Amikor először olvastam a schema.org kezdeményezéséről, nagyon megörültem, hisz egy hasonlóra vártam már évek óta. Úgy voltam vele, hogy ha már a W3C egyéb elfoglaltságok miatt nem tud a szemantikus web témakörével a téma fontosságával arányban foglalkozni, akkor maguknak a keresőknek, de leginkább a legnagyobbnak, a Google-nak kéne lépnie. Ez össze is jött, bár csodálkozásomra összefogott a Microsofttal és a Yahooval.
Az első csalódás akkor ért, amikor a kidolgozott objektumok alacsony számával szembesültem, ráadásul azok is leginkább csak a manapság divatos közösségi hálóval kapcsolatos, komolyabb termékekkel foglalkozó weboldalt nem lehet még a segítségükkel készíteni. Ez persze rámutat, hogy maguk a keresők először az internethasználókról szeretnének minél többet megtudni, ami nem meglepő olyan profitorientált cégektől, akik bevételeinek egy része hirdetésekből folyik be.
A második csalódás akkor ért, amikor Jeni Tennison, a szemantikus web egyik szakértője blogjában rávilágított, hogy a sémák specifikációja mellől hiányzik a legfontosabb, mégpedig a sémák értelmezésének módja. A HTML 5 szabvány ebből a szempontból jól ki van dolgozva, ott a készítők a legrészletesebben leírják, hogy az egyes elemeket miként kell kezelni, hogyan működnek. A schema.org esetében ez titok marad, nem tudhatjuk, hogy a keresők ezt önállóan oldják meg, vagy pedig közösen kidolgoztak erre is egy módszert. A weblapkészítőket ez hátrányosan érinti, mert az adatok helyes megadásának módját így csak kísérleti úton határozhatják meg.
Jeni egyébként arra hegyezi ki a bejegyzését, hogy ez az egész a Google keresőmonopóliumát fogja erősíteni, amivel én – egyelőre – nem értek egyet, mert úgy gondolom, hogy mindhárom cég egyenlő eséllyel indul a technológia megvalósításában.
Amiben viszont osztom Jeni nézeteit, az az, hogy a schema.org kezdeményezése további károkat is okozhat. A W3C-nek már van egy keretrendszere a szemantikus tartalom jelölésére, az RDFa, ami kiegészítve a web ontológiával, kiindulási alapnak elfogadható lenne, bár több helyen is olvasni a bonyolultságáról; ahhoz nem is kell különösebb jóstehetség, hogy rájöjjünk, a sémák természetesen nem kompatibilisek ezekkel.
A web egészére hatással lehet, hogy a schema.org kereskedelmi cégek magánkezdeményezése, amire senki nincs hatással, csak ők maguk. Mindent úgy, hogy egyébként egyenként is tagjai a független W3C-nek, és aktívan részt vesznek a szabványok kidolgozásában. Mint már írtam, ezek profitorientált vállalatok, akiknek kizárólagos célja a részvényesek kifizetése (mindent vagy semmi alapon: ha nem produkálnak elegendő nyereséget, a tőkekivonás miatt hamar megroggyanhatnak), és kénytelenek ennek mindent alávetni. Őket nem érdekli az internet nyíltsága (a korlátozott kontrollálhatatlanság), a jelenlegi szabadság, a nyílt szabványok, a verseny, mert ezek mind bevételcsökkentő tényezők.
Ha elfogadjuk azt, amit kínálnak nekünk, akkor önként rakjuk kalodába fejünket, egy lépéssel közelebb leszünk a zárt webhez, ahol a feltételeket ők (és rajtuk keresztül a részvényesek) diktálják.
A szemantikus webre szükség van, de nem közvetlenül tőlük, hanem egy független szervezettől. Ez lehetne akár a W3C is, de a munkatempójukat látva egy ilyen bonyolultságú dolgot hosszú évtizedekig dolgoznának ki a jelenlegi módszereikkel, úgyhogy elképzelhető, hogy célszerűbb lenne egy új internetes szabványokért felelős társaságot létrehozni.
