Webes alkalmazások - ezittaz, ezittaz?
John Gruber és Ian Bicking is érdekes gondolatokat fűzött Joel Spolsky publikált véleményéhez a Microsoft vesztéséről a webbel szemben. John rámutat arra, hogy a Netscape fénykorában az volt a közhiedelem, hogy a Microsoft azért akarja legyőzni az akkori óriást, mert a web területén teret veszthet miatta. Sajnos azonban hiába győzték akkor le a Netscape böngészőt, hiszen maga a web vált a Microsoft asztali fókuszának ellenségévé.
Ennek kapcsán John és Ian is elgondolkodott kicsit azon, hogy miért lehetnek a webes alkalmazások ennyire sikeresek, és egyáltalán mik a webalkalmazások. Először is a web alapvetően publikációs célokkal született, űrlapokról meg programozásról szó sem volt. Aztán megjelentek ezek az eszközök is, és szépen lassan megváltoztatták a világot. Ma már nem egyszerű megmondani, hogy mi a webes alkalmazás, és mi a webes publikáció. A Weblabor például publikáció? De hiszen ott van a híreken a hozzászólás űrlap, ott van az oldalakon a kereső szolgáltatás! Vannak persze elég egyértelmű helyzetek, mint egy webes email felület, vagy egy könyv szövegét megjelenítő HTML oldal, de különben a publikáció és az alkalmazás funkció együttes jelenlétéről beszélhetünk.
Hasonló dilemmában voltunk, amikor az NJSZT WFSZ számára jó nevet kellett találni. Az egyértelmű volt, hogy az eredeti "PHP Szakosztály" tervek túl szűk fókuszt nyújtanak (már a PHP konferenciák és Roadshowk is sokkal szélesebb témákat fednek le). Ekkor merült fel a "Webalkalmazások Fejlesztése" mint általánosított név, hiszen mint ahogy John és Ian is fogalmaznak, a webes alkalmazások tartalmazzák a publikáció funkciót is. Különben meglátásom szerint a publikációk vegyítésére az alkalmazásokkal nincs korrekt asztali megoldás, ezért az ilyen igényű megoldásoknak éppen ezért nyújt kiváló közeget a böngésző tere.
John arra is rámutat, hogy a felhasználóknak egyelőre mindegy, hogy nem egységes felületen kell dolgozniuk, az a fontos, hogy működjenek a funkciók. Ismeretes a Nuke rendszerek sikere, annak ellenére, hogy jól megtervezett felületről aligha beszélhetünk esetükben. Különböző webes alkalmazások összehasonlításával méginkább széthúzó képet kapunk. Végülis John szerint ez a felhasználókat (legalábbis egyelőre) nem zavarja annyira, mint a fejlesztőket, ezzel végső soron a böngésző címsorát az új parancssorrá téve.
Pontosan ennek köszönhető, hogy a vállalatok körében is megnőtt az érdeklődés az alkalmazások webes környezetbe ültetésére, hiszen jelentősen lecsökken a telepítési költség, nem kell különböző verziókat támogatni, egyszerű az adat migráció - minden a szerveren történik. Ma már nem okoz gondot megfelelő szerver beszerzése, különösen, ha intranetes feladatokról van szó. Sokkal jobban kézbentarthatóbbak a webes alkalmazások, az adatokat könnyű a központi adattárból rendszeresen menteni, mint az egyes számítógépekről másolni.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a hétköznapi embereknek nem kell grafikus szerkesztőprogram, vagy színezős forráskódszerkesztő. Vagy legalábbis idejük nagy részét nem ilyenekkel fogják eltölteni. Ezért bár a webes környezet (még) nem alkalmas ezen alkalmazások működtetésére, ez talán nem is olyan nagy probléma.
■ Ennek kapcsán John és Ian is elgondolkodott kicsit azon, hogy miért lehetnek a webes alkalmazások ennyire sikeresek, és egyáltalán mik a webalkalmazások. Először is a web alapvetően publikációs célokkal született, űrlapokról meg programozásról szó sem volt. Aztán megjelentek ezek az eszközök is, és szépen lassan megváltoztatták a világot. Ma már nem egyszerű megmondani, hogy mi a webes alkalmazás, és mi a webes publikáció. A Weblabor például publikáció? De hiszen ott van a híreken a hozzászólás űrlap, ott van az oldalakon a kereső szolgáltatás! Vannak persze elég egyértelmű helyzetek, mint egy webes email felület, vagy egy könyv szövegét megjelenítő HTML oldal, de különben a publikáció és az alkalmazás funkció együttes jelenlétéről beszélhetünk.
Hasonló dilemmában voltunk, amikor az NJSZT WFSZ számára jó nevet kellett találni. Az egyértelmű volt, hogy az eredeti "PHP Szakosztály" tervek túl szűk fókuszt nyújtanak (már a PHP konferenciák és Roadshowk is sokkal szélesebb témákat fednek le). Ekkor merült fel a "Webalkalmazások Fejlesztése" mint általánosított név, hiszen mint ahogy John és Ian is fogalmaznak, a webes alkalmazások tartalmazzák a publikáció funkciót is. Különben meglátásom szerint a publikációk vegyítésére az alkalmazásokkal nincs korrekt asztali megoldás, ezért az ilyen igényű megoldásoknak éppen ezért nyújt kiváló közeget a böngésző tere.
John arra is rámutat, hogy a felhasználóknak egyelőre mindegy, hogy nem egységes felületen kell dolgozniuk, az a fontos, hogy működjenek a funkciók. Ismeretes a Nuke rendszerek sikere, annak ellenére, hogy jól megtervezett felületről aligha beszélhetünk esetükben. Különböző webes alkalmazások összehasonlításával méginkább széthúzó képet kapunk. Végülis John szerint ez a felhasználókat (legalábbis egyelőre) nem zavarja annyira, mint a fejlesztőket, ezzel végső soron a böngésző címsorát az új parancssorrá téve.
Pontosan ennek köszönhető, hogy a vállalatok körében is megnőtt az érdeklődés az alkalmazások webes környezetbe ültetésére, hiszen jelentősen lecsökken a telepítési költség, nem kell különböző verziókat támogatni, egyszerű az adat migráció - minden a szerveren történik. Ma már nem okoz gondot megfelelő szerver beszerzése, különösen, ha intranetes feladatokról van szó. Sokkal jobban kézbentarthatóbbak a webes alkalmazások, az adatokat könnyű a központi adattárból rendszeresen menteni, mint az egyes számítógépekről másolni.
Azt is fontos megemlíteni, hogy a hétköznapi embereknek nem kell grafikus szerkesztőprogram, vagy színezős forráskódszerkesztő. Vagy legalábbis idejük nagy részét nem ilyenekkel fogják eltölteni. Ezért bár a webes környezet (még) nem alkalmas ezen alkalmazások működtetésére, ez talán nem is olyan nagy probléma.
