A környezet számít, nem a navigáció
Philipp Lenssen blogjában akadhatunk erre az érdekes fejtegetésre, melyben arról értekezik, hogy nem a navigáció az igazán lényeges az oldalak kialakításában, hanem a kontextus, a környezet. Szó esik a Google navigációs térkép szerepéről, a szövegben lévő linkekről, sőt az emberibb környezetről is.
Philipp azzal a kategorikus kijelentéssel indít, hogy nincs navigáció. Ezzel persze vitába lehet szállni (és érdemes is), ugyanakkor alapfeltevésével lehetőséget ad arra, hogy pár dolgot kicsit másképp szemléljünk. Bejegyzésében Jakob Nielsent idézi, amikor arról ír, hogy a látogatók jó része az akarja megkapni, amiért az oldalra jött, és ennek következtében az oldal tartalmával lesz elfoglalva, nem fordít jelentős figyelmet a navigációra. Ugyanebből az alapfeltevésből táplálkozik a nálunk is alkalmazott linkelési módszer, azaz, hogy a szöveghez kapcsolódó linkeket a megfelelő szavakra tesszük rá ahelyett, hogy külön gyűjtenénk azokat. Így kontextusba helyezve az iránymutatást.
A kategorizálás nem kevésbé érdekes probléma. Egyrészt választhatjuk azt az utat, amit itt a Weblaboron is tettünk, hogy minden tartalmat pontosan egy kategóriába teszünk be, ám ez komoly kompromisszumokkal jár. Nem olyan egyértelmű ugyanis a választás, sok a lehetséges átfedés. A PHP konferenciáról azoknak is hírt kellene kapniuk, akik a PHP rovatot böngészik, de a rendezvényeknél és a WFSZ-nél is ugyanúgy jelen kellene lennie (sőt az ott tartott Weblabor találkozó kapcsán a Weblabor rovatban is). Nem biztos persze, hogy ez a rendszerezési mód működik a felhasználóink számára, és megéri több helyre eltenni egy-egy tartalmat. Mi úgy döntöttünk, hogy elegendő egy helyen lenniük, aminek oka kicsit lentebb kiderül.
Persze a kategorizálás kapcsán felmerülhet, hogy túl finom rendszert szeretnénk kialakítani, pl. Hírek > Belföld > ÖKO > Szennyezés > Szennyvíz. Ez tovább nehezíti a besorolást, a tartalomhoz való jutást pedig jelentősen kényelmetlenebbé teszi.
Itt van viszont mindannyiunk megmentője (avagy az új monopólium - kinek hogy tetszik): a Google. Philipp szerint úgy is felfoghatjuk a keresőket, hogy végtelen sok szempont szerinti kategorizálást végeznek a weben úgy, hogy ezeket a szempontokat mindig saját igényeink szerint szabhatjuk meg. Azaz megadjuk a koordinátákat, amikre kiváncsiak vagyunk és a kereső visszaadja azokat a dolgokat, amiket ott talál. Ez teszi lehetővé azt is, hogy kíváncsi olvasóink végülis bármilyen tartalmat megtaláljanak többrétű kategorizálás nélkül is, hiszen a kereső automatikusan végtelen kategorizálást biztosít. A legideálisabb az, ha intelligens belső keresőt tudunk üzemeltetni, mert a Google vagy más kereső részéről nem garantált a teljes tartalom indexelés.
A tartalmak prezentálása is fontos, azaz a környezetet így is értelmezhetjük. Egy ingyenes wehoszton publikált anyagnak nem biztos, hogy olyan komoly elismertsége lesz, mint egy önálló szerveren futó oldalnak, legalábbis Philipp szerint.
A szociális hálózat is érdekes lehet: amikor egy érdekes anyagot helyezünk a webre, akkor sokan visszalinkelhetnek erre. A blogok írói előszeretettel látogatnak el az "új szomszédjukhoz", hogy megtekintsék, hogy mégis mit kínál oldalán. Így a hasznos tartalmak összekapcsolódása mentén végül egészen emberi környezetek alakulhatnak ki.
■ Philipp azzal a kategorikus kijelentéssel indít, hogy nincs navigáció. Ezzel persze vitába lehet szállni (és érdemes is), ugyanakkor alapfeltevésével lehetőséget ad arra, hogy pár dolgot kicsit másképp szemléljünk. Bejegyzésében Jakob Nielsent idézi, amikor arról ír, hogy a látogatók jó része az akarja megkapni, amiért az oldalra jött, és ennek következtében az oldal tartalmával lesz elfoglalva, nem fordít jelentős figyelmet a navigációra. Ugyanebből az alapfeltevésből táplálkozik a nálunk is alkalmazott linkelési módszer, azaz, hogy a szöveghez kapcsolódó linkeket a megfelelő szavakra tesszük rá ahelyett, hogy külön gyűjtenénk azokat. Így kontextusba helyezve az iránymutatást.
A kategorizálás nem kevésbé érdekes probléma. Egyrészt választhatjuk azt az utat, amit itt a Weblaboron is tettünk, hogy minden tartalmat pontosan egy kategóriába teszünk be, ám ez komoly kompromisszumokkal jár. Nem olyan egyértelmű ugyanis a választás, sok a lehetséges átfedés. A PHP konferenciáról azoknak is hírt kellene kapniuk, akik a PHP rovatot böngészik, de a rendezvényeknél és a WFSZ-nél is ugyanúgy jelen kellene lennie (sőt az ott tartott Weblabor találkozó kapcsán a Weblabor rovatban is). Nem biztos persze, hogy ez a rendszerezési mód működik a felhasználóink számára, és megéri több helyre eltenni egy-egy tartalmat. Mi úgy döntöttünk, hogy elegendő egy helyen lenniük, aminek oka kicsit lentebb kiderül.
Persze a kategorizálás kapcsán felmerülhet, hogy túl finom rendszert szeretnénk kialakítani, pl. Hírek > Belföld > ÖKO > Szennyezés > Szennyvíz. Ez tovább nehezíti a besorolást, a tartalomhoz való jutást pedig jelentősen kényelmetlenebbé teszi.
Itt van viszont mindannyiunk megmentője (avagy az új monopólium - kinek hogy tetszik): a Google. Philipp szerint úgy is felfoghatjuk a keresőket, hogy végtelen sok szempont szerinti kategorizálást végeznek a weben úgy, hogy ezeket a szempontokat mindig saját igényeink szerint szabhatjuk meg. Azaz megadjuk a koordinátákat, amikre kiváncsiak vagyunk és a kereső visszaadja azokat a dolgokat, amiket ott talál. Ez teszi lehetővé azt is, hogy kíváncsi olvasóink végülis bármilyen tartalmat megtaláljanak többrétű kategorizálás nélkül is, hiszen a kereső automatikusan végtelen kategorizálást biztosít. A legideálisabb az, ha intelligens belső keresőt tudunk üzemeltetni, mert a Google vagy más kereső részéről nem garantált a teljes tartalom indexelés.
A tartalmak prezentálása is fontos, azaz a környezetet így is értelmezhetjük. Egy ingyenes wehoszton publikált anyagnak nem biztos, hogy olyan komoly elismertsége lesz, mint egy önálló szerveren futó oldalnak, legalábbis Philipp szerint.
A szociális hálózat is érdekes lehet: amikor egy érdekes anyagot helyezünk a webre, akkor sokan visszalinkelhetnek erre. A blogok írói előszeretettel látogatnak el az "új szomszédjukhoz", hogy megtekintsék, hogy mégis mit kínál oldalán. Így a hasznos tartalmak összekapcsolódása mentén végül egészen emberi környezetek alakulhatnak ki.
hozzáférési útvonal
Sok felhasznalo nem jegyzi meg annak az oldalnak a cimet ahol a keresett informaciot megtalalta, sokkal inkabb azt hogyan jutott el oda.
Peldaul anyam mindig ugy magyarazza el hol olvasot valamit, hogy:
Akkor hivjuk be a stratlapot es menj erre a kategoriara...
A masik dolog, hogy eppen hogy letezik navigacio. Tartalom van es navigacio. A tartalom felfuzese egy fara, hierarchiara az cafolhato az irassal.
Kepzeljuk el, hogy a lapok egy weboldalon nem egy faaghoz hierarhia szinthez vannak kapcsolva hanem "szabadon" lebegnek es kulonfele utak vezetnek kozottuk. Egy-egy bejaras egy navigacionak felel meg.
Ugyanugy ahogy egy varosban az idegenvezeto kulonfele tematika szerint megy korbe kulon-kulon dolgokat latogat meg, de lehetnek kozos pontok amiket mindenkeppen megmutat.
Vagy ugyanugy ahogy erdoben piros vonal es kek kereszt tura utvonalak mennek es esetleg talalkoznak. Es akkor talalkozo pontnal akar el is donthetjuk, hogy mi most atvalltunk a masikra.
Ha a weboldalon peldaul akcios termekeket nezunk az egy bejaras. Ha szerepel egy video akkor jo ha van egy videok kategoriara mutato link igy az akcios termekek utvonalrol leterhetunk a videok utvonalra.
saját kontextus
A navigáció - ha nincsen teljesen agyonbonyolítva - az általad említett fastruktúra végpontjait/kezdőpontjait adja meg. Természetesen a szerkesztőnek lehet (van) valamilyen (kontextusteremtő, irányító) szándéka, amikor létrehozza a kategóriákat stb., ám az egyetlen létező szemszögből (az olvasó szemszögéből) ez a szándék mellékes. Az olvasó megteremti a saját kontextusát, legfeljebb segíthetjük abban, hogy megteremtjük a lehető legszélesebb kínálati listát; és erre a PHP tökéletesen alkalmas, mert nyilvánvalóvá tehető a kapcsolati hálózat egy része az egyes elemek között. Az olvasó pedig új hálózatot (kontextust) hoz létre a maga számára, amikor olvas.
yaanno
Adatturkászás link