Weblabor

Mostanra már biztosan minden résztvevő hazaért, és újra belevetette magát a napi munkájába, óvodába, iskolába ment. Én azonban az elmúlt hétvége elejétől szeretném kalauzolni a kedves olvasót, aki esetleg kimaradt ebből az igencsak jóra sikeredett találkozóból.

Már az első PHP konferencián felmerült, hogy a közösséget nem csak a fővárosban kellene összehívni, hanem az ország más részein is szervezni kellene különböző okosító és nem utolsó sorban közösségépítő rendezvényeket. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a PHP RoadShow sorozat, mely azonban nem minden várakozást töltött be. Legalábbis abban az értelemben, hogy inkább szakmai, mint közösségi sorozat vált belőle.

Nos elmondható, hogy az első Weblabor hétvégét minimális szervezett szakmai program mellett annál több spontán kezdeményezés uralta. Jómagam pénteken este érkeztem a két vacsora alapanyagaként szolgáló hozzávalókkal és többek társaságában. Az első este bográcsozás és bizonyos díjnyertes kékfrankos kóstolgatásával telt, miközben mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a társaságban tekintélyes hányadban képviseltette magát a női nem is, hatékonyan segítve, hogy ne csupán a Slackware, az alien, a dpkg és társai uralkodjanak beszélgetéseink során. A rekordot a Granc család állította be, akik teljes létszámban érkeztek mindenki örömére. A különböző korú és vérmérsékletű Granc gyerekekkel senki sem tudott betelni, mint ahogy ezt a galéria is mutatja.

A szombat reggel lassabban indult, tekintve, hogy csak néhányan ültünk ki a napra vizsgára készülve, szakkönyvet olvasva, és általában a kis reggeli lassultságot legyőzni próbálva. Mindenesetre többek ébredezése után elindultunk bevásárolni a reggelihez valókat, és tíz óra körül már étkeztünk. Ezt követte a szakmai program, amelynek legnagyobb felismerése, hogy a Perl 6 nem objektum orientált, hanem operátor orientált nyelv lesz. Annyi lehetőséget ismertünk meg rövid idő alatt, aminek hatására sokan igencsak elámultunk. Ezt követte a kötetlenebb keretrendszer eszmecsere, megvitatva a különböző komponensek szükségességét, kapcsolataikat, a szerkesztőfelületek kialakítását.

Ezek után nem volt más választásunk, mint egy közeli étteremben nyugodtan megebédelni. Annyi tippet kaptunk a délutánra, hogy többen másképp határoztunk, és végülis kisebb csoportokban indultunk útnak a környéket bejárva. Volt, aki kerékpárral, volt aki gyalogosan indult neki, este újra összefutva pedig volt mit mesélni a különböző látványosságokról. A késő estére elkészült gulyást az összes fellelhető kenyérrel elfogyasztva már fáradtabban érte az este a csapatot.

(Goba a vasárnapi napról - jelenlét hiányában nem tud érdemben beszámolni, így ezt a feladatot én látom el - Cece)

A vasárnapi napon volt, aki már a hajnali órákban távozott egyéb ügyeit intézendő. Délelőtt tíz órakor már jócskán megcsappant a társaság. Egy kisebb csapat még benevezett egy búcsúfürdésre a sajkodi strandon. Végül a víztől felfrissülve ők is elindultak hazafelé úgy délután egy óra tájékán. Ez az a pillanat, ami a WL|Balaton hétvége hivatalos zárójelenetének is betudható.

Köszönjük minden résztvevőnek a jó hétvégét!