Weblabor

Web Application Component Toolkit néven kezdett saját problémái megoldására egy keretrendszer fejlesztésébe Jeff Moore, és ennek gyümölcseként jelent meg a 0.1-es alpha változata a WACT-ként rövidített rendszernek. Mondhatjuk, hogy nem túl izgalmas hír egy új keretrendszer megjelenése, minek is foglalkoznánk vele. Az az igazság, hogy a WACT nem az a tipikus átgondolatlanul fejlesztett kódgyűjtemény, nagyonis logikusnak látszik a felépítése.

Mindezekről nem adnék hírt, ha Harry Fuecks fel nem kapja a rendszert, és nem ír róla egy hosszabb bemutató cikket. Aki követte Harry korábbi munkásságát, az tudja, hogy jellemző rá, hogy koncepcionálisan (szinte) tökéletes, ámde fejlesztés (vagy bevezetés) alatt álló technológiáknak lelkes hírmondója. Ebben az esetben is erről van szó, hiszen a WACT még nem feltétlenül ajánlott éles használatra (a rendkívül alapos tesztelés ellenére sem), de néhány koncepciója feltétlenül kiemelést érdemel.

A cikkből kitűnik, hogy a WACT egyik legizgalmasabb újítása (legalábbis a PHP-s sablonkezelés világában), hogy a sablonok erősen XML-szerű deklaratív módon épülnek fel, azaz nem a Smarty programozási módszereihez hasonlóak. Ez még önmagában nem lenne áttörő újítás, hiszen a PHPTal is ezen az elven működő sablonrendszer. Itt azonban a deklaratív sablonok elemeihez futásidejű komponensek tartoznak, melyek a bekerülő adatok előállítását hivatottak elvégezni. Tehát az átlagos PHP-s sablonokkal ellentétben nem a kész adatokat kell átadni a sablonnak (sok időt és memóriát fogyasztva), hanem magukat az adatokat produkáló kódot lehet az elemek végleges formájának generálásához rendelni.

Harry emiatt, valamint más érdekes tulajdonságai miatt mondja azt, hogy a WACT lehet a PHP válasza a .NET-re. Ha ez nem is teljesen igaz, az mindenképpen figyelemre méltó, hogy mennyivel egyszerűbben és közben gyorsabban megoldhatóak egyszerű feladatok a WACT segítségével, mint a tipikus Smarty működtette alkalmazásokban.