P1R program – közlemény
A P1R program alapötlete 2011 őszén fogalmazódott meg bennem, majd 1 évvel később publikáltam a felhívást, és még bő fél évnek kellett eltelnie, hogy elindulhasson a története.
2013 nyarán megindult a munka, de a kezdeti lendület hamar alább hagyott. Számos oka van ennek, és bár kezelhetném kudarcként, inkább hálás vagyok azoknak a tapasztalatoknak, amiket a lassuló tempónak és a negatívabb töltésű hatásoknak köszönhetek.
A project iránt már az első pillanattól kezdve volt érdeklődés, mely azt mutatta számomra, van érték abban, amit kitaláltam. Sokáig azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább, mert a lassuló lendület, a saját dolgaim körül bekövetkezett változások, néha erre, néha pedig arra billentették a mérleg nyelvét.
Voltak pillanatok, mikor úgy tűnt, egyszerűsödik a program, voltak pillanatok, amikor nagyon komoly terveket fogalmaztam meg vele kapocsolatban, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a továbbiakban már nem tudom felvállalni a koncepciót.
Végül számos lehetőség és stratégia átgondolását követően arra jutottam, hogy a P1R program a meghirdetett formájában megszűnik létezni. Szellemisége azonban tovább fog élni, egy új kezdeményezés révén. A részletekkel hamarosan érkezem.
Ezúton szeretném megköszönni az érdeklődést, továbbá a néhány részben vagy egészében megvalósult projekttel kapcsolatban az együttműködést. Sokat segítettetek abban, hogy egy újabb dolgok felvállaljak, mellyel többek számára értéket tudunk teremteni, mellyel segíteni tudunk egymásnak.
■ 2013 nyarán megindult a munka, de a kezdeti lendület hamar alább hagyott. Számos oka van ennek, és bár kezelhetném kudarcként, inkább hálás vagyok azoknak a tapasztalatoknak, amiket a lassuló tempónak és a negatívabb töltésű hatásoknak köszönhetek.
A project iránt már az első pillanattól kezdve volt érdeklődés, mely azt mutatta számomra, van érték abban, amit kitaláltam. Sokáig azon gondolkodtam, hogy hogyan tovább, mert a lassuló lendület, a saját dolgaim körül bekövetkezett változások, néha erre, néha pedig arra billentették a mérleg nyelvét.
Voltak pillanatok, mikor úgy tűnt, egyszerűsödik a program, voltak pillanatok, amikor nagyon komoly terveket fogalmaztam meg vele kapocsolatban, és voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, a továbbiakban már nem tudom felvállalni a koncepciót.
Végül számos lehetőség és stratégia átgondolását követően arra jutottam, hogy a P1R program a meghirdetett formájában megszűnik létezni. Szellemisége azonban tovább fog élni, egy új kezdeményezés révén. A részletekkel hamarosan érkezem.
Ezúton szeretném megköszönni az érdeklődést, továbbá a néhány részben vagy egészében megvalósult projekttel kapcsolatban az együttműködést. Sokat segítettetek abban, hogy egy újabb dolgok felvállaljak, mellyel többek számára értéket tudunk teremteni, mellyel segíteni tudunk egymásnak.
Megvalósult projektek?
Azt lehet tudni, hogy milyen projektek valósultak meg?
Bezár a bazár, még mielőtt
Ítélkezés: level
Egyébként pedig ajánlom figyelmedbe az utolsó előtti bekezdést...
Két kisebb honlap indult el
Aztán volt pár lehetőség (pl. aukciós portál, webshop), de volt, hogy az ügyfél táncolt vissza, volt, hogy a projectek külső okok miatt elhaltak, vagy nagyon távoli feltámadás várható csak. Saját projectjeimre pedig idő- és energiahiány, és/vagy stratégiamódosítás miatt nem kerülhetett sor a P1R program keretén belül.
Az új programmal kapcsolatos információk egy-két héten belül érkeznek...
Tanulság van?
Van, de nehéz lenne
Ami számomra megdöbbentő volt, hogy mennyire figyelmetlenül jelentkeztek emberek a hajdanán közzétett felhívásokra. Írtam egyértelműen, hogy nem fizetős munkákról van szó, hogy a P1R égisze alatt valósul meg a konkrét project (linkeltem a felhívást is), de számos profi grafikus jelentkezett, mintha fizetős lenne a dolog, és/vagy állást hirdettem volna.
Aztán az ügyfelekkel, potenciális ügyfelekkel kapcsolatos dolgok tekintetében is sok tanulság van, de ezeket nem igazán tudom és/vagy nem akarom kifelé kommunikálni.
Végül pedig az emberek programba való beválogatása, a közös szakmai munka viszonylatában is vannak apró tanulságok.
Csak pár vélemény...
Alapvetően tetszett a kezdeményezés. Csináltam is pár dolgot, azt hiszem jelképes összegért, vagy ingyen (ebben nem vagyok biztos), azért mert pont olyan időszakom volt, amikor megtehettem, hogy ismerkedem, gyűjtöttem a referenciákat csendben. Nem is bántam meg, mert szerintem megtaláltuk a közös hangot.
Nem láttam a projektek mögé, de annyit saját tapasztalatok alapján el tudok mondani, hogy az emberek nem becsülik meg amit olcsón kapnak meg. Nekem a legtöbb variáció a legolcsóbb kategóriás csomagokban vannak (akár design, akár sitebulid, komplex munkák). Ez főleg Magyarországra igaz, külföldön simán szárnyalna a dolog. Csak akkor értékelik, ha az ügyfelek is felfogják, hogy milyen jól járnak egy-egy ilyen jelképes összegű, közösség által összerakott melóval.
Jó példa erre, ha azokat a honlapokat vesszük (amik egyébként külföldön jól működnek, 99designs), amik pályázat alapúak (magyar viszonylatban pl kreanod): Kap a megrendelő egy logó kérésre több 100 tervet és van olyan, hogy egyet sem tud kiválasztani...
Teljesen más, ha elkéri valaki az árát a szolgáltatásnak, mert akkor az ügyfél is ösztönözve van abban, hogy egyrészt előre megfogalmazza magában, hogy mit szeretne, illetve jobban el is fogadja azt amit kap, mivel hozzárendeli egy árhoz a kapott munkát. Természetesen nem azt mondom, hogy nem vár el minőséget az ügyfél (pláne magas árak mellett), de igenis legyen arra kötelezve, hogy az érdeke legyen a jó eredmény. Magyarországon sok a döntésképtelen ember, akiknek meg kell mondani, hogy mi a jó. Én élből lepasszolom a problémás ügyfeleket, mert nem érdekem olyan munkákban részt venni, amit megalapozatlan döntésekre építünk már a kezdetekkor. Az egyrészt rossz referencia lesz a későbbiekben, ráadásul kidobott pénz az ügyfélnek, általában piacképtelen eredménnyel.
A projekt egyébként simán működőképes, de ahhoz nagyon ütőképes csapat kell. Magyarországon ez szintén csak korlátozottan elérhető, mert aki jó egy-egy szegmensben, annak drága az ideje is. Egyszerűen nem lehet kiadni projekteket nekik, mert akkor már nem versenyképes az ár. Ingyen ők már nem dolgoznak, csak ha valami irtózatosan jó referenciát kaphatnak (tehát ugyanúgy haszon reményében). Arról nem is beszélve, hogy koordinálni a projekteket szintén sok időt, energiát emészt fel, tehát mindennek klappolnia kell, mint egy kreatív cégnél. Nagyon nehéz a megvalósítás, ha van akár csak egy gyenge láncszem is a csapatban. Márpedig ha sok embernek kiadsz sok projektet, akkor biztos sok lesz a probléma is. Elég ha egy grafikus nem válaszol 1 hétig, már össze is omlott az aktuális projekt, mert más valószínű nem tudja befejezni az elkezdett terveket annyi idő alatt. Sorolhatnék még sok dolgot, de nem teszem.
Ami viszont igaz: mindig vannak feltörekvő tehetségek, akik keresik a lehetőségeket, akár ingyen is, igaz egyre kevesebb. Szerintem amíg az ügyfelek tájékozatlanok a témában, addig helyi viszonylatban csak óriási energiabefektetéssel tudnád működtetni a projektet (nem mondom, hogy hosszabb távon nem érné meg), de a vége ugyan az lenne, mint egy kreatív cégnél, még ha be is jön: lenne néhány megbízható embered, akikre az összes dolgot tudnád alapozni és kevés lenne az új beszálló, akik nyernek is munkát ezzel.
Ez most csak egy pár gondolat, senki ne lásson bele túl sokat, csak gondoltam leírom a véleményem erről a piaci szegmensről, amit én láttam eddig.
Jó
Folytatás kicsit másként
Néhány hete, de még néhány napja is úgy volt, hogy a P1R program helyébe egy (mondjuk úgy integrált) gyakornoki program fog lépni. Az utóbbi néhány nap eseményei, átrendeződései okán azonban ez nem így lesz. A P1R program utódjának szánt gyakornoki programot számos tényező miatt már nem szeretném felvállalni.
A P1R program és az utódjának szánt gyakornoki program szellemiségével azonban mind a mai napig azonosulni tudok, helyénvalónak érzem a törekvést. Ennek okán most egy felhívást teszek közzé.
Felhívás!
Keresem azokat a programozókat (elsősorban web frontend, web backend), és grafikusokat (elsősorban webdesign, arculati grafika), akik tudnak és akarnak low budget munkákon dolgozni.
A költségkeret a megcélzott projectek esetén maximum 250.000 Ft, de nem ritka, hogy alig 100.000 Ft van az ügyfelek részéről a munkákra; az is előfordulhat, hogy nincsen semmi, vagy csak jelképes néhány 1.000 Ft van. Ez oszlik el a programozók és a grafikusok között.
Backend programozók esetén elvárás egy (vagy több) ismert és széles körben alkalmazott Open Source keretrendszer kellően alapos ismerete (PHP, MySQL, shared hosting). CMS-sel már csínyán bánunk, csak nagyon indokolt esetben cél az alkalmazásuk. Egyedi, célirányos, minimalista backend kódolás az elvárt (akár komplex framework nélkül), lehetnek persze komplex rendszerek, ahol előny és cél az előbb említett keretrendszer alkalmazása.
Frontend programozók esetén elvárt a legújabb irányzatok és technikák ismerete (HTML/CSS), responsive és adaptive oldalak minőségi megvalósítása néha, de nem mindig szükséges. JavaScripttel kapcsolatban elvárás a backend-hez hasonlóan a minimalista, célirányos kódolás. Nagyobb projectek esetén pedig a kellő szakmaiságot felvonultató tervezés, kivitelezés.
Webdesignerek és arculati grafikusok esetén elvárás a részletes tervek készítése, korrekt, redezett PSD-k előállítása (ez volt már téma a Weblaboron is), lehetőség szerint vektoros grafikák készítése.
Én leginkább project manager-ként leszek jelen a munkák során, néha pedig backend munkálatokat végzek.
A jelentkezőkkel szemben elvárás a számlaképesség, továbbá a konkrét munkák során az állandó elérhetőség telefon és e-mailben. Az elvárt reakcióidő max. 8-12-16 óra e-mailben, telefonon munkanapokon (és akinek belefér hétvégén) 8:00 és 20:00 között bármikor (magánéleti dolgokat persze figyelembe vesszük).
Komplexebb munkák, webalkalmazások előfordulhatnak, de egyelőre leginkább (még) szűk anyagi keretekkel rendelkező, azonban értékes tevékenységet folytató vállalkozások honlapjai várhatók.
A jelentkezők közül kiválasztott néhány emberre (területenként 3 fő) 5+ éves távlatban számítok, mint kolléga.
Nem árulok zsákbamacskát: dolgoztam programozóként, ma is vannak még aktívabb munkáim, de 6 hónapon belül ezek esetén fel szeretném számolni a programozói minőségemet (így többetek fix projectet és állandó ügyfelet kap). A programozás nekem már terhes, időben sem tudom úgy kezelni, ahogyan szeretném, ezért szükségem van egy olyan csapatra, amire bármilyen körülmények között számíthatok.
Célom a jövőre nézve, hogy olyan vállalkozásoknak dolgozzunk (belefér non-profit project, vagy jótékony vállalás is), akik valódi értéket képviselnek, felkarolásra érdemesek.
Saját ötleteim is terítékre kerülhetnek, ezek esetén hivatalosan lepapírozott keretek között részesülnek a projectet létrehozók és üzemeltetők az esetleges nyereségből (merthogy nem feltétlenül for-profit egy project).
Jelentkezni a profilomon keresztül, a „Kapcsolat” űrlap segítségével lehet.
Hajrá!
2014-re úgy tekintettem, mint
Az elmúlt 2 hét elég pörgős volt a tekintetben, hogy mi marad az életemben és mi megy. Végül úgy alakult, hogy a közzétett felhívásban megfogalmazott irány sem maradhat. Szabadságra van szükségem, dinamikára, ebbe a képbe viszont nem fér bele, hogy csak néhányakkal dolgozzam együtt.
Több hónappal ezelőtt megfogalmaztam, hogy készítek egy adatbázist, amiben gyűjtöm a számomra értékes, együttműködésre érdemes partnereket. Úgy határoztam tehát, hogy a néhány fix emberből kialakuló csapat helyett inkább sokatokkal dolgoznék együtt majdani lehetőségeken. És talán személy szerint nem is én. Ugyanis jól látszik, hogy én inkább közvetítő és előkészítő minőségben működöm igazán jól.
Ennek szellemében járni fogom az országot (mert mennem kell, dolgom, hogy úton legyek, közel azokhoz, akiknek így vagy úgy de jól jön az, ami általam van), ha pedig járom, akkor mindig új helyzetekkel találkozom, melyek esetén az említett partneri adatbázisból tudom a legmegfelelőbb embereket ajánlani annak, akivel aktuálisan dolgom van.
Így tehát a közzétett felhívás részemről tárgytalannak tekintendő, de talán nem volt hiábavaló, hogy publikáltam. Mutat egy irányt, egy megközelítést, mely talán inspirál majd másokat, ötletet ad valakinek, hogy a tettek mezejére lépjen.
Ami pedig a P1R program és az el nem indult gyakornoki program szellemiségét illeti, hiszem, hogy helye van ilyen kezdeményezéseknek.
Látok abban fantáziát, hogy kisebb-nagyobb volumenben hozzám hasonlóan mondjuk egyéni vállalkozók, kicsi webstúdiók, reklámügynökségek felvállaljanak hasonló kezdeményezéseket. Látok fantáziát abban, hogy egy ilyen dolog elinduljon a piaci szereplők összefogása révén (lásd Bridge Budapest). És hiszek abban, hogy egy ilyen szakmai közösségnek, mint amilyen a Weblabor, célja kell legyen, hogy hasonló kezdeményezésekkel lehetőséget adjon a bemutatkozásra, és az értékes, piaci (és közösségi) alapon való tapasztalat- és referenciagyűjtésre.
Érdekes, hogy más közösségekben, mint amilyenek a startup világ egyes médiumai, Apple blogok és magazinok, megindult az értékes emberek bemutatása, felkarolása. Elég csak arra gondolni, hogy az appleblog.blog.hu-n, vagy pl. az imagazin.hu-n bemutatkozási lehetőséget kapnak a honi iOS fejlesztők. Érdekes, hogy itt egy szakami közeg, ami a legalkalmasabb lenne ilyen jellegű nyitásra, továbbá a P1R program szellemiségének felkarolására, az emberek azonban alszanak. A Weblabor abban az időben sem volt labor, amikor én 8+ évvel ezelőtt rendszeresen látogatni kezdtem, mára pedig még kevésbé emlékeztet pezsgő szakmai csomópontra.
Legyen hát a P1R program egy jel arra, hogy itt az ideje, hogy a szakmai közösség érdemben szerveződni kezdjen; mindenféle nyafogást és kifogáskeresést mellőzve. Jó dolog a meetup-olás, de édes kevés. Ahogyan arra már korábban számos alkalommal utalás volt, ideje lenne a Weblabort gyatyába rázni. Ehhez azonban emberek, közösség kell. Úgy látom, hogy itt nincsen valódi közösség, mert pl. egy startup témára alapozott Facebook csoportban nagyobb a pezsgés, mint itt.
Szóval én kicsiszoltam mára annak módját, hogy miként fogom járni az utam, és itt hagyok számotokra néhány gondolatot, ami talán segít nektek, hogy ti is ki tudjátok alakítani saját utatokat (ha még nem lenne meg 100%-ban), és talán a Weblabor jövőbeli útját is ki tudjátok kövezni a gondolatok által inspirálva.
Ez a komment azt hiszem egy nagyobb korszak lezárása is részemről. Egy korszaké, amiben a szakma, a programozás, a webes fejlesztés a technológia oldaláról volt jelen az életemben. Én ebből most már tényleg végérvényesen kiléptem. A jövőben inkább csak a lehetőséget fogom összehozni a véleményem szerint legmegfelelőbb és értékrendem szerint legvállalhatóbb szakemberekkel, előkészítem számukra a terepet, és ha úgy alakul, akkor talán kommunikációs hidat képezek majd köztük és az ügyfelek között.
Majd' 9 éve vagyok jelen e közösségben, most azonban mint szakmabeli, elköszönök tőletek. Itt leszek, vissza fogok járni, de szakmai dolgokkal kapcsolatban már nem igen fogok megnyilvánulni.
Köszönöm a sok segítséget, amit itt kaptam, azoktól is, akik ma már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán néznek rá a Weblaborra. Örülök, ha másoknak segíthettem akár közvetlenül, akár közvetve azáltal, hogy gondolataimat (akár témába vágtak, akár nem) megoszottam ezen a fórumon. Szép volt, jó volt, de (szakmailag) vége van a történetnek az én nézőpontomból.