásának mondunk, az az állapotváltozás, változás nélkül nem történik semmi, nem telik az idő sem. Ezért alapja mindennek a dinamika.
És hogy miért a múlt befolyása hajtja előre az állapotot? Mert minden maximum fénysebességgel terjedhet, tehát a "távolabbi" eseményeknek (állapotoknak) csak a múltbéli képe hathat másnak az állapotára. Ha a múlt hatása teljesen egyértelmű lenne, akkor a világ determinisztikus lenne (de a jelen álláspont szerint nem az, csak valószínűségi alapú a befolyás).
A múlt-jelen-jövőnek tehát az értelme csak akkor van, ha létezik még (legalább) a távolság (tér) fogalma is.
Valahogy így függ össze a tér, az idő (és a tömeg, de erre megint nem térnék most ki).
(Igen, ha jó az idő, a tömeg kimegy a térre)
Szerintem.
Tetszett a levezetés,
Az eddig megszereztt információim alapján az idő (mint olyan) csak ebben az anyagi világban értelmezhető. Ahonnan mi valójában jövünk (szellem világ) az idő nem létezik. De javíts ki, ha tévedek.
Nem tudlak
Ahogyan számomra a kettő összefügg, az valami olyasmi, mint a hardver és a szoftver összefüggése.
Ha a kvantummechanikára gondolunk, akkor az elképzelésed hasonlatos az egyik irányzatához, amelyben "képzetes idővel" (is) kalkulálnak (ha nagyon párhuzamot szeretnék vonni, akkor ez olyasmiként is elképzelhető, mint az idő múlása a "szellem világban" -- de nemigazán akarok párhuzamot vonni.)
Tudomásom van róla, hogy nemsokára (1 hónap) indul egy blog, ami szinte pontosan ezzel foglakozik, akit érdekel, az dobjon egy emailt és majd elküldöm a címet (nem akarok tovább offolni), vagy ha nagy az érdeklődés (többen jelzitek) akkor ide is beposztolhatom (egyéb témaként)
Oktatás
Mi ezt még viszonylag könnyen megtesszük, mert ebben élünk, de mi van az emberiség fennmaradó részével, akik nem művelik a számítástechnikát készségszinten? Szerintem oktatni kéne, méghozzá minden korosztály számára kötelezően, mert az internet a mindennapjaink része, de sokminden nem triviális, például ez a téma, vagy a biztonság, adatvédelem kérdései.
Gyerekcipő
A következő években sorra kell majd vennie az emberiségnek azokat a problémaköröket, melyek az intenet megszületésével és a mindennapi életbe való integrálódásával alakultak ki.
A web szemszögéből pl. az archiváláshoz kellene biztosítani egy API-t, amin keresztül tetszőleges tartalom menthető; legyen az szöveg, kép vagy egyéb. Így erre már lehet felhasználóbarát megoldásokat építeni – most is létező példa mondjuk a YouTube Downloader – és akinek valami fontos, elmentheti magának úgy, ahogyan szeretné; pl. egy honlap cikk részét (ignorálva a menüket és egyebeket) egy e-book formátumba, mint cikk és azonnal fel is tölthetné a program a saját e-book tárhelyére, elküldhetné másoknak e-mailben vagy menthetné egyből a saját gépére.
Egyébként értékmentés alatt olyanra gondoltam mint például a néptánc, a népi hagyományok, stb. ápolása. Az idő előre haladtával ezek nagyon rétegtermékké válnak, érdekesség, egy szelet a múltból. Jó ismerni, de az egyre formálódó és fejlődő, átalalkuló világban nem kell és szerintem nem is szabad minden egyes embernek a mindennapokban hordozni ezeket a régi értékeket. Ami pedig valódi érték azokat a modern világban is lehet hordozni, de persze adaptálva az új világhoz.
Kapcsolódó cikk
http://www.theverge.com/2013/9/23/4763646/half-of-supreme-court-web-citations-have-changed-or-disappeared
Így van
A világ könyvespolcain fekvő
A papírra nyomtatott
Struktúra nélkül viszont a megfelelő információ megtalálása, feldolgozása és tárolása nagyon nehézzé válik.
A papírra nyomtatott
Nem csak kötetekről van szó, általában az információ rendszerezéséről, legyen szó egy tanulmányról, egy kötetről, egy sorozatról vagy egy könyvtárról.
Az információ megtalálása, feldolgozása és tárolása természeténél fogva nehéz. Hiába egy jobb eszköz, mint a mai webes technológiák, az információt létrehozó emberek többsége azt se fogja jobban használni.
Hiába egy jobb eszköz, mint a
Én elég kevés helyen láttam
Lényegtelen, mert nem
Nem akarok a hasznosságukról
HTML4
Így van
Egyetértek, tragédia. Csak a
Poetro, Gábor: esetleg egy
Egyszerű
Mivel nem értik a fejlesztők, hogy mi mi miatt van – talán nem is érdekli őket –, könnyen befolyásolhatóak, mert nem tudják, mire van szükségük. A neten nagyon könnyen terjednek emiatt a különböző divatok, mert az emberek nem tudják megmondani, kell-e nekik az vagy sem. Erre egymillió példa van, egyik jellemző az ész nélküli CSS reset:
* { margin: 0; padding: 0; }
Aki ilyet használ, annak fogalma sincs, hogy mely elemeknek van marginja és paddingja. A másik változata ennek, amikor bizonyos dolgokat csak scripttel tudnak megvalósítani, tipikus példa: betesznek egy gombot, rajta onclick="form.submit()". Ha ilyeneket látok, már tudom, hogy semmi jóra nem számíthatok azon az oldalon. Vagy az origó, aminek pár hónapja újult meg a dizájnja, és a menüben a linkek href attribútuma nincs kitöltve.Ezt még sokáig lehetne sorolni, a lényeg, hogy az alapok nincsenek meg a legtöbb helyen.
Erre egymillió példa van,
Akkor most én is hülye vagyok, hogy minden CSS 2.1 tulajdonságot a specifikáció szerinti alapértékére állítok az univerzális szelektorral?
Teljesen felesleges mindent
Én a következő kóddal kezdek minden css-t, és ezen felül már csak az oldalspecifikus definíciók vannak:
padding: 0px;
margin: 0px;
}
body, input, select, textarea, td, button {
font-family: Arial, sans-serif;
font-size: 13px;
color: black;
}
h1, h2, h3, h4, h5, h6, form, p {
margin: 0px;
}
A H és P elemeknél jobban szeretem paddinggal beállítani a távolságokat, mint margóval.
Megint offba
Az UL-eket ott, helyben
a másik létezését pedig sosem
Pedig keresve se találni jobbat náluk űrlapokhoz.
Úgy látszik, ízlések és
mert ennyivel lassabb lesz a
Lássunk egy megvalósítást stíluslapok alkalmazására: A stíluslapot parzoljuk, a szelektorokat specificitás szerint tömbbe rendezzük, mindegyikhez létrehozunk egy tömböt a tulajdonságokkal. Ezt követően elkezdjük bejárni a DOM-fát, minden elemre végigjárjuk a deklarációkat, illeszkedő szelektor esetén végigjárjuk a hozzá tartozó tulajdonságokat, és beállítjuk őket az elemen. Rendereléskor végigjárjuk minden elem tulajdonságait, és ennek megfelelően kirajzoljuk.
A resettel hozzáadsz két triviális szelektort (
*
,:root
) a stíluslaphoz, és mindegyik elemre végigjárod a hozzá tartozó tulajdonságokat. A normalizálással hozzáadsz 38 (a normalize.css esetén), jórészt összetett szelektort, amit minden elemre ki kell értékelni. Én nem látom olyan egyértelműnek, hogy melyiktől lesz lassabb a kód.Cserébe minden ismert és ismeretlen, elmúlt és eljövendő böngészőben ugyanúgy néz ki a site, függetlenül a beépített stílustól, és nem kell azzal foglalkozzak, hogy akkor üssem ki az alapértelmezett stílust, amikor egy-egy egyedi osztályt deklarálok.
És most lássunk egy megvalósítást stíluslapok alkalmazására a CSS resetek korában: A stíluslapot parzoljuk, ha van
*
deklaráció, a tulajdonságaival létrehozunk egy tömböt. A maradék szelektorokat specificitás szerint tömbbe rendezzük, mindegyikhez létrehozunk egy tömböt a tulajdonságokkal. Ezt követően elkezdjük bejárni a DOM-fát, minden elemre végigjárjuk a deklarációkat, illeszkedő szelektor esetén végigjárjuk a hozzá tartozó tulajdonságokat, és beállítjuk őket az elemen. Rendereléskor végigjárjuk minden elem tulajdonságait, ha egy tulajdonság nincs beállítva, akkor a*
tömb értékét használjuk, és ennek megfelelően kirajzoljuk.A normalizálással hozzáadsz 38, jórészt összetett szelektort, amit minden elemre ki kell értékelni. A resettel gyakorlatilag semmit nem lassítottál a parzoláson, mindössze hozzáadtál minden tulajdonságeléréshez egy
if
-et. Ha még ezt is sokallnánk, akkor esetleg megtehetjük, hogy a tulajdonságtömbökben az adaton túl egy-egy mutatót is tárolunk, amit hiány esetén átirányítunk a*
tömbre. Ezzel a parzoláson gyakorlatilag semmit nem lassítottunk, a tulajdonságelérésnél pedig mindössze egy esetleges cache miss-re csökentettük az overheadet.Még mindig lassú az a reset?
Egyszerűség
Én nagyon kis elemkészlettel dolgozom a kódban: div, span, a, ul, li, img, table, tr, td, h1, h2, h3, h4, p, form, input, select, option, label; ezek elegendők bármilyen website létrehozására. Eleve csak a blokkelemeknek lehet alapértelmezett margója, ezek: ul, h1, h2, h3, h4, p, form, vagy paddingja: ul, input.
Amikor létrehozol egy definíciót, egyrészt a böngészőnek minden elemre meg kell vizsgálnia, hogy vonatkozik-e rá, tehát az inicializáció lassabb, másrészt újrarajzoláskor. Továbbá nem elég megnézni, hogy az elemre mely stílusokat kell alkalmazni, hanem a sorrend, precedencia is fontos, amit adott esetben futásidőben kell újraszámolni, például :hover esetén. Ha nincs *-os reset, megspórolsz elemenként két ciklust létrehozáskor és újrarajzoláskor.
A fentebb beillesztett css segítségével pixelpontos site-okat tudok létrehozni, ennél többre nincs szükségem.
Még egy dolog: szerintem a HTML az write-only: egyszer megírom, és utána kész. Nagyon ritka esetben kell utólag belenyúlni, leginkább csak a css-ben kell módosítgatni. Emiatt lényegtelen, hogy milyen elemeket használok.
Ha mobil...
% vagy em
.Firefoxban most próbáltam, ha
rem
, de nekem egyelőre megfelel a pixel.Te szoktad
Változtass ott szövegméretet.
rem
: nekem mindegy, csak relatív legyen.Szerk.: a pixel abszolút méret, még ha FF (és más böngészők) másként kezeli is. Én nem bízok olyan megoldásokban, amik nem szabványosak, és erősen böngészőfüggők.
Amellett gondolj arra is, hogy így nagyítania kell egy gyengénlátónak, reszponzív esetben pedig egyetlen egyszer beállítani (vagy más által beállíttatni) a böngészőt. Nagyon nem mindegy nekik.
Én az MDN-t kedvelem,
A w3schools-tól viszont a víz kiver, nagyon kezdő koromban azt hittem, hogy ez valami komoly hely (sokan elkövetik ezt a hibát ma is), aztán dolgozhattam, hogy levetkőzzem a sok szörnyűséget, amit magamra szedtem ott (pl. az általad említett inline eseménykezelők...).
Ami a resetet illeti, én átálltam a normalize.css-féle módszerre.
Mondjuk ez tipikus esete
De a jelenség nem újkeletű, az offline világban ez éppen így működik. Van egy könyv, ami hivatkozik egy másik mű egy adott fejezetére. Mondjuk 2 évtizeddel később a hivatkozott mű már szinte elérhetetlen, de legalábbis sokak számára lényegében hozzáférhetetlen. Ekkor szintén csorbul a kérdéses mű értelmezhetősége.