Igazából vicces, hogy minden gyártó erőlteti a saját hülyeségét. Androidom van és igazából 4 funkció van, amit érdemben használok is:
Címlista szinkronizáció
Böngésző
E-mail
Google Maps
Ez utóbbi nélkül ráadásul meg tudnék lenni, mert hosszabb utakra szoktam magammal hordani papír alapú térképet is, a telefon ugyanis nem bírja elég sokáig. Szóval ha lehetne, én szeretnék egy butatelefont, amiben az első három dolog kifogástalanul működik, viszont cserébe az akksi kibír 3-4 napot töltés nélkül.
Pont tegnap beszélgettünk a témáról egy barátommal, ő egy autóipari beszállítócégnél dolgozik, és mesélte, állandóan megy náluk az ötletelés, milyen új dolgokat fejlesszenek ki, de persze nem úgy, hogy a felhasználók ezt kérték, erre van szükségük, hanem üzleti szempontból. Pont ugyanez megy a szoftveriparban, szerintem tíz éve nincs újdonság, csak csicsásabb lett minden.
A Mozilla B2G rendszerét viszont azért látom előremutatónak, mert ha elterjed, reményeim szerint a többi operációs rendszer is átveszi a funkciókat, hogy a böngészőből el lehessen érni a különböző szolgáltatásokat, és lesz egy közös platform, nem kell húsz különböző szoftverkörnyezet hülyeségeit kitapasztalni.
a Mozilla a böngészőtechnológiát a teljes rendszerszoftverre kiterjesztő operációs rendszerével működnek majd.
Most akkor böngészőt gyártuk oprendszer alá vagy fordítva?
Nem mondom, piacfrissítés szempontjából biztos jó, ha mégtöbb oprendszergyártó szerepel, de nekünk ettől nem lesz könnyebb, sőt.
Az utóbbi években mégnagyobb az ilyesfajta széthúzás, mint korábban, emiatt lassan oda jutunk, hogy ha XY telód van, akkor kapod ezt-azt a szolgáltatást, ha WZ telód, akkor ezt-azt nem, de amazt igen. Ez senkinek sem jó, legfeljebb a mammutcégeknek.
A kártyafüggetlenség - talán üzleti ügyesség, vagy bejön vagy nem.
Én olyan telefonokra és (nem csak mobil) oprendszerekre szavaznék - ha szavazhatnék -, amik a kliensgépen tartják a legtöbb adatot/programot/stb., minimalizálják a hálózattól való függést és a kábeles/"légi" adatforgalmat. Ennek rendkívül sok haszna lehetne (biztonság, felhasználóbarát, energia), mégis a piac a monopoly-stratégiák miatt pont ellenkező irányba megy. Ha befut ez a rendszer, akkor eggyel több lesz, amelyik nagyon különbözik a többitől.
A felhőbe való felköltözés, mármint adatok szempontjából nagyjából egybeesik a gyakorlati tapasztalatommal. A '90-es évek közepe óta foglalkoztunk számítógépekkel, sok emberhez itt vidéken mi vittük házhoz a számítógépeket. 286-tól kezdve „terítettük” a gépeket, mutattuk meg az embereknek, hogy mi az a számítógép és mire lehet használni.
Ahogyan haladtunk előre az időben és mindenki egyre jobb gépeket használt, majd jött az internet, azt vettem észre, hogy egyes emberek 5+ év számítógépezes után sincsenek tisztában az alapokkal.
Talán éppen itt a Weblaboron említettem már meg azt, hogy igencsak becsapós téma ez a számítógépezés, meg az informatika világa. A felhasználók elenyésző számú kivételtől eltekintve (a geek-ek csoportján túl) szinte semmit nem tudnak az elméleti alapokról, fogalmuk nincsen arról, hogy miként működik az internet, sokan talán még a mai napig nem tudják hova tenni a számítógép egyes alkatrészeit, hogy azok mire is hivatottak.
Annó elhintették, hogy PC, az a nép csodája, mindenki tudja használni. Valóban, manapság vannak már olyan konstrukciók, amik annyira jól megkomponáltak, hogy nem kell tudni, hogy mi van a háttérben, annyira ott van minden (ilyenek pl. az Apple megoldásai). De azért egy számítógép esetén igencsak tudni kellene, hogy mi fán terem ez az. Olyan ez, mintha valaki úgy vezetne autót, hogy fogalma sincsen arról, mire jó a kuplung, csak egyszer valaki elmondta 3 mondatban, hogy hogyan kell használni és csak ezért használják és csak úgy, ahogyan elmondták. Minden fogalom nélkül.
Tehát az emberek nem tudják, nagyon nem, hogy mi micsoda és miért van ott, ahol. Ennek következtében a legtöbb Windows felhasználónak fogalma sincsen, hogy a Dokumentumok mappában tárolt fájlok, vagy éppen az asztalra helyezett állományok a C meghajtón tárolódnak és ennek vannak következményei. Mai napig találkozom sok éve számítógépet használó emberekkel, akik nem tudják, hogy mi az, hogy D meghajtó, hogyan kell alapvető fájlműveleteket végezni, hogyan kell korrekt módon telepíteni egy programot.
Tehát ha ezt a valóságot nézzük, akkor érthető, hogy minden adat megy a felhőbe és egy új készülék vásárlása esetén onnan lehet folytatni mindent (sync a felhőből), ahol a régi gépen abbahagytuk. Ezzel ki lett váltva a szinkronizálás macerássága, mert ugye az alapokat nem ismerik, így azt sem értenék, hogy mit hova, hogyan, hogy szinkronizálva legyen, aminek lennie kell. Nincsen lokális adattárolási költség, nincsen macera, ha esetleg kezdene kakás lenni a vinyó a NAS dobozban, stb.
Az valóban kérdéses, hogy adatbiztonság és privacy szempontjából mi a helyzet, de azt hiszem szembe kell néznie a XXI. század emberének azzal a ténnyel, hogy amit kimond, leír, megoszt mással, az bármikor (lényegében azonnal) visszaköszönhet a világ bármely pontján. Mi teremtettük, most viseljük a teremtésünk következményeit és lehetőség szerint minél gyorsabban alkalmazkodjunk.
Jól látszik, hogy amilyen gyors volt az internet (azaz a WEB) felfutása, olyan kis mértékben alkalmazkodtunk rendszerszinten az új helyzethez. Most kap a fejéhez mindenki, mert eddig csak kivárásra játszottak a legtöbben, ahelyett, hogy haladtak volna előre és idomunltak volna...
Nekem nagyon tetszik a Docler új hirdetése: "van, hogy jobb a felhőnél". Talán ez egy jó irány, adni egy lehetőséget a cégeknek, vagy akár magánszemélyeknek, hogy legyen központi tárhelyük, de olyan, ami az övék, senki másé.
Más: nem tudom, miért kéne a felhasználóknak jobban ismerniük a számítógépet, mint ahogy ismerik az autójukat. A kuplunggal én is úgy vagyok nagyjából (bár tudom, hogyan működik), annyira érdekel, hogy benyomom meg feleresztem, és kész. Nem tudnám, de nem is akarnám megszerelni a kocsit.
Emellett egyre inkább meggyőződésem, hogy a számítógép sok esetben nem könnyíti meg az életet, csak a problémát áthelyezi egyik platformról a másikra.
Nem kell ismernie annyira egy user-nek a számítógépet és egyéb kapcsolódó területeket, hogy szakit játszon. Hagyja meg a szakmai munkát annak, akinek ez a dolga.
De könyörgöm, 2012-ben azért legyünk már azzal tisztában, hogy mit eredményez az állandó letöltés, majd törlés (lemeztöredezettség), miként kell DVD-re menteni a fényképeinket (már 10 éve is pofon egyszerű volt pl. a Nero Smart-tal; amit ráadásul ingyen adtak pl. a DVD írókhoz), hogyan kell alapvető fájlműveleteket végezni, hogy az internet nem az iWiW-ből áll és a freemail az nem AZ e-mail, hanem egy szolgáltató a sok közül. És még számtalan ilyen alapvető dolgot lehetne felhozni példaként.
Mondom, az Apple féle megközelítés nagyon is szimpatikus nekem, de ehhez kellett nagyjából 30 éve. És nem most kezdték el a PC-t bevinni a háztartásokba. Felnőtt úgy egy generáció, hogy fogalma nincsen alapvető információkról és még én érzem magam kellemetlenül, amikor el kell magyaráznom alapvető elméleti ismereteket az internet vagy éppen a számítógép kapcsán.
Amikor 2012-ben emberek még hadilábon állnak olyan fogalmakkal, hogy egy hirdetésben ha az szerepel, hogy 4 GB, akkor az inkább RAM, mint HDD mérőszám, akkor azt hiszem joggal vagyok kicsit morcos. És teszem hozzá, hogy az illető 5+ éve számítógéphasználó...
Van az a világ, ahol nem kell ismerni a technológiai hátteret, de ahhoz kell egy ilyen szemlélet mentén felépített hardver és szoftver közeg és ezt erősen meg kell támogatni szolgáltatásokkal. Lásd. az iOS install/uninstall megoldását. Ez tényleg az R=1 user-ekre van tervezve. De ehhez kellett több évtized.
Ameddig ez nem létezik nagyobb léptékben, addig igenis meg kellene követelni, hogy alapvető informatikai ismeretekkel tisztában legyenek az emberek...
Nekem az a problémám, hogy az úgynevezett "szakmához" tartozó felhasználók (tehát akik itt felteszik a kérdéseket) sincsenek tisztában alapvető dolgokkal. Ilyenekre gondolok, mint hálózati alapismeretek; mi, hogyan és mikor közlekedik a böngésző és szerver között; melyik kód hol, és mikor fut le.
Ezek után az, hogy az átlag felhasználó nem tudja, mit jelentenek számítástechnikai alapfogalmak, nem lepődök meg. Nekik nem kell más, mint egy tablet / okostelefon / ChromeOS-es laptop. Azokon nincsenek ilyen problémák, mivel ezekhez a dolgokhoz nem férnek hozzá, ergo nem is kell vele foglalkozniuk. Csak annyit kell tudniuk, hogy hogyan kell beállítani a zInternetet, hogyan kell elindítani a böngészőt, és hogyan tudnak alkalmazást telepíteni és elindítani rajta. Ezeket pedig ezek az eszközök kényelmesen teljesítik, miközben elrejtenek mindent a felhasználó elől, amivel neki nem kell fogalkozni.
A szakma alatt azért lássuk be, olyan embereket kell érteni (legalábbis itthon), akik autodidakta módon szedték fel a szakmai tudást, amiből élnek (az egyetem, mint előképzettség, egészen más kérdés...). Ennek okán nem mentek bele olyan mélységekbe, amibe kellett volna vagy érdemes lenne.
Másfelől a szakma ma már nem azt jelenti, mint korábban. Lehet egy személyben honlapokat fabrikálni, de ha korrektek akarunk lenni, akkor oda azért kell (mai mércével) egy 5-10 fős csapat, ami összerak egy HONLAPot, nem csak kiad a kezéből egy interntes technológiákkal megvalósított, honlapnak látszó valamit.
Az egyszemélyes hadseregek ideje lejárt e tekintetben...
Valóban az átlagember nem akar érteni a háttérhez, de ehhez a mentalitáshoz még csak most kezd megjönni az hardver + szoftver kombó és az ezen platformra épített szolgáltatás(csomag)ok. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy a tech világ felnőjön az elvárásokhoz...
Emellett egyre inkább meggyőződésem, hogy a számítógép sok esetben nem könnyíti meg az életet, csak a problémát áthelyezi egyik platformról a másikra.
Vagy a megkönnyítés címén egy magasabb logikai szintre emeli a dolgot, ami csak akkor van az ember hasznára, ha nagyon komolyan akarja csinálni, amit csinál.
Egyre inkább úgy látom, hogy kezd kettéválni az IT világ. Jelennek meg a tényleg nulla háttérismerettel használható termékek, szolgáltatások és maradnak, de jelentősen háttérbe szorulnak (az átlagember szemszögéből) a profi megoldások.
A középréteg, ahol van még lehetőség, de azért viszonylag barátságos a kezelhetőség (tehát tanulást igényel, de ennek fejében a lehetőségek száma is nagyobb), egyre inkább zsugorodni látszik (és rétegtermékké válnak az ilyen megoldások).
De talán ez egy olyan fejlődési szakasz, ahol végre elválik a két világ, amit akarva vagy akaratlanul összemostak annó. Így lehet bárki számára elérhető az informatika jóság része és maradhat meg a hardcore szakmaiság azoknak, akiknek mindig is dolga lett volna ezzel a témával foglalkozni.
nem akarlak megbántani, de ezt három mondatból jobban megértettem volna. :)
Azért nem értek veled egyet, mert "akinek fogalma sincs a D meghajtóról", annak ugyanannyiba (időbe, tanulásba) kerül a D meghajtót (és körülményeit) megtanulni, mint a felhőt. És ettől a ponttól már "csak" "adatbiztonság és privacy" szempontok maradnak.
Nem tudsz megbántani, max. megbántódom, de nem teszem. Valamiért így jöttek a gondolatok, leírtam, vállalom...
Az adatbiztonság és privacy kérdése az IT világ elterjedésével érdekes történet. Ahol rendszergazda van (aki az úr a háznál), ott nincsen értelme ilyen fogalmakkal játszani.
Maximum az lehet tárgyalási alap, hogy kiben bízom meg jobban. A Google-ben, XY cégben vagy mondjuk az Apple-ben...
De valójában ott már kérdéses az adatbiztonság, ahol valamit egynél több ember tud, így ez tényleg csak a bizalom kérdése.
Ami offline van, az sincsen biztonságban, mert aki akarja, így vagy úgy, de megszerzi (akár titkosszolgálati módszerekkel).
Mondanám, hogy a gondolatok biztonságban vannak, de valójában azok sem.
Így tehát eljutunk odáig, hogy az adatbiztonság, mint olyan nem létező történet (sem az IT vilgában, sem az előtti időszakban), a privacy meg hát, szóval az sem nagyon...
Most komolyan. Ha pornót nézel, az ISP látja, ha köcsög a rendszergazda, akkor névvel és címmel kitolja Facebook-ra, hogy mit néztél (hogy ennek milyen következménye van, az más kérdés).
Ennél semmivel sem gázabb a felhő alapú megközelítés, előnnyel viszont bőven jár.
Milyen e-mailek járják a világot? Ipari titkok, stb.
Nincsen miről beszélni...
Meglátásom szerint az adatbiztonság és a magánszféra lényegében virtuális fogalmak, csak akkor léteznek, ha mindenki betart bizonyos játékszabályokat. De mivel a kapu egyébként nyitva áll...
Használat
Ez utóbbi nélkül ráadásul meg tudnék lenni, mert hosszabb utakra szoktam magammal hordani papír alapú térképet is, a telefon ugyanis nem bírja elég sokáig. Szóval ha lehetne, én szeretnék egy butatelefont, amiben az első három dolog kifogástalanul működik, viszont cserébe az akksi kibír 3-4 napot töltés nélkül.
Így van ez mindenhol
A Mozilla B2G rendszerét viszont azért látom előremutatónak, mert ha elterjed, reményeim szerint a többi operációs rendszer is átveszi a funkciókat, hogy a böngészőből el lehessen érni a különböző szolgáltatásokat, és lesz egy közös platform, nem kell húsz különböző szoftverkörnyezet hülyeségeit kitapasztalni.
Ki kivel van?
Nem mondom, piacfrissítés szempontjából biztos jó, ha mégtöbb oprendszergyártó szerepel, de nekünk ettől nem lesz könnyebb, sőt.
Az utóbbi években mégnagyobb az ilyesfajta széthúzás, mint korábban, emiatt lassan oda jutunk, hogy ha XY telód van, akkor kapod ezt-azt a szolgáltatást, ha WZ telód, akkor ezt-azt nem, de amazt igen. Ez senkinek sem jó, legfeljebb a mammutcégeknek.
A kártyafüggetlenség - talán üzleti ügyesség, vagy bejön vagy nem.
Én olyan telefonokra és (nem csak mobil) oprendszerekre szavaznék - ha szavazhatnék -, amik a kliensgépen tartják a legtöbb adatot/programot/stb., minimalizálják a hálózattól való függést és a kábeles/"légi" adatforgalmat. Ennek rendkívül sok haszna lehetne (biztonság, felhasználóbarát, energia), mégis a piac a monopoly-stratégiák miatt pont ellenkező irányba megy. Ha befut ez a rendszer, akkor eggyel több lesz, amelyik nagyon különbözik a többitől.
Felhő vs. lokál
Ahogyan haladtunk előre az időben és mindenki egyre jobb gépeket használt, majd jött az internet, azt vettem észre, hogy egyes emberek 5+ év számítógépezes után sincsenek tisztában az alapokkal.
Talán éppen itt a Weblaboron említettem már meg azt, hogy igencsak becsapós téma ez a számítógépezés, meg az informatika világa. A felhasználók elenyésző számú kivételtől eltekintve (a geek-ek csoportján túl) szinte semmit nem tudnak az elméleti alapokról, fogalmuk nincsen arról, hogy miként működik az internet, sokan talán még a mai napig nem tudják hova tenni a számítógép egyes alkatrészeit, hogy azok mire is hivatottak.
Annó elhintették, hogy PC, az a nép csodája, mindenki tudja használni. Valóban, manapság vannak már olyan konstrukciók, amik annyira jól megkomponáltak, hogy nem kell tudni, hogy mi van a háttérben, annyira ott van minden (ilyenek pl. az Apple megoldásai). De azért egy számítógép esetén igencsak tudni kellene, hogy mi fán terem ez az. Olyan ez, mintha valaki úgy vezetne autót, hogy fogalma sincsen arról, mire jó a kuplung, csak egyszer valaki elmondta 3 mondatban, hogy hogyan kell használni és csak ezért használják és csak úgy, ahogyan elmondták. Minden fogalom nélkül.
Tehát az emberek nem tudják, nagyon nem, hogy mi micsoda és miért van ott, ahol. Ennek következtében a legtöbb Windows felhasználónak fogalma sincsen, hogy a Dokumentumok mappában tárolt fájlok, vagy éppen az asztalra helyezett állományok a C meghajtón tárolódnak és ennek vannak következményei. Mai napig találkozom sok éve számítógépet használó emberekkel, akik nem tudják, hogy mi az, hogy D meghajtó, hogyan kell alapvető fájlműveleteket végezni, hogyan kell korrekt módon telepíteni egy programot.
Tehát ha ezt a valóságot nézzük, akkor érthető, hogy minden adat megy a felhőbe és egy új készülék vásárlása esetén onnan lehet folytatni mindent (sync a felhőből), ahol a régi gépen abbahagytuk. Ezzel ki lett váltva a szinkronizálás macerássága, mert ugye az alapokat nem ismerik, így azt sem értenék, hogy mit hova, hogyan, hogy szinkronizálva legyen, aminek lennie kell. Nincsen lokális adattárolási költség, nincsen macera, ha esetleg kezdene kakás lenni a vinyó a NAS dobozban, stb.
Az valóban kérdéses, hogy adatbiztonság és privacy szempontjából mi a helyzet, de azt hiszem szembe kell néznie a XXI. század emberének azzal a ténnyel, hogy amit kimond, leír, megoszt mással, az bármikor (lényegében azonnal) visszaköszönhet a világ bármely pontján. Mi teremtettük, most viseljük a teremtésünk következményeit és lehetőség szerint minél gyorsabban alkalmazkodjunk.
Jól látszik, hogy amilyen gyors volt az internet (azaz a WEB) felfutása, olyan kis mértékben alkalmazkodtunk rendszerszinten az új helyzethez. Most kap a fejéhez mindenki, mert eddig csak kivárásra játszottak a legtöbben, ahelyett, hogy haladtak volna előre és idomunltak volna...
Félig off
Más: nem tudom, miért kéne a felhasználóknak jobban ismerniük a számítógépet, mint ahogy ismerik az autójukat. A kuplunggal én is úgy vagyok nagyjából (bár tudom, hogyan működik), annyira érdekel, hogy benyomom meg feleresztem, és kész. Nem tudnám, de nem is akarnám megszerelni a kocsit.
Emellett egyre inkább meggyőződésem, hogy a számítógép sok esetben nem könnyíti meg az életet, csak a problémát áthelyezi egyik platformról a másikra.
Re
De könyörgöm, 2012-ben azért legyünk már azzal tisztában, hogy mit eredményez az állandó letöltés, majd törlés (lemeztöredezettség), miként kell DVD-re menteni a fényképeinket (már 10 éve is pofon egyszerű volt pl. a Nero Smart-tal; amit ráadásul ingyen adtak pl. a DVD írókhoz), hogyan kell alapvető fájlműveleteket végezni, hogy az internet nem az iWiW-ből áll és a freemail az nem AZ e-mail, hanem egy szolgáltató a sok közül. És még számtalan ilyen alapvető dolgot lehetne felhozni példaként.
Mondom, az Apple féle megközelítés nagyon is szimpatikus nekem, de ehhez kellett nagyjából 30 éve. És nem most kezdték el a PC-t bevinni a háztartásokba. Felnőtt úgy egy generáció, hogy fogalma nincsen alapvető információkról és még én érzem magam kellemetlenül, amikor el kell magyaráznom alapvető elméleti ismereteket az internet vagy éppen a számítógép kapcsán.
Amikor 2012-ben emberek még hadilábon állnak olyan fogalmakkal, hogy egy hirdetésben ha az szerepel, hogy 4 GB, akkor az inkább RAM, mint HDD mérőszám, akkor azt hiszem joggal vagyok kicsit morcos. És teszem hozzá, hogy az illető 5+ éve számítógéphasználó...
Van az a világ, ahol nem kell ismerni a technológiai hátteret, de ahhoz kell egy ilyen szemlélet mentén felépített hardver és szoftver közeg és ezt erősen meg kell támogatni szolgáltatásokkal. Lásd. az iOS install/uninstall megoldását. Ez tényleg az R=1 user-ekre van tervezve. De ehhez kellett több évtized.
Ameddig ez nem létezik nagyobb léptékben, addig igenis meg kellene követelni, hogy alapvető informatikai ismeretekkel tisztában legyenek az emberek...
Probléma
Ezek után az, hogy az átlag felhasználó nem tudja, mit jelentenek számítástechnikai alapfogalmak, nem lepődök meg. Nekik nem kell más, mint egy tablet / okostelefon / ChromeOS-es laptop. Azokon nincsenek ilyen problémák, mivel ezekhez a dolgokhoz nem férnek hozzá, ergo nem is kell vele foglalkozniuk. Csak annyit kell tudniuk, hogy hogyan kell beállítani a zInternetet, hogyan kell elindítani a böngészőt, és hogyan tudnak alkalmazást telepíteni és elindítani rajta. Ezeket pedig ezek az eszközök kényelmesen teljesítik, miközben elrejtenek mindent a felhasználó elől, amivel neki nem kell fogalkozni.
Re
Másfelől a szakma ma már nem azt jelenti, mint korábban. Lehet egy személyben honlapokat fabrikálni, de ha korrektek akarunk lenni, akkor oda azért kell (mai mércével) egy 5-10 fős csapat, ami összerak egy HONLAPot, nem csak kiad a kezéből egy interntes technológiákkal megvalósított, honlapnak látszó valamit.
Az egyszemélyes hadseregek ideje lejárt e tekintetben...
Valóban az átlagember nem akar érteni a háttérhez, de ehhez a mentalitáshoz még csak most kezd megjönni az hardver + szoftver kombó és az ezen platformra épített szolgáltatás(csomag)ok. Évtizedek kellettek ahhoz, hogy a tech világ felnőjön az elvárásokhoz...
Yes
Egyre inkább úgy látom, hogy kezd kettéválni az IT világ. Jelennek meg a tényleg nulla háttérismerettel használható termékek, szolgáltatások és maradnak, de jelentősen háttérbe szorulnak (az átlagember szemszögéből) a profi megoldások.
A középréteg, ahol van még lehetőség, de azért viszonylag barátságos a kezelhetőség (tehát tanulást igényel, de ennek fejében a lehetőségek száma is nagyobb), egyre inkább zsugorodni látszik (és rétegtermékké válnak az ilyen megoldások).
De talán ez egy olyan fejlődési szakasz, ahol végre elválik a két világ, amit akarva vagy akaratlanul összemostak annó. Így lehet bárki számára elérhető az informatika jóság része és maradhat meg a hardcore szakmaiság azoknak, akiknek mindig is dolga lett volna ezzel a témával foglalkozni.
Bocsi,
Azért nem értek veled egyet, mert "akinek fogalma sincs a D meghajtóról", annak ugyanannyiba (időbe, tanulásba) kerül a D meghajtót (és körülményeit) megtanulni, mint a felhőt. És ettől a ponttól már "csak" "adatbiztonság és privacy" szempontok maradnak.
Re
Az adatbiztonság és privacy kérdése az IT világ elterjedésével érdekes történet. Ahol rendszergazda van (aki az úr a háznál), ott nincsen értelme ilyen fogalmakkal játszani.
Maximum az lehet tárgyalási alap, hogy kiben bízom meg jobban. A Google-ben, XY cégben vagy mondjuk az Apple-ben...
De valójában ott már kérdéses az adatbiztonság, ahol valamit egynél több ember tud, így ez tényleg csak a bizalom kérdése.
Ami offline van, az sincsen biztonságban, mert aki akarja, így vagy úgy, de megszerzi (akár titkosszolgálati módszerekkel).
Mondanám, hogy a gondolatok biztonságban vannak, de valójában azok sem.
Így tehát eljutunk odáig, hogy az adatbiztonság, mint olyan nem létező történet (sem az IT vilgában, sem az előtti időszakban), a privacy meg hát, szóval az sem nagyon...
Akkor kussoljunk?
Hát én inkább olyan lázadóféle vagyok. Az egyes ember(ek) érdeke(i) előbbre való(k), mint a multiké.
Re
Ennél semmivel sem gázabb a felhő alapú megközelítés, előnnyel viszont bőven jár.
Milyen e-mailek járják a világot? Ipari titkok, stb.
Nincsen miről beszélni...
Meglátásom szerint az adatbiztonság és a magánszféra lényegében virtuális fogalmak, csak akkor léteznek, ha mindenki betart bizonyos játékszabályokat. De mivel a kapu egyébként nyitva áll...