Az alkalmazások fejlesztése során utasításokat, parancsokat írunk le. Ezekből állítjuk össze a kívánt algoritmust, amiből aztán az üzleti logikának megfelelő folyamat keletkezik.
Ugyanakkor nem mindegy, hogy a keletkezett forráskód milyen minőséget képvisel.
Az áttekinthetetlen, logikátlan forráskód nemcsak a mindennapi munkát nehezítheti meg, hanem az egyes továbbfejlesztések alkalmával is felesleges időveszteséget okoz.
Ennek a problémának a kiküszöbölésére, megelőzésére ajánlom a refactoringot, mint technikát.
Nagyjából másfél, két éve vettem meg Martin Fowler Refactoring című könyvét, amit idő hiányában néhány hónapig a polcon tartottam.
Elolvasása után ma már jobban figyelem a kódok minőségét, és hiszem, hogy a refactoring technikáit a mindennapi programozásban nem csak javasolt, hanem szükséges is alkalmazni.
A könyvben vázolt megoldásokkal kódjainkat rugalmasabbá, könnyebben továbbfejleszthetővé tehetjük, de általa a tesztelés is nagymértékben egyszerűbbé válik.
A legnagyobb problémának a kódismétlést tartom, így elsődleges cél legyen, hogy a kódot szabadítsuk meg ezektől a felesleges duplikációktól. Itt elsősorban azokra a kódbázisokra kell gondolni, amit copy-paste módszerrel hoztunk létre. (Ezt elkerülendő, még néhány soros kódot se másoljunk.)
Ha felderítettük az ismételt kódrészleteket, akkor ezeket emeljük ki egy-egy metódusba.
Ha az első lépésen túljutottunk, akkor igyekezzünk a hosszú, sok, kisebb részfeladatot ellátó metódusainkat kisebb, egyenként egy-egy funkciót ellátó metódusra bontani.
A kódismétlés, és a funkciók kiemelése egyszerű művelet, így ezeket megfelelő körültekintéssel aránylag könnyel el lehet végezni.
Tapasztalatom szerint már az első két lépés is nagymértékben megkönnyíti a kód olvashatóságát, javítja a kód minőségét.