Weblabor

Amióta a grafikus felületek trónjától fosztották a terminált, azóta tekintjük a számítógépes interakció elengedhetetlen és legfontosabb módjának az egeret. Ez az, amit hamarosan elfelejthetünk.

Ahogy az iPhone rohamos terjedése megnyitotta az utat az érintőképernyős készülékek hétköznapivá válása előtt, a tradicionális alkalmazásinterakció úgy válik a múltévá.

Első ránézésre úgy vélhetnénk, a kérdés nem okoz gondot, hisz ami eddig az egérmutató volt, az most az ujjunk lesz. Azonban van egy lényeges különbség a kettő közt: az egérmutató folytonos jelenség, mindig van valahol, olyan nincs, hogy egyszer csak megszűnik létezni, majd egy teljesen más ponton ismét megjelenik. Az érintőfelületek ezen tulajdonságának hozadéka továbbá az áthaladás és a kattintás összemosódása. Az iPhone nem tud róla, ha én a levegőben egy elem fölé viszem az ujjam, ő csak azt érzi, ha megérintem.

Ennek folyományaképp az Apple fejlesztői kénytelenek voltak újraértelmezni a böngésző megszokott eseménymodelljét, melyről a Quirksmode-on olvashatunk: az interakció alapja a fókusz, melyet az érintés vált ki; ekkor alkalmazásra kerülnek a :hover stílusok, majd sorban végrehajtódnak a mouseover, mousemove, mousedown, mouseup és a click események. A következő fókuszáláskor a rendszer kiváltja az előző elem mouseout eseményét, majd eltávolítja a :hover stílusokat. Ugyancsak bizonytalanná válik a kettős kattintás, és értelmét veszti a jobbklikk, ahogy a képernyő billentyűzet is nehézkes beviteli eszköz.

Morgan Adams Flash-fejlesztő szerint épp ezen finom különbségek elvesztése a valódi oka annak, hogy az Apple nem támogatja a Flash-t legújabb üdvöskéjén, az iPaden. A legtöbb flashes alkalmazás, legyen az videólejátszó, játék vagy bármi egyéb, a végsőkig kihasználja az egér tulajdonságaiból fakadó gazdag interakciós lehetőségeket. Lévén, hogy a felület ezeket nem támogatja, emulációjuk pedig interakciós katasztrófa volna, így a cég a sok rossz közül a legkisebbet választotta, és úgy döntött, inkább egyáltalán ne jelenjenek meg a Flash tartalmak, minthogy szinte mindegyikük használhatatlanul jelenjen meg.

A Flash-fejlesztőknek tehát érdemes szem előtt tartaniuk ezeket a különbségeket, amennyiben szeretnék, hogy alkalmazásaik mobilon is használhatók maradjanak. Emellett azonban nekünk, hagyományos webalkalmazásokat fejlesztőknek is szolgál tanulságokkal a történet. A legdiverzebb platformra, a webre dolgozva sosem gondolkozhatunk kizárólag egy interakciós séma keretei között, ha minél szélesebb felhasználó réteghez kívánunk eljutni. Ahol csak lehet, kerüljük az egéresemények használatát fejlesztés során, vagy legalábbis nyújtsunk alternatívát. Ahol csak lehet, hagyatkozzunk a hagyományos hivatkozásokra és űrlapokra, hisz ezek mindenféleképp implementálva lesznek, legyen szó bármilyen környezetről.

Olvasóinkat kérdezzük, hányan és mit fejlesztenek mobilra, belefutottak-e már ezekbe a problémákba, hogyan látják maguk előtt a jövő webes ingterakcióját?