Weblabor

A news.com jelentetett meg tegnap egy terjedelmes cikket When standards don't apply címmel, Hixie blogjában pedig jelentést olvashatunk a WHAT munkacsoport fejlesztéseinek állásáról, és érdekes módon a kettő nagyonis egybevág. Bár az előbbi cikk nem tér ki a WHAT csoport munkájára, mindkettő lényegében a szabványosítási folyamaton kívüli életet mutatja be.

A news.com jelentése olyan közismert, ám nem nyílt szabványban rögzített formátumokkal foglalkozik, mint az RSS, a PDF vagy Flash állományok szerkezete. Szóba kerül a Microsoft XML alapú dokumentum formátuma is. Végülis a PDF vagy a Flash mindennapjaink részévé vált, jól használható és ingyenes szoftverek is elérhetőek az előállításukra és feldolgozásukra, és nem is jut eszünkbe, hogy probléma lenne a szabványosítás hiánya. Az RSS-el már más a kérdés, hiszen Dave Winer makacsságának hatására ezer darabra hullott, és sok ága fejlődött ki.

A cikk mindenesetre az összes említett formátummal kapcsolatban felveti a kérdést, hogy mégis miért nem nyílt szabványosítási folyamaton keresztül kerültek kialakításra. Az új szabványok fejlődésénél (mint az RSS kialakításánál) az alapvető kifogás a túlságosan bonyolult kimenet, tehát, hogy a kezdetben egyszerű javaslat az általánosodás során sokkal bonyolultabb termékként jelenik meg a szabványosítás kimenetén (gondoljunk csak arra, hogy mi lett SOAP néven az XML-RPC-ből). Végső soron ezek a bonyolultabb megoldások több igényt elégítenek ki, de a kezdetben felmerült egyszerű célra már túlságosan is összetett választ adnak. Nos, végülis lehetséges lenne a már kifejlesztett javaslatok benyújtása a szabványosítási szervek valamelyikének, ám ez Dave Winer szerint szintén nem működik, hiszen nem jellemző, hogy külső fejlesztésekhez a nevüket adnák (megjegyzem az ECMAScript talán egy markáns kivétel).

A fent említett egyedi megoldások kialakítói tehát nem hisznek abban, hogy a nyílt szabványosítás segítené a munkájukat, vagy akárcsak a felhasználók érdekeit is szolgálná. A nyilatkozók véleménye szerint a bürökratikus szervezetek megnehezítik a gyors fejlődést, és a valódi felhasználói igények teljesítését. Megjegyzendő természetesen, hogy emellett viszont biztosítanák a stabil formátumot, azaz eszközök szélesebb skálája épülhetne az adott megoldásra.

Olyan formátumok esetén, mint az RSS vagy a PDF, ahol gyakorlatilag 'lyukat tömtek be' a készítők, nem olyan meglepő a drámai gyorsaságú terjedés, hiszen vezető szereplőként tudták a szükséges megoldást nyújtani a felmerülő feladatokra. Én úgy látom, hogy itt lesz nehéz dolga a WHAT csoportnak, hiszen olyan ajánlásokat igyekeznek kifejleszteni, amelyek nagyrésze már most is megoldható így vagy úgy, saját szkriptes fejlesztéssel. Tehát bár reális igényeket teljesítenek, a piaci részesedésük és a végfelhasználók számára látható innováció mértékének relatíve kis mérete miatt nem biztos, hogy sikerrel járnak.

Hixie State of the WHAT című írásában a WHAT legutóbbi napjainak belső életébe nyújt betekintést. Felhívja a figyelmet, hogy a Mozilla és az Opera fejlesztők mellett az Apple Safari böngészőjének alakítói is részt vesznek a munkában, és most már az IE7 kiegészítőt fejlesztő Dean Edwards is a csapatban van. A legérdekesebb megjegyzésében azt írja, hogy a legprominensebb WHAT demót éppen a Mac OS Tiger bemutatóján prezentálta Steve Jobs, hiszen a Safari RSS videón is látható slider verzérlő nem volt más, mint a Web Forms 2.0-ban rögzített range űrlap elem. Nem kullognak túlságosan hátul az implementációval.

A továbbiakban Hixie a korábban nálunk is szerepelt elmélkedésekhez fűzött kommentárjait közli, melyek érdekes ötletekkel szolgálnak arról, hogy miként lehetett volna sikeressé tenni az Internet Explorert - gyakorlatilag egy olyan fejlesztői platformmá téve azt, mint amilyen a Mozilla a XUL megoldásával, így még nagyobb sikert elérve az operációs rendszer elterjedtséget is felülmúlva. Mint tudjuk, végülis nem ez történt, így teret kaptak az különböző böngésző szállítók. Most már csak az a kérdés, hogy jobb lesz-e a webes alkalmazások fejlesztői és felhasználói számára, hogy egy szabványosítási folyamaton kívül kialakuló ajánlás csomag készül, mely leginkább csak de facto szabvánnyá válásra számíthat, tekintettel a W3C tagok elzárkózására a böngésző platform további fenntartásától webes alkalmazások céljaira.