Nekem annyi jött át, hogy a cikkben (és a slideokban) ismertetett formátumú json fájlocskák mikroformátumos adatokat (hcard, hcalendar v. ami "érdekesebb" hatom és xfn), vagy message/update jellegű adatokat szállítanának - a pusht valamilyen comet technológiával képzeli el. Ebben szvsz nincs semmi új.
Ami számomra érdekes ebben, hogy a szerveroldali és kliensoldali eseményeknél nem egy v. kétirányú (klikk + push -> enjoy) a kommunikáció, hanem ezek a microerőforrások valahogyan tudnak egymásról - a cikk szerint az erőforrásazonosítójuk révén; egy nagyon halvány metaforával élve, mint ha (az userhez hasonlóan) maguk is ágensek lennének.
Így pl. amikor a netvibesen a saját universe-det használod, a widgetek és a személyes hálózatod adatai periodikus frissítése helyett akció alapú frissítés következne be: az ismerősöd megoszt/létrehoz/frissít valamit -> az megjelenik böngésző v. periodikus refresh nélkül; sőt, az elképzelés szerint, ez kihathat mondjuk más elemek tartalmára is.
Az egyik slideban van egy Flickr-es példa, azt hiszem, átnézem én is még egyszer :)
ezmiez
Közelítés...
Ami számomra érdekes ebben, hogy a szerveroldali és kliensoldali eseményeknél nem egy v. kétirányú (klikk + push -> enjoy) a kommunikáció, hanem ezek a microerőforrások valahogyan tudnak egymásról - a cikk szerint az erőforrásazonosítójuk révén; egy nagyon halvány metaforával élve, mint ha (az userhez hasonlóan) maguk is ágensek lennének.
Így pl. amikor a netvibesen a saját universe-det használod, a widgetek és a személyes hálózatod adatai periodikus frissítése helyett akció alapú frissítés következne be: az ismerősöd megoszt/létrehoz/frissít valamit -> az megjelenik böngésző v. periodikus refresh nélkül; sőt, az elképzelés szerint, ez kihathat mondjuk más elemek tartalmára is.
Az egyik slideban van egy Flickr-es példa, azt hiszem, átnézem én is még egyszer :)