ugrás a tartalomhoz

Developing Rich Clients with Macromedia Flex

Hojtsy Gábor · 2005. Jan. 26. (Sze), 16.33

Szerzők:

Steven Webster, Alistair McLeod

Kiadó:

Macromedia Press

2004

ISBN:

0321255666

Oldalak száma:

720

Értékelés:

10

Linkek

A Macromedia Flex arra a felismerésre épül, hogy a széles körben elterjedt Flash motort gazdag kliensek (rich client) kiszolgálását lehetővé tevő platformként is lehet alkalmazni. Míg a hagyományos Flash animátorok is képesek ilyen alkalmazások fejlesztésére, az asztali alkalmazások érzetét és erejét csak egy erre kifejlesztett megoldás biztosíthatja. Ebbe vezet be bennünket a könyv.

A Flash felől a Flex-hez érkező fejlesztők elfelejthetik a színpad, a rétegek, a klipek fogalmát, és az animációk helyett hagyományos kontrollokban, eseményekben gondolkodhatnak. Ezt tekintve nem meglepő, hogy a könyv fejlesztőknek készült, és nem a Flashben jártas grafikusokat célozza meg, ám többször kitér arra, hogy a Flex alapú megoldások kialakításában a Flash programozók tapasztalata nagyon jól jöhet: akár ActionScript programozásban, akár egyedi kontrollok kialakításában.

A könyv első része egy gyakorlati példán keresztül ismertet meg a fontosabb Flex építőelemekkel. Megtudhatjuk, hogy a névterekkel alaposan tűzdelt MXML formátum lesz legfontosabb eszközünk, ebben kell kialakítanunk a felhasználói felületeket, az események alapjait jelentő objektumokat. Ezek interaktív viselkedését a beépített elemek mellett ActionScriptben írt rutinokkal tudjuk gazdagabbá tenni, majd a megjelenést a technológiai környezetre adaptált CSS segítségével befolyásolhatjuk. A kiadvány nem próbál meg megismertetni minket ezen technológiák alapjaival, feltételezi, hogy az XML-ben, a névterekben, az ActionScriptben, és a CSS-ben jártasak vagyunk, csak olyan kérdésekkel foglalkozik, melyek a szélesebb körű értelmezéstől az adott alkalmazás esetén eltérnek.

Az étvágyunkat meghozó első rész után a második szakaszban alapos tárgyalásnak vetik alá a szerzők az MXML nyelvet, a használható kontrollokat, az űrlapekezelést, a konténereket. Nem feledkeznek meg arról sem, hogy újrahasznosítható elemek készítésére miképpen van lehetőségünk. A CSS alapú felület sminkelés, és komplett alkalmazás háttérobjektumok használata is itt kapott helyet. Habár ez a második rész kategórikusan a megjelenítési réteg nevet kapta, a kontrollokhoz tartozó viselkedések leírására és a megfelelő ActionScript megoldások ismertetésére is kitérnek a szerzők.

A harmadik szakasz az adatmodellek, adatkapcsolások és események kezelésével foglalkozik, tehát az üzleti logika megvalósításának kérdéseire öszpontosít.

A negyedik rész az integráció izgalmas kérdését tárgyalja, hiszen hiába készítünk kiváló felületet, ha nem tudjuk élő adatokkal megtölteni, illetve szükség esetén az alkalmazásban végzett műveletek eredményeit nem tároljuk valamilyen állandó tárban. Itt szóba kerül a webszolgáltatás alapú kapcsolatfelépítés SOAP segítségével, illetve a J2EE alkalmazásszerverekkel való kapcsolat. Mivel a Macromedia egyelőre a Flex-nek csak a J2EE alkalmazáskiszoolgálókon használható változatát jelentette meg, ezért a .NET felület nem kerülhetett ismertetésre a könyvben. A cég fejlesztői a hírek szerint dolgoznak a .NET illesztésen is, és a könyv szerzőinek ígéretei szerint a példákat .NET-hez is elérhetővé teszik, amint egy ilyen Flex változat megjelenik a piacon.

Az utolsó négy fejezet alkotta részben egy nagy gyakorlati példát ismerhetnek meg az olvasók, mely egy hitelkártya rendelő és testreszabó alkalmazás felhasználói és adminisztrációs felületét járja körbe. Mint a könyv során gyakran, itt is részletesen foglalkoznak a szerzők a tesztelés, követelményelemzés és használhatóság kérdéseivel.

Összességében elmondható, hogy a Flex-szel ismerkedők nem csalódhatnak ebben a könyvben, hiszen szerkezete és megközelítése valóban tapasztalt szerzőkre utal. Nemcsak a fejlesztői nézőpontból sajátíthatjuk el a technolgóiát, hiszen tippeket kapunk használható felhasználói felületek kialakításához, és tervezési kérdésekben egyaránt. Igen jó választásnak tűnik az a megoldás, hogy az egyes témákat (például ActionScript alkalmazása) nem elkülönítve tárgyalják, hanem mindig egy adott feladatnál történő felhasználására összpontosítanak, és másutt olvashatjuk az általános képet adó ismertetőt.
 
1

Komment

tlof · 2005. Jan. 28. (P), 01.14
Beleolvastam a könyvbe, megnéztem a vonatkozó alkalmazást, és iszonyat jó dolgokat lehet vele csinálni, de ez csak egy része a dolognak, mint irja is mindenképpen el kell választani a dolgokat egymástól (programozó, felület tervező, grafikus, és valaki a business oldalról).

Csapat munkában tökéletes, de egyemberes kis fejlesztésekhez kevés. Viszont az On-Line játékom motorjaként tökéletes lenne :)
---...---
TLoF