Weblabor

A kérdés az, hogy valóban indokolt-e a hiba továbbengedése az esetek számottevő részében. Egy Integer.parseInt() hívásból adódó NumberFormatException-t érdemben nem lehet kezelni, csak a hiba helyén. Úgy érzem, hogy túl van értékelve ez az eset, nem kis részt azért, mert könnyű hozzászokni ahhoz, hogy a hibákat nem kezeljük, csak odafenn naplózzuk.

Persze az sem segít a helyzeten, hogy az io csomag szinte minden hívása dobhat IOException-t, bármiféle magyarázat nélkül, így lehetetlenné téve, hogy kezeld – marad a logolás, és a throws záradékok vagy a csomagolás futásidejűbe.

Mindenesetre érthetetlen számomra, hogy emberek úgy fejlesztenek statikus nyelvekben, hogy a fordító nemhogy nem tud a hívások minden lehetséges visszatérési értékéről, de gyakorlatilag bármelyik hívás következtében, bármikor összeomolhat a rendszer – miközben a statikus típusrendszernek az lenne az értelme, hogy garantálja a program ha nem is helyes, de kiszámítható futását.

Ugyanez érvényes egyébként a null-ra, ami ugyanilyen kiskapu a típusrendszeren.