Örülök az írásnak, mert hasonló következtetésre jutottam én is. A probléma egy mondatban a következő: az új html elemek bár a html olvashatóságát javíthatják, de használatukkal nem kapunk jobb találati eredményeket a keresőkben (az űrlapelemek természetesen nem tartoznak ide).
Megoldás az lenne, ha a gépeket (keresőket) azzal segítenénk, ha az adatok jelentését megadnánk nekik, viszont az egész szemantikus web témával az a gond, hogy a jelenlegi megvalósítások túl bonyolultak.
Múltkor olvastam egy Sztakis kutató munkáját, amiben azon panaszkodik a kollegáival, hogy hiába dolgoznak annyit az ügyön, nem akar terjedni ez a szemantikus felfogás. Aztán prezentáltak egy olyan negyven oldalas dokumentumot, amiben gyakorlatilag minden harmadik szó egy hárombetűs rövidítés volt, meg féloldalas ábrák, amiben különböző felhők voltak feltüntetve, bennük a hárombetűs mozaikszavak, s össze voltak kötve nyilakkal. Lehet, hogy az ilyen-olyan PhD diplomás meg doktor tudósok ezt értik és értékelik, viszont itt jön képbe a marketing cinikus alaptörvénye, miszerint az emberek ötven százalékának száz alatti az intelligenciahányadosa, hát ők hogy leszek akkor képesek ezt alkalmazni?
Márpedig a nagy számok törvénye alapján a webfejlesztők fele is nagyjából abba a csoportba tartozik, a belépési határ (a HTML nyelv egyszerűsége) ezért is ilyen alacsony (az X[HT]ML első körben ezért is bukhatott meg).
A te logikáddal az atomfizikusok fele is az említett csoportba tartozik. Nyilvánvalóan ez nem igaz. A nagy számok törvénye mást mond ki.
A témához kapcsolódóan: azzal egyetértek, hogy nem kell túlbonyolítani a jelöléseket, de az azért nem felfoghatatlan, hogy szemantikailag eltérő elemekhez bevezetnek néhány új taget. Persze ha egy absztrakt, általános érvényű, minden lehetőséget lefedő jelölésmódszert szeretnénk megalkotni, az biztos baromi bonyolult, vagy akár lehetetlen. De ezzel még köszönő viszonyban sincs a HTML5.
Abból indultam ki, hogy a html készítés követelményei messze alatta vannak mondjuk a könyvelő szakmaéhoz képest, és bőven elég hozzá az átlagos intelligencia, gyakorlatilag felfoghatjuk egy rendkívül egyszerű idegen nyelvnek (az iskolában ma már mindenki tanul egy idegen nyelvet, tehát nem egy nagy was ist das). A logikám az atomtudósok esetében valóban nem állja meg a helyét, de ettől függetlenül ne térjünk el a tárgytól: a szemantikus web mai megvalósításai nem az átlag sitebuilder számára készültek.
Örülök az írásnak, mert
Megoldás az lenne, ha a gépeket (keresőket) azzal segítenénk, ha az adatok jelentését megadnánk nekik, viszont az egész szemantikus web témával az a gond, hogy a jelenlegi megvalósítások túl bonyolultak.
Múltkor olvastam egy Sztakis kutató munkáját, amiben azon panaszkodik a kollegáival, hogy hiába dolgoznak annyit az ügyön, nem akar terjedni ez a szemantikus felfogás. Aztán prezentáltak egy olyan negyven oldalas dokumentumot, amiben gyakorlatilag minden harmadik szó egy hárombetűs rövidítés volt, meg féloldalas ábrák, amiben különböző felhők voltak feltüntetve, bennük a hárombetűs mozaikszavak, s össze voltak kötve nyilakkal. Lehet, hogy az ilyen-olyan PhD diplomás meg doktor tudósok ezt értik és értékelik, viszont itt jön képbe a marketing cinikus alaptörvénye, miszerint az emberek ötven százalékának száz alatti az intelligenciahányadosa, hát ők hogy leszek akkor képesek ezt alkalmazni?
Nekik talán nem
Márpedig a nagy számok
A te logikáddal az
A témához kapcsolódóan: azzal egyetértek, hogy nem kell túlbonyolítani a jelöléseket, de az azért nem felfoghatatlan, hogy szemantikailag eltérő elemekhez bevezetnek néhány új taget. Persze ha egy absztrakt, általános érvényű, minden lehetőséget lefedő jelölésmódszert szeretnénk megalkotni, az biztos baromi bonyolult, vagy akár lehetetlen. De ezzel még köszönő viszonyban sincs a HTML5.
Abból indultam ki, hogy a