Feledékennyé tenné az internetet az EU
A felhasználók bármely számukra kínos információt töröltethetnének az internetről
■ 
Friss blogmarkok
- Web Akadálymentesítési Útmutató (WCAG) 2.1 – nyilvános munkaterv – Megjelent a WCAG (Web Akadálymentesítési Útmutató) 2.1 nyilvános munkaterv (0)
- MongoDB Apocalypse Is Here as Ransom Attacks Hit 10,000 Servers – Több tízezer védtelen MongoDB szerverre csaptak le hackerek (2)
- 12 Signs You’re Working in a Feature Factory – A cél nélküli funkciógyártás néhány tünete (0)
- Translatable, custom dates in Twig templates of Drupal 8 – Saját dátumok megjelenítése, fordíthatóan a Drupal 8 smink rétegével dolgozva (0)
- NativeScript – Cross-Platform Native Development with Javascript – Fejlesszünk natív mobilalkalmazást JavaScripttel (0)
- GitHub Security Update: Reused password attack – Érdemes bekapcsolni a kétfaktoros azonosítást, ha a GitHub jelszavunkat más oldalakon is újra felhasználtuk (17)
- UX Design könyv – Hogyan tervezz felhasználóbarát és szerethető alkalmazásokat? (0)
- Introducing unlimited private repositories – Megváltozik a GitHub díjszabása: minden előfizetéshez korlátlan számú privát repository jár (0)
- Drupal 8 Twig: add custom CSS classes to menus (based on menu name) – Saját elképzeléseink szerinti CSS osztályok (automatizált) hozzáadása a Drupal 8 menüihez (0)
Cikkajánló
Friss csiripek
Csiripek betöltése…
Aktív fórum témák
Új fórum témák
Archívum
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
| 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
| 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
| 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
| 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
Besenyő Pista bácsi...
Az EU-ban legalább
Jó: tegyük fel, hogy X,
"A" változat:
Y=Kovács II. Béla, sokadik senki. Mit tehet? A blogger tojik rá, hisz épp azért tette ki az adatokat, hogy ártson Y-nak. A szolgáltató vajon foglalkozik-e a problémájával? (blogger.com-os tapasztalataim szerint nem feltétlenül – igaz, én a másik oldalról láttam nemműködni: letiltott blogról nem lehetett megtudni, hogy miért is, mikor nem volt benne semmi olyan, ami okot adott volna a tiltására)
"B" változat:
Pirézia kormányfőjéről kiderül, hogy korábban sikkasztott/embert ölt/stb. Eltelik pár év, már nem kormányfő, ezért már nem is közérdekű adat, így szépen nekiállhat kiradíroztatni a netes hírlapokból a vele kapcsolatos infókat? Emlékeztet ez valamire... 1984, Sztálin apánk fotóretusálási szakemberei stb.
(gyk: remélem érzékelhető, hogy szándékosan eltúlzom!)
Ugyanakkor ott van kedvenc példám, ama bizonyos .info domaines lap, ahol emlékeim szerint közszemlére van téve rengeteg személyes adat. De láttam már .hu domain alatt is olyat, hogy fényképpel, névvel, címmel kirakták exeiket a sértett hősszerelmesek... (nem tudom, megvan-e még az oldal, de éveken át nem tett ellene semmit a t. hatóság, ha jók az információim)
Mindkét oldalnak van
pro: (bár erre kicsi az esély, de) megváltoztam, a mai életvitelemmel teljesen ellentétben van az, amit korábban véghezvittem, és ez utóbbi miatt hátrányosan különböztetnek meg több helyen
kontra: egy lépéssel közelebb az internetes cenzúra felé, továbbá tehetséges bűnözők támogatása
Azt a kérdést kell feltenni
Ez nem kérdés, sajnos
Konkrétan: próbáld megkeresni Móricz Zsigmond műveit az MEK-ben, majd amikor nem találod, írj egy e-mailt nekik, hogy ez miért... (ugye kötelező olvasmányok az iskolákban, általános műveltség, ilyesmi)
És akkor meglepetésre jön a válasz: az örökösök töröltették az összes Móricz művet...
(ui: bocs, értem, hogy mire gondolsz, csak úgy eszembe jutott)
Szerintem ez nem erről szól.
Azért írtam az (Arturo) UI-t
Ne keverd bele a szerzői
Hab a tortán: Egy
(...)
Amennyiben egy cégről volt vagy jelenlegi alkalmazottja a közösségi oldalakon olyan információkat tesz közzé, amely sérti a cég gazdasági érdekeit vagy jó hírnevét, ezzel hatalmas károkat okozhat a cég részére.
(...)
A jelenleg hatályos szabályozás csak annyit rögzít, hogy a munkavállaló munkaadója jogos gazdasági érdekeit nem sértheti vagy veszélyeztetheti, a 2012. július 1-jével hatályba lépő új Munka Törvénykönyve (Mt.) ugyanakkor ezt már kiterjeszti a munkaidőn kívüli időszakra is, s ez alapján az alkalmazott bizonyos korlátok között már munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely alkalmas a munkáltató helytelen megítélésére.
Kezd elegem lenni mindenkinek az ilyen-olyan jogaival, kötelességekről sosem szól a történet.
Kötelesség
Más kérdés, hogy az baromság, hogy aki bűnöző, arról ne lehessen elérni adatot. Más a fiatalság bolondság meg az, hogy valaki teszem azt megöl valakit...
Miért nem az emberek fejében
Egyetértek. Kérdés, hogy
Egyszer egy tanácsülésen egy
– Hagakure
Ezek is csak politikusok
Kérem szépen, nem kellett volna 10 éve a Juliskát meggyilki-milki, és nem lett volna újságcikk belőle. Az újságcikknek akkor van értelme, ha változatlanul fennmarad. Azt meg bízzuk már az egyes emberekre, hogy hogyan ítélnek meg egy "10 éves" gyilkost.
Szerintem:
Júzer hadd töröljön (ő maga) bármit, amit ő töltött fel. Tehát "saját magát" is. És ez a törlés tényleges törlés legyen. Amit meg más írt/töltött róla, azért perelje az illetőt.
De ha egy pl. újságírónak joga van ma leírni Gipsz Jakab gyilkost, akkor az a cikk u.úgy, változatlanul legyen olvasható 100 év múlva is.
És ez a törlés tényleges
Veszélyes terep ez. Onnantól kezdve, hogy nem nyilvános, magánfeljegyzés. Joga van-e az államnak beleavatkoznia, kiről és milyen feljegyzéseket készítesz. Hova vezet ez, ha a szellemet kiengedik a palackból?
Az igazság az, hogy az új médium jogfilozófiailag semmiben sem különbözik a régitől. Papír helyett lemez, olvasószoba helyett rézhuzal. Az államnak semmi köze ahhoz, mi van egy magánszemély merevlemezén, a hálóról nem töröltethet semmit, ahogy, bár helyreigazítást követelhet, de a kinyomott sajtót sem gyűjtheti s zúzathatja be.
Hacsak legközelebb nem ott találkozunk, ahol nincsen sötétség.
Asszem nem értjük egymást
De nem ez a lényeg, hanem:
Én arra a tartalomra gondoltam - és ezt kellően hangsúlyoztam is -, amit a Júzer rakott fel. A saját adatai, megnyilvánulásai, cikkei, stb. Ezeket nem te jegyezted fel róla, hanem ő maga. Az újságot sem a gyilkosok írják, - de gyilkosokról (is). Én is amellett foglaltam állást, hogy a cikk-jellegű tartalmakat ne variálják. De a tartalom szerzőjének kell, hogy joga legyen letörölni a saját tartalmát.
Egyrészt van joga, mert te is
Na és? Mi a helyzet, ha nem jegyzem le, csak megjegyzem? Az állam rendelkezhet a gondolataim felett is?
Tévedés, nekem másolatom van arról, amit ő feljegyzett. A szerzői jog, vagy akár az információs önrendelkezés joga pedig rendelkezhet arról, hogy én ezt az információt tovább adhatom-e, de kérdés, hogy lehet-e rendelkezni magáról a tudásról.
Na ne...
Tehát nálad nem egy másolat van, és azt nem te "másoltad", hanem az egyetlen eredeti példány.
És én azt találom ki a jövő héten, hogy "hú, de nagy szakmai hülyeséget írtam ide, nincs is benne igazam, meglátja valaki, stb..." - és le akarom törölni. De nem tudom...
Szerintem hagyjuk a további vitát, nem értünk egyet, de nekünk - ezt - nem is kell eldöntenünk.
Kicsit messzire sarkítod a
Kérdéseket vetek fel, sokkal inkább a botcsinálta jogtudóshoz, mintsem a politikusokhoz hasonlóan – államférfiaink iránti minden tiszteletem mellett, nem tudom felidézni, hogy a közelmúltban hasonló problémafelvetésnek tanúja lehettem volna részükről.
És leginkább arra próbálom felhívni a figyelmet, hogy az információs joggal a jogtudomány olyan területre tévedt, ami több ezer év után a legkomiszabb kihívást jelenti számára, s hagyományos megközelítéssel kezelhetetlen lesz számára.
Tehát nálad nem egy másolat van, és azt nem te "másoltad", hanem az egyetlen eredeti példány.
Az egy másolat a géped memóriájában, egy a szerverében, egy a szerver merevlemezén (és esetleges biztonsági mentésekben), és több tucat a köztes útválasztókéban, a rézhuzalok sokaságáról nem is beszélve.
Természetesen a szerző te vagy, és a szerzőként jogod van ahhoz, hogy a nyilvános közzétételekor e mivoltod senki ne vonja kétségbe (és ez jól van így), hogy a közzétételéből származó anyagi haszon téged illessen (ez is jól van így) és hogy a közzétételt követően a nyilvánosság előtti terjesztése az engedélyeddel történjen (nem biztos, hogy jól van így). Ez azonban mind a közzétételről szól, mi pedig nem erről beszélünk most.
Ahogyan újságokat és könyveket sem zúzathatsz be, ha meggondoltad magad. Amit egyszer közzétettél, az mindörökre nyilvános: így volt ez a papír korában, és így van ez a Google korában is.
Az egyébként a kettőnk közt létrejött megállapodáson múlik, hogy kérheted-e tőlem az elérhetetlenné tételét, azt azonban, hogy valóban köteles vagyok-e törölni, kérdésesnek tartom, mert hiszek benne, hogy egy demokráciában az államnak semmi köze hozzá, hogy mit őrzök a saját fiókomban vagy merevlemezemen.
Tán közgazdászoknak kellene megvitatniuk és állást foglalniuk olyan kérdésekben, amikhez mi értünk a legjobban?
Rendben, kesztyűt fel!
A 3 éves gyereket sem csukjuk börtönbe, mert a ékszerboltban "véletlenül" lenyelt egy gyémántot és csak otthon "adta vissza".
A megállapodás jogos felvetés, ezzel kapcsolatban az kéne, hogy ezek a megállapodások rendesen legyenek elfogadtatva a Júzerrel. (A másik millió -temp- másolat nagyjából senkit nem érdekel. A biztonsági mentés persze igen.)
Miért lenne más?
A Weblabornak pontosan ugyanúgy van ISSN száma, mint bármelyik másik publikációnak, ezért szerintem ugyanazon súllyal esik latba mint bármilyen másik publikáció.
Mely egyébként archívum
Rendben, igaz,
Viszont nem csak a WL-ről beszél(t)ünk, sok fórumozós oldal műxik kb. ugyanígy, ISSN nélkül. Kérlek szemléld úgy a dolgot, mintha nem a WL-t írtam volna, csak éppen ez volt előttem.
Ahhoz képest viszont rettentő
Tényleg? Tudsz az utóbbi évekből erre példát mutatni?
???
Teljesen komolyan gondolom.
Tessék, de csak itt és most:
És ez csak a rövid bevezetőben. Ezért is szúrtam ki hamar.
De több példát nem vagyok hajlandó írni, így is most fmate14-nél biztos elvágtam magam. Gondold át megint, hogy ilyeneket szeretnél/szeretnétek-e a cikkek alatt felsorolva látni? Remélem nem. Ne sértődj meg, de tényleg szépszámmal "akad" helyesírási hiba bennük. Persze, nem újságírók írták, nem szerkesztők javították...
Látod, ezért kell különbséget tenni író és "nem író" között.
Jó éjt.
Idegen szóhoz fűzött toldalék
Sajnálom, de ez tévedés:
– A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest 1985.
Alanyi mellékmondat alárendelő kötőszavát követi egy kérdő határozószó. Ez nem helyesírási kérdés, tehát per definitionem nem lehet helyesírási hiba, de nem is stilisztikai hiba, ahogy a „…hogy mit”, „…hogy hova”, „…hogy ki” stb. sem az.
Ne érts félre, inkább derültem rajta, de hiányos tudásra alapozva vonsz le téves következtetéseket másokról.
Nos, ilyeneket nem. De ha valódi hibákra hívják fel a figyelmet, azt mindig örömmel fogadom.
Ezt hívják a műértők öngólnak? :)
hejesirás ;)
Az idézet konkrétan honnan származik? (úgy értem: ugye valami megbízható helyről, nem valami wiki jellegű oldalról?)
Sok minden változott, mióta én tanultam, de nekem még úgy tanították, hogy a toldalékot akkor kell egybe írni az idegen szóval, ha a végén álló betűt a magyarnak megfelelően ejtjük. Ha a szó végi betű másképp ejtjük (pl. s-re végződik, de sz-nek mondjuk) vagy néma, akkor kötőjel kell.
Byte-ot, cowboy-jal stb.
-------------------------------
Egyébként ha valaki kicsit körülnéz a neten... Tragikus, milyen állapotok uralkodnak e téren a netezők körében. :(
Kedvenceim: "egyenlőre", "ugyan az", "egyet értek" stb.
egyenlőre
Mindenki magából indul ki,
Az idézet konkrétan honnan
A Magyar helyesírás szabályaiból. Kiadta az Akadémiai Kiadó Budapesten, 1985-ben. Elérhető többek között az Országos Széchényi Könyvtár oldaláról.
De ha jobban tetszik, akkor: Laczkó Krisztina – Mártonfi Attila: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Elérhető a könyvespolcomon.
Byte-ot, cowboy-jal stb.
A jelenleg hatályos szabályzat szerint:
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb.
…
c) A mássalhangzót jelölő kettőzött betűre végződő idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő magyar toldalékot (s így a -val, -vel és a -vá, -vé rag megfelelő alakját is) kötőjellel kapcsoljuk, hogy a név alapformája világosan kitűnjék: Mann-nak, Tallinn-nál, Scott-tól, Falstaff-fal, Grimm-mel, Scott-tal stb.
Elképzelhetőnek tartom, hogy az 1954-es kiadás másképp rendelkezett, s ettől a gyakorlatomban én tudatosan el is térek, az általad írottak szerint, tehát minden idegen írású hangra végződő szóhoz kötőjellel kapcsolom a toldalékot, mert annak hiányát megtévesztőnek tartom. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a „meetupon” kötőjel nélkül írandó.
Akkor még gondolatban sem...
Ezek szerint egyetértünk.
Mellesleg a cikkekben nem szoktam helyesírási hibákat felfedezni – a hozzászólásokban annál inkább.
A poén, hogy nemrég épp Pepitának küldtem egy privát üzenetet, mert következetesen "egyet értett" egyetértés helyett. Ő meg kissé nehezményezte, hogy szóvá tettem. :)
Na, részemről ennyit az offról.
Inkorrekt
Rendben, benéztem
Apró megjegyzés volt részemről, amibe belekötöttél (szerinted okkal).
Nem akartam belemenni ebbe a "harcoskodásba", az ott leírtakon kívül azért sem, mert off; mert a cikkek legalább 90...100%-a szakmailag nagyon hasznos (már amennyire én meg tudom ítélni), és mert nekem (még) semmilyen WL-es cikkem nincs, stb., stb. De mégis belemásztam - talán dühből -, de nem fordítottam rá elég energiát.
Ezúton becsülettel elnézést kérek tőled is és a többi cikkírótól.
Tényleg nem akartam vele ártani. Nem fogok helyesírási hibákat hánytorgatni, azonban azt nem mondom, hogy nincsenek. Ki-ki gondoljon erről amit akar.
Köszönöm.
Szerintem helyesírásilag
De egy hozzászólás, sőt, még
Mi különbözteti meg őket egymástól? Manapság bárki adhat ki könyvet, egymaga elvégezhet minden szerkesztési munkát és egy digitális nyomdából akár a leadás másnapján ezres példányszámban jelenhet meg. A közszereplő fogalma pedig a magyar jogban határozottan nem definiált, ebben a kérdésben azonban nem is releváns, hogy ki számít annak.
Nem érzem, hogy jogi értelemben a nyilvánosságra hozatal módja szerint meg kellene különböztetni a szerzőket. Három kategóriát tartok megkülönböztethetőnek: valamit vagy megtartok magamnak (titok), vagy megosztok meghatározott személyekkel (magánélet), vagy megosztom potenciálisan korlátlan számú, ismeretlen személlyel (nyilvánosság). Ez utóbbiban a legnagyobb a felelősségem, míg az elsőért felelősségre vonható nem vagyok.
Pereskedés árán sem zúzathatod be senkinek a könyvespolcát.
Ezt csak azért tartottam szükségesnek felhozni, hogy rámutassak, természeténél fogva az információ esetén lehetetlen megkülönböztetni eredetit és másolatot.
Véleményem szerint a modern jogrendszerek és a mögöttük – állítólag – meghúzódó elvek a valóságtól erősen elrugaszkodottak, fenntartásukban pedig egyedül a jogásztársadalom érdekelt. A demokratikus jogrendszerek megalkotóinak eszménye olyan jog volt, ami mindenkié, nem pedig egy kizárólagos autoritásnak maga magát kikiáltó kaszt kiváltsága.
pl. darabszám, példányszám
Az a "bárki" valóban mindent megtehet amit írtál - ha megfinanszírozza. Ez azért önmagában egy erős korlát, ami elgondolkoztatja a szerzőt, sokkal kevésbé írkál olyan dolgokat egy ilyen műbe, amit később megbánhat. A neten viszont nagyságrendekkel könnyebben és gyorsabban tudsz megjelentetni szinte bármit, tehát kevésbé gondolsz bele, hogy milyen hatásai lesznek.
Nem rád értem, hanem a hétköznapi Júzerre. Én ezért is különböztetném meg a szerzőket, mert a Gipsz Jakab bácsi sohasem lesz Schmidt Egon, és - szerintem - nem is várható el tőle ugyanakkora felelősségérzet az általa létrehozott tartalmakért. Határozottan ellenzem, hogy emiatt büntessük G. J. bácsit.
Itt természetesen jogosan merül fel az egyenlőség kérdése, miszerint G. J. bá'nak nem kell akkora felelősséget vállalnia, mint egy írónak. Szerintem az írónak is meg kell engedni, hogy ugyanazt a típusú saját tartalmát törölje, mint G. J. bá'. Az író nem fog élni ezzel a jogával. A komolyabb, "hivatalos" cikkek pedig továbbra is maradjanak meg.
Jogrendszerről alkotott véleményed figyelemreméltó, ám nem tudom, te próbáltál-e valaha csak 4-5 ember számára elfogadható szabályt/megoldást találni valami tartós dologban.
Nekem három testvérem van, és bár nagyon rég volt, de emlékszem, hogy valamelyikünk mindig igazságtalanságnak érezte szüleink szabályait, pedig ők mindent megtettek az igazságosság érdekében. Viszont már olyan szabályt kitalálni is lehetetlen, ami négy testvér számára egyforma és igazságos. A törvények részben (szerintem legnagyobb részben) ezért ilyen bonyolultak, hogy csak a ... jogászok "vélik tudni" kibogozni (vala hö). A mai emberek közt van akkora különbség, hogy tuti nem fogsz olyan törvényeket kitalálni, amik demokratikusak is és minden polgár érti is őket, legalább országon belül.
„Dehogynem, akár a tiédet is,
Tudnál hozni egy példát, mert én nem tudok elképzelni olyan esetet, hogy a tulajdonomban lévő könyvet a megsemmisítés céljával lefoglaljon a rendőrség.
Mint említettem:
Nem megtörtént esetre kérek
Egy darab könyvért nyilván
Azért, mert a kereskedő
új technológia, új szemlélet a jogban
Az internetre sokkal könnyebb publikálni és sokkal könnyebb törölni is.
A "másolat vagy eredeti" témán sem érdemes lovagolni.
A tartalom tárolása teljesen más, mint a nyomtatva. Itt nem fizikai tartalom előállításáról van szó, hanem egy szolgáltatásról: a blogszolgáltató (vagy egyéb jellegű tartalomszolgáltató) ha vállalja, hogy elérhetővé teszi a publikációmat, akkor azt is könnyen vállalhatja, hogy a továbbiakban ezt nem teszi meg.
Ezt jelenti a törlés, és nem mást.
Ha mégis a papíros nyomtatást akarjuk mintaként említeni, akkor itt törlés esetén szóba sem jön a könyvtárbezúzás, meg más polcán kotorászás hasonlata: inkább arra hasonlítható, ha mostantól fogva a kiadónak azt mondom, hogy több példányban már ne adja ki a könyvemet.
Ez szerintem igenis elvárható: ha az internetes szolgáltatónak azt mondtam, hogy ossza meg a tartalmamat, akkor rendelkezhessek úgy is, hogy mostantól ezt ne tegye -- vagyis törölje a tartalmat a szerver(ei)ről, nem rendelkezhet vele a továbbiakban.
És ezt nem nehéz megoldani, bárki mond más egyebet: könnyen lehet megoldani (technikailag) egy anyag elérhetővé tételét, és ugyanilyen könnyű azt elérhetetlenné tenni (törölni).
Más kérdés, hogy ezt meg kell-e követelni a törvénykezésben (szerintem nem lenne olyan nagy baj, ha ezt megtennék) vagy elegendő-e, ha azt követelik meg, hogy publikáláskor nyilvánvaló legyen, hogy a szolgáltató adatkezelése nem teszi lehetővé az utólagos törlést (ezt mindenképp tudatni kell a felhasználóval) és akkor piaci alapon esnek majd ki azok a szolgáltatók, akik nem hajlandóak törölni.
Sőt: akár még azt is törvénybe lehet iktatni felőlem, hogy ha te nem kéred a szolgáltatás folytatását (az általad készített tartalom publikálását) akkor 1 éven belül törlődjön (váljon elérhetetlenné).
Nyilván ez plusz terhet ró a szolgáltatókra (ennek a funkciónak a megvalósítása) de szerintem ez nem olyan lehetetlen szintű követelmény. Ez még abban is segít, hogy elszaporodjon az egyre inkább kezelhetetlenné váló információs szemét.
Az internetre sokkal könnyebb
Ez teljesen szubjektív, de még csak nem is tartom igaznak. Az átlagember számára ma még a nyomtató és a fénymásoló sokkal reálisabb eszköze a nagy nyilvánosság elérésének, mint a web.
Ezt kijelentetted, de alá nem támasztottad. Pedig épp ez a kulcsa a dolognak: hisz a digitális eszközön tárolt adatról oly könnyű (és mint a fenti példa mutatta, elkerülhetetlen) másolatot készíteni, hogy szinte meg sem különböztethető eredeti és másolat. Márpedig amennyiben elfogadjuk, hogy magánszemély saját céljára olyan információt tárol, amilyet kíván, akkor a szolgáltató bármikor készíthet másolatot az adatokról, akkor is, ha privát, de ha ráadásul nyilvános, akkor végképp. Ezek után belátható, hogy „az eredeti” törlését felhasználói kérésre lehetővé tenni teljesen céltalan.
Szeretném hangsúlyozni, hogy itt a törlésről van szó. A további felhasználás és közzététel teljesen más kérdés, és a két fél közti megállapodás szabályozza. Ez az, ahol az általad felhozott példa tökéletesen illeszkedik problémára: egy szerző, amennyiben a szerződés és az éppen hatályos szerzői jogot szabályozó törvény erre lehetőséget ad, visszavonhatja az engedélyét a kiadótól a műve további terjesztésére. Azonban a kiadó munkatársainál lévő kézirat példányai vagy a már eladott kötetek felett nem rendelkezik.
Összefoglalva: szerzemények felhasználása felett szerzőjük rendelkezhet (nyitott kérdés, hogy milyen mértékben), ismeretük felett nem.
átlagember számára ma még a nyomtató és a fénymásoló
De ez a médium nem azokról az átlagemberekről szól, akik a dzsungelben élnek.
Őket nem is érinti a probléma.
"A "másolat vagy eredeti" témán sem érdemes lovagolni."
Ezt a topic szempontjából értettem.
Szerintem most nem szerzői jogi kérdésről van szó (azt más szabályozza): nyilván, ha arról lenne szó, akkor azt mondanám, hogy a digitális formában lévő dokumentum mind eredeti -- ugyanúgy ahogy egy filmgyár sem különbözteti meg, hogy te másoltad-e a filmet magadtól, vagy az ő erre hivatalos cége kétszerezte-e meg a bitfolyamot.
(de ebbe most ne menjünk bele, nyilván ez is visszás)
Most nem erről van szó, hanem arról, hogy "Feledékennyé tenné az internetet az EU".
Ebből a szempontból értelmetlen azon vitatkozni, hogy melyik az eredeti, mert nem arra kérem a szolgáltatót, hogy sokszorosítson, hanem hogy közzétegyen (és ennek megfelelően ez az új technikai viszonyokhoz képest tudomásul veszem hogy mivel jár -- sokszorosítással).
A törlés itt egyet jelent a "nem közzététellel". Nincs "másolat" mert nincs "eredeti" sem, ezek nem jellemző fogalmak. A másolat semmit sem jelent, ha valaki nem teszi ki valahova. Ha valaki kitette, akkor sem ér semmit, ha valaki nem töltötte le. Vagyis a felhasználás az a közzététellel kapcsolatos, és nem is lehet más szolgáltatásról beszélni, csak publikálásról (ami most mást jelent, mint régen).
Ha én kértem egy céget az internetes publikálásra 2012-től 2013-ig, akkor a cég ezt teszi meg (elérhetővé teszi az internetes publikum számára) és ezekután pedig törli ezt az elérési lehetőséget (mellesleg a szervereiről is törli az anyagot, mert soha sem volt az övé -- kivéve, ha máshogy rendelkeztünk)
Az, hogy valaki (harmadik személy) ez időtartam alatt letöltötte az anyagomat és nem csak megnézte, hanem újrapublikálja, az más szabályozás kérdése (a szerzői jogé, például), és nincs köze ahhoz akit a publikálással megbíztam.
Azt, akit megbíztam egy szolgáltatással (publikálás) annak képesnek kell lennie ezt a tevékenységet abbahagyni is (törölni). (És ezt nem nehéz megvalósítani)
"Összefoglalva: szerzemények felhasználása felett szerzőjük rendelkezhet (nyitott kérdés, hogy milyen mértékben), ismeretük felett nem."
Nyilván, aki bármit publikál, az ezzel számoljon. És azzal is, hogy manapság mit jelent a neten publikálni valamit. A világ változik, nem mindig van értelme visszafelé összehasonlítgatni a régi megoldásokkal az új helyzetet. Akinek nem tetszik, ne publikáljon a neten, tartson zárt előadásokat, haknizzon, és csak fémkeresővel ellenőrzött nézőket engedjen be, stb... ;-)
Archive
A történelmet nem lehet törölni. Az már megtörtént. Ha te publikáltad, akkor publikálva van. Legfeljebb nem lesz belőle egy idő után újabb példány. Az, hogy te letörölted a saját példányodat, nem jelenti azt, hogy ne lenne meg valahol egy az eredetivel megegyező változat valaki másnál. Sőt még az is lehet, hogy publikusan elérhető ez a másolat.
És ez a más történetesen
Ha joga van
Egyetértek
Az pedig, hogy egy archívum tárolhat-e, hozzáférhetővé tehet-e, leközölhet-e valamit, már egyéb lapra tartozik (mondjuk a szerzői jogra).
Amit mondasz, egyáltalán nem ütközik azzal, amit én mondtam, sőt.
Igazándiból nem értem, hogy nektek miért nem tetszik az, hogy kérhessem a publikálási szolgáltatás megszüntetését? Valahogy úgy érzem, hogy egyetértünk, csak valamiért ti nem tartjátok ezt logikusnak, pedig szerintem az.
Valahol kérem, hogy publikáljanak, aztán kérem, hogy már ne tegyék. Ez kb olyan mint a reklámozás, csak azért konkrétan (akár megjelenésenként) fizetnem kell, és bolondok lennének a fizetett időszak után is kitenni az anyagomat. Ha a reklámoknál ez működik, miért ne működne bármilyen információhalmazzal? Miért ne követelhetném meg, hogy a továbbiakban ne közöljék le a tartalmamat?
Igen, alapvetően egyetértünk,
Az eddigi hozzászólásaidban egy kalap alá vetted a hozzáférhetetlenné tételt és a törlést.
Az előbbivel kapcsolatban az álláspontom az, hogy miután közzétettél valamit, azután a szolgáltatóval kötött megállapodás és a szerzői jogi vagy hasonló elvek mentén szövegezett törvény keretei közt rendelkezhetsz a tartalmad hozzáférhetetlenné tételéről. A szerzői jog egy érdekes kérdése, hogy mikor teheted ezt meg (milyen feltételekkel tetted – akár implicit – eredetileg közzé), illetve mi lesz a sorsa az innen származó, a hálózaton hozzáférhető további másolatoknak.
Az utóbbi, tehát a tényleges törlés egy másik kérdés. A személyes meggyőződésem, hogy amennyiben egy általad közzétett dokumentumot lementettem, annak törlését tőlem senki nem követelheti, függetlenül a szerző közzétételre vonatkozó rendelkezéseitől. Természetesen ha ezt meg kívánom bárkivel, de különösen a nyilvánossággal osztani, akkor ismét a szerzői jog területén járok, és lehetséges, hogy ezt már nem tehetem meg. Ameddig azonban ezt nem teszem, addig én rendelkezem felette, és tehetem mindezt akkor is, ha éppen szolgáltató vagyok, és történetesen első kézből való a mentésem. Ezért tartom ellentmondásosnak a valódi törlésre kötelezhetőséget.
Ha magánszemély
Én bizony örömmel törölnék (más kérdés, hogy mint magánszemély nem törölném le ha valami tetszik, ebben egyetértünk)
Tehát még egyszer: cég vagy, megbízást kapsz egy szolgáltatásra, aztán a törlésre, megkaptad a pénzed, elvégezted a feladatod, örülsz.
Ha ezt egy cég nem teszi meg, akkor ezt csakis valamilyen üzleti indokkal logikus magyarázni. Na ezért tartom elképzelhetőnek, hogy nem biztos, hogy rossz ötlet, ha a szolgáltatókat kötelezzük a törlésre (vagy legalábbis minden szerző kötelezhesse erre őket). (Az pedig a minimum, hogy ha ilyen szabályozás még nincs is, olyan mindenképp legyen, hogy ez a "nem törlöm" tevékenység nyilvánvaló legyen az ügyfelek, szerzők számára -- és akkor legalább el tudom dönteni, esetleg egy másik szolgáltatóhoz megyek, ha ez nekem nem tetszik) (Nekem inkább a fordítottja nem tetszik: ha jogi úton kötelezik a szolgáltatókat a tartalom archiválására.)
A hozzáférhetetlenné tevést és a törlést azért vettem egy kalap alá, mert ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy akár kettős jogi szabályozás is megkövetelhető lenne: kötelezhető lehet elvileg egy szolgáltató arra, hogy archiváljon, de arra is, hogy ne osszon meg. Abból a szempontból, hogy "felejt-e" az Internet, csak a hozzáférhetetlenné tevés a lényeg (aminek a legegyszerűbb módja a törlés)
Azt elfelejtettem hozzátenni, hogy azért a cikkbeli szabályozással nem értek egyet, csak bizonyos törléseket logikusnak tartok. (pl. A Facebook meg a Google igenis törölje azokat az adatokat, amiket én töltöttem fel hozzá, ha azt kérem.)
+1
Ha ezt egy cég nem teszi meg,
Természetesen. Az üzlet nem szitokszó, ez az üzlet tette számodra lehetővé első körben, hogy közzétedd a tartalmad. A felhasználói tartalmakból levonható következtetések egy vállalkozásnak hatalmas értéket képviselnek, és nem szerencsés, ha a vállalkozásokat megfosztjuk az üzleti értékektől, mert a végén nem lesznek vállalkozások.
Az élet bármilyen területén kötsz is üzletet valakivel, ő rád vonatkozó információk birtokába kerül, melynek a következményeit vállalod. Lehet szabályozni, hogy ezen információkat megoszthatja-e harmadik féllel, azonban nem csak az értékrendünkkel ellenkezik, de kivitelezhetetlen is megkövetelni, hogy mindezt meg nem történtnek próbáljuk tekinteni.
S ha ráadásul az üzlet tárgya nyilvánosságra hozatal volt, nem csak kivitelezhetetlen, hanem logikai bukfenc is. Nem szerettem volna ennyire szájbarágósan szemléltetni a problémát, de úgy tűnik, szükséges: te levelet küldesz egy nyilvános levelezőlistára, majd később kéred a leveled törlését. Én, mint szolgáltató kérésednek megfelelően letörlöm, majd első dolgom felkeresni a sarki archívumot és letölteni, fűződjön hozzá bármilyen üzleti érdekem. Ne felejtsük el megemlíteni, hogy semmi nem akadályoz meg abban, hogy ezt a mentést már a törlésre vonatkozó kérésed előtt megtegyem, amely esetben természetesen a te későbbi kérésed ezt a kópiát nem érinti. Ami azt illeti, abban sem akadályoz meg semmi, hogy én magam üzemeltessem a legközelebbi archívumot. Ami esetben természetesen logikusnak tűnik, hogy a nyilvános hálózat már szóba se kerüljön, hanem jól megállapodjak magammal, hogy az archívum közvetlenül az adatbázisból értesüljön a beérkező levelekről. Tulajdonképpen van még okom arra, hogy két különböző másolatot tartsak fenn?
Szájbarágós
1. A levelezőlistának 1 üzemeltetője van. Megnézem, melyik cég az.
2. Megnézem a levelezőlista adatvédelmi szabályzatát. Benne van, hogy ha oda publikálok, akkor az általam készített tartalom közlési jogairól (egyéb szerzői joggal kapcsolatos) kénytelen vagyok lemondani? (mondjuk, hogy nem) Vállalja a szolgáltató a törlést, ha kérem?
3. Eldöntöm, hogy ez jó-e így nekem. (mostantól fogva vegyük azt az esetet, hogy valami miatt a szolgáltató vállalja a törlést -- pl. mert ez a szabályozás, és kénytelen)
4. Lehet szabályozni a levelem tartalmával kapcsolatos szerzői jogi kritériumaimat? Lehetőséget ad arra a szolgáltató, hogy megadjam, hogy ez mondjuk PD, vagy CC, vagy valami más, amit írok? (tegyük fel, hogy igen, vagyis ki tudom nyilvánítani azt, hogy ezen a levelezőlistán kívül más nem használhatja fel a tartalmat amit írtam)
5. Publikálok a levelezőlistában. A levelezőlista egy bizonyos szerveren van, vagy egy bizonyos cég adattároló eszközein (annak a cégnek az eszközein, amivel mostmár jogviszonyban vagyok)
6. Fél évig hagyom, hogy bárki ezt nézegesse, hozzáfűzzön megjegyzéseket, stb. Lemásolja magán célra. Lemásolja egyéb célra (ezt nem engedélyeztem)
7. Most kérem a szolgáltatót, hogy távolítsa el a levelem a levlistáról.
8. Ő ezt megteszi. Eltávolítja a kapcsolatos, ráutaló levelezéseket, kommenteket is is, mert az enyém nélkül nincs értelmük. (ez is szabályozva van az adatkezelésben) (esetleg nem távolítja el a ráutaló kommenteket és értelmetlen marad, ez innen már nem érdekel)
8 és fél. Ezzel a szolgáltató megtette a kötelességét.
Ami ezen felül van, nem kapcsolódik a törlési kérésemhez, a publikálási szolgáltatáshoz, hanem a szerzői jogaimhoz.
9. Most ismét mégiscsak meglátom a levlistában a levelemet.
10. Kérdem a szolgáltatót, hogy honnan van? Nem törölte le? Erre aszongya, hogy de igen, egy nyilvános archívumból való a cucc, nézdcsak, ittvanni, innen van.
11. Elmegyek az archívumhoz és érvényesítem a jogaimat (ha vannak)
12. Érvényesítem a jogaimat ennél a szolgáltatónál is. (ha vannak)
A 9-12-es pontok már más kategória, nem a törléssel kapcsolatosak, hanem a szerzői joggal. Mindenki akkor másoljon le/publikáljon valamit, ha biztos benne, hogy joga van hozzá. Ez most is így működik.
A törlési kérésem ezt a "kópiát nem érinti"? De igen, visszafelé. A szolgáltató már nem hivatkozhat arra, hogy én kértem, hogy ossza meg a tartalmat (mert már töröltettem), mostmár meg kell tudnia mondani, hogy honnan származik, és vállalnia kell az ezzel kapcsolatos felelősséget.
A 11-es és 12-es pontban el lesznek meszelve a cégek a jogaim megsértése miatt (ha vannak jogaim).
És ez így helyes: ugyanúgy ahogy ingyen nem közlik le a hirdetésem (ha már nem fizetek), nem publikálhatják, oszthatják meg a tartalmat, amit én kreáltam, ha nem fizetnek érte (ha végetért a megállapodásunk). Ezt értem ezalatt "üzleti indoknak". Ezt nem szitokszóként akartam felhozni, hanem szabályzandóként.
Nézzük a fordított példát: ha továbbra is közlik az anyagomat, pedig a törlését kértem, az olyan, mintha továbbra is leközölnék a reklámomat és kérnék a pénzt érte, pedig már nem kérném a reklámozást. Üzlet. (Kéretlen teljesítés?) (Jogosulatlan haszonszerzés?)
Levelezőlista
Tényleg nem jó példa
Nyilván, ha levelezőlista szolgáltatással bízok meg valakit, hogy publikálja a művemet, ismernem kell a működését, és aszerint kell döntenem. Ha tényleg levelek mennek ki, akkor az (a szabályozástól függően) levéltitoknak is minősülhet, nyilván más postafiókjában nem lehet törölni, stb. De én most csak arról a részéről példálództam, ami most is elérhető egy-egy levelezőlistából: a neten publikált részekről. Ennek a publikálásnak kérhetem a beszüntetését.
Sőt, ha a levelezőlista nem igazi emailként értendő, hanem amolyan Facebookos postafiók szerűen, akkor (ha a postafiókok nem levéltitok tárgyai, szabályozva van, stb) a személyes "postafiókok" "inbox" részéből is kérhetem a törlést.
Nem hangsúlyoztam ki, de nyilvánvaló, hogy ha egy szolgáltató azonosít engem, akkor a segítségével közölt anyagokról is tudja, hogy azok az én műveim. Ezért nem nehéz ezeket törölnie, és például ezért sem kell belevonni a szerzői jogot, a helyzet ennél egyértelműbb. Ha külső forrásból származik az anyagom (vagy vissza lett "kópiázva") akkor már más a helyzet. A visszaküldött leveleknél is ugyanez a helyzet, külső forrásból származnak. A szolgáltatónak tudnia/igazolnia kell, hogy kitől érkezett (magánszemélytől) és az onnan származó adatokkal kapcsolatban nincs felelőssége (de ha a szerzői jogom alapján megtehetem, kérhetem ennek a törlését is, ez ugyanúgy működik, ahogy eddig is)
De ez már túl hosszú, azt hiszem már túl sok időt töltöttem el/vontam el tőletek ezzel a topikkal, elnézéseteket kérem...
Kicsit bővebben az új EU-s adatvédelemről