Sok helyen írják, hogy a w3c megközelítése akadémikusabb, amíg a whatwg gyakorlatiasabb, de újradefiniálni tageket? :o Mintha egy tagnek lenne valami tartalma ami önmagába értéket hordoz... "Jaj, ne hagyjuk már azt a jó <i> taget veszendőbe menni ha ennyi munkával létrehoztuk."
A szabványok (és API-k) számomra mindig remek tanulási lehetőséget adtak. (JFC a tervezési mintákra, XML a továbbfejleszthetőségre stb stb). Sőt megkockáztatom, hogy a legjobb, legobjektívebb (és ingyenes) források az elmélet és gyakorlat magas iskolái felé.
Ez a fajta újrafelhasználás olyan dolog, ami teljesen idegen egy átgondolt szabványtól. Sorolhatnám az ezer és egy okot, hogy mi a baj ezzel a gyakorlattal, de inkább megpróbálom megtalálni az értelem leghalványabb szikráját ami esetleg mellette szólhat. Eddig erre jutottam:
A legelső HTML szerkesztő megjelenése óta ott van a B és I gomb a toolbaron. Induljunk ki ebből, és találjunk ki nekik valami jó jelentést.
Új szemantikus jelentés
Jól értem, hogy az "elavult" tag-ek most új szemantikus jelentést kapnak a HTML5-ben?
Új jelentés?
A szabványok (és API-k) számomra mindig remek tanulási lehetőséget adtak. (JFC a tervezési mintákra, XML a továbbfejleszthetőségre stb stb). Sőt megkockáztatom, hogy a legjobb, legobjektívebb (és ingyenes) források az elmélet és gyakorlat magas iskolái felé.
Ez a fajta újrafelhasználás olyan dolog, ami teljesen idegen egy átgondolt szabványtól. Sorolhatnám az ezer és egy okot, hogy mi a baj ezzel a gyakorlattal, de inkább megpróbálom megtalálni az értelem leghalványabb szikráját ami esetleg mellette szólhat. Eddig erre jutottam:
Shame on you . . .